„Csak egy erősödő Magyarországra nézhetünk föl”

A népszavazás kudarcáért a kádári amnéziás évek és a rövidlátó politika tehető felelőssé – hangsúlyozta az MNO-nak Tőkés László a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás évfordulóján. A határon túli magyar politikai vezetők bíznak benne, hogy egy új összetételű magyar parlament idővel felülírja az eredménytelen népszavazási döntést és Európa sok országához hasonlóan megadja a magyar állampolgárságot a határon túl élő nemzettestvéreinknek.  

„Nagy hiba volt magyarországi testvéreinket kárhoztatni, szemrehányást tenni a kedvezőtlen népszavazási döntésért, hiszen nem ők a felelősek azért, ami négy éve történt, hanem az az álságos, hamis politika, amely távolmaradásra, vagy a nem szavazatra buzdította a választókat” – hangsúlyozta az MNO-nak Tőkés László Európai Parlamenti (EP) képviselő. A magyar nép hozzáállását egy bibliai idézettel világította meg a püspök: Bocsásd meg Atyám, nem tudják mit cselekszenek. Tőkés szerint a kádári amnézia évei nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nem értették meg ennek a választásnak a jelentőséget. Az elmúlt évek magyar-magyar kapcsolatai kapcsán Tőkés kifejtette: erősen kormányfüggő a két közösség viszonya, így például Antall József 15 millió magyarról szóló kijelentése fellelkesítette a kisebbségben élő magyarságot. Az utóbbi években azonban olyan kormányok irányították az országot, amelyek számára nem volt fontos ez a kapcsolat, a viszony a mélypontra süllyedt. „Büszkének kell lennünk arra, hogy magyarok vagyunk, mint ahogy büszkék voltunk '56 és '89 felemelő napjaiban” – hangsúlyozta Tőkés. Az EP-képviselő úgy véli, emellett továbbra is jelen vannak azok a politikai erők, akik a kollektív bűnösség szelleméhez hasonlóan fenn akarják tartani a nemzeti frusztrációt. „Politikusként, EP-képviselőként magam mindent megteszek, hogy a kettős állampolgárság megvalósuljon” – jelentette ki az erdélyi politikus.


Tőkés László –

Fotó: Magyar Nemzet archívum

Szimbolikus döntés lett volna




Duray Miklós –

Fotó: Tóth Tibor

„Nehezedett a személyes kapcsolattartás”




Ágoston András –

Fotó: Máté Péter

„A nemzet egyik része bejelentkezett az állampolgárságért”




Kovács Miklós –

Fotó: Székelyhidi Balázs

2004 nyarán indult az aláírásgyűjtés

A határon túli magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárságért a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte az aláírásgyűjtést 2004 nyarán. A népszavazás kezdeményezőinek véleménye szerint az igen válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.

A népszavazás kérdése a következő volt: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

A népszavazás eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el a választójogosultak számának 25 százalékát, amit a népszavazás érvényességéhez a törvény meghatároz. 8 030 760 választójogosult közül 3 017 738 fő jelent meg (az összes választópolgár 37,58 százaléka). Ezek közül: 1 521 143 fő a feltett kérdésre igennel válaszolt (az összes választójogosult 18,94 százaléka), 1 428 736 fő pedig nemmel szavazott (az összes választójogosult 17,79 százaléka). Az érvényes eredményhez 2 007 691 azonos szavazat kellett volna.

(Az igen szavazatok aránya)

Hazugságkampány

A népszavazás kudarcához nagyban hozzájárult, hogy a kormány és a kormánypártok erőteljesen kampányoltak a kettős állampolgárság ellen. Míg korábban 23 millió románnal riogatták az országot, a kampányban is ehhez hasonló hamis érveket sorakoztattak fel. Azt állították például, hogy a sikeres népszavazás után több százezer határon túli magyar települne át Magyarországra, s ez tönkretenné a magyar nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszert, növelné a munkanélküliséget stb.

Ellenérvként felhozták azt is: az Európai Unió nem venné jó néven, ha az igen szavazatok győznének, Románia és Szerbia pedig kifejezetten ellenségesen viszonyul a kérdéshez. Ezzel szemben tény: az EU a tagországok belügyének tekinti ezt a kérdést, az említett két szomszédos állam pedig szintén adott hasonló jogokat a külföldön (például a Moldovában élő románoknak) élő nemzettestvéreinek.