Klánok és klónok II. – Bajnai a bizalmi háló őre

Bajnai Gordon Gyurcsány Ferenctől eltérően jó anyagi körülmények között töltötte gyermek- és kamaszéveit. Édesapja vállalatigazgatóként a diktatúra bajai élcsapatához tartozott. Idősebb Bajnai az akkoriban országosan is ismert, bőrgarnitúrákat gyártó bútorgyárnak, a Blévisznek volt a vezetője. A rendszerváltás után a „bútorkirálynak” nevezett Bajnai György a bútoriparban és az agráriumban számos céget alapított, amelyek működésének általában felszámolás vetett véget. A megannyi cég viszont alkalmas terep volt arra, hogy a munkásmozgalmi blöfföket magáévá tevő ifjabb Bajnai is megismerhesse a vállalatvezetés és -tulajdonlás csínját-bínját az új és szokatlan ideológiai környezetben. • Klánok és klónok I.

Bajnai Gordon szocializációja a libatenyésztőket tönkre tevő, offshore vállalkozásokat működtető Wallisban teljesült ki, és ekkor foglalta el méltó helyét a balliberális gazdasági és politikai elit páholyában. Karrierjének építésében azonban nemcsak apja, hanem mentora, Gyurcsány Ferenc is meghatározó szerepet játszott. Kapcsolatuk kezdete az 1980-as évek végére tehető. A Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ) találkozott össze a két, nagyon eltérő egzisztenciájú, feltörekvő ifjúszocialista. A mozgalomban nyíltan hatalomra törő, ismertségre vágyó, túlmozgásos, szereplési kényszerrel küzdő Gyurcsány mögött már ekkor ott találjuk a feltűnést kerülő, óvatos árnyékember Bajnait. Bár ő is vezetői pozícióra készült, egyértelmű volt, hogy a nyilvános szereplésekhez szükséges adottságai messze elmaradnak Gyurcsányétól.

A barátság azonban gyorsan kialakult a két hasonló gondolkodású KISZ-es között, és ez a mai napig is tart. A volt kormányfő, megismerve barátja mentalitását, biztos lehetett abban, hogy soha nem kell féltenie tőle első számú pozícióját. A kilencvenes években mindketten a Creditum pénzügyi tanácsadó cégnél kezdték el menedzseri pályájukat. Gyurcsány ekkor ismerhette meg Bajnainak azt az arcát, amely néhány évvel később alkalmassá tette őt arra, hogy mögötte álló gazdasági háttéremberré váljon. Bajnai visszafogottsága ugyanis erőszakosságot, gátlástalan céltudatosságot takar. Ezeket a tulajdonságait a nyilvánosság előtt rejtve maradó üzleti életben tudta a legjobban kamatoztatni.

Nem véletlen tehát, hogy a gyermekdednek tűnő, ám valójában keménykezű, végsőkig elkötelezett, szinte láthatatlan, szürke eminenciás Bajnaira bízták rá az MSZP-közeli Wallis-birodalom vezetését. Az sem az, hogy Bajnai igyekezett elkerülni a politikai színrelépést barátja kormányában. Tudta, hogy a politika nem az ő terepe, és könnyen hibázhat. Gyurcsány az unióból érkező pénzek kezelését csak a feltétel nélkül lojális végrehajtó emberre merte bízni.

Így lett Bajnai a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) vezetője. A szerepléssel nem járó, EU-s pénzeket osztogató feladatát igyekezett feltűnés nélkül Gyurcsány kormányfői elvárásainak megfelelően ellátni. A miniszterelnöki szerep azonban szemmel láthatóan felkészületlenül érte őt. Valószínűleg a szocialistákat is a kormányfő-keresési pánik hozta abba helyzetbe, hogy a bizonytalanul mozgó Gyurcsány-klónt ültessék Tisza Kálmán hajdani bársonyszékébe. Ennek következtében ma Bajnai áll elöl, és Gyurcsány haverja mögötte, de hogy kettejük viszonyában kié a vezető szerep, az nem lehet kérdéses.

Munkában az offshore szivattyú

Gyurcsány Ferenc országnyomorító politikusi regnálását megelőzően az Apró–Gyurcsány klán hírhedt családi cégcsoportja, az Altus kiépítésén fáradozott. A volt kormányfő birodalomépítése rendkívül sokba került az adófizetőknek. Gyurcsány cégein keresztül nagy értékű állami ingatlanok fillérekért való megszerzésével, majd azok közpénzből horribilis áron történő visszalízingeltetésével seftelt. Bajnai Gordon vezetésével az évente akár 50 milliárd forintot (!) is meghaladó bevételű, MSZP-közeli Wallis-csoport más módszerrel ugyan, de a Gyurcsány-ügyletekhez hasonlóan tetemes hátrányt okozhatott az államkasszának. A Wallisnak közvetlenül – valamint a Well-Invest 2000 Kft.-n keresztül közvetetten is – offshore cégek a tulajdonosai. Az offshore hálózat lehetővé tette, hogy a cégcsoport a magyarországi adófizetés egy részének elkerülésével hatalmas összegeket tereljen távoli adóparadicsomokba, s így minél kisebb részt viseljen a közterhekből.

Az adóelkerülési technikákat az Oszkó Péter jelenlegi pénzügyminiszter tulajdonában álló Deloitte-csoport tanácsai szerint alkalmazták. Külön figyelmet érdemel a Wallis legfrissebb offshore tulajdonosa, az egzotikusan csengő Colbrin Holdings nevet viselő társaság. A cég 2006 elején tűnt fel a Wallisban, 913 darab részvény megszerzésével. A Wallis kisrészvényese 2006-ig 11 magánszemély volt, köztük a legtöbb, 531 értékpapírral rendelkező Bajnaival. Ez a részvénycsomag vándorolt át a Colbrin Holdingshoz. 2003 és 2005 között évente több százmillió forint nyereséghez a Wallisból kizárólag az offshore tulajdonban álló részvényese, a Well-Invest Kft. jutott.

A többi befektető nem kapott osztalékot. Gondolhatnánk, hogy a kistulajdonosok, élükön Bajnaival, a cég vezérigazgatójával, megunták a várakozást, mikor csurran-cseppen nekik is valami. Így aztán a hozamot nem fialó befektetésüktől megszabadulva átvette helyüket az ajtón kopogtató, vállalkozó szellemű, de ismeretlen tulajdonosi hátterű, ciprusi Colbrin Holdings. Úgy tűnik azonban, hogy türelmetlenségükben elhamarkodottan döntöttek. A Wallis osztalékpolitikája ugyanis 180 fokos fordulatot vett. A részvényeket átvevő offshore társaságnak néhány hónap múlva az évek alatt felhalmozott eredményből több mint 9 milliárd forint (!) osztalékot fizetett ki.

A megszerzett vagyont a ciprusi cég viharsebesen és főként adómentesen vihette ki Magyarországról az adóparadicsomba. És hogy kik voltak a Colbrin Holdings valódi tulajdonosai? Mivel a nagyon EU-konform ciprusi nyilvántartási rendszerből ez gyakorlatilag kideríthetetlen, éppúgy lehet tulajdonos Bajnai Gordon miniszterelnök, mint akárki más. Az biztos, hogy a Colbrin Holdings ismeretlen részvényesei – a magyarországi osztalékadó-fizetést elkerülve – 9 milliárdnyi vagyon boldog tulajdonosaivá váltak.

Sufniba mentett birodalom

Gyurcsánynak és Bajnainak nem csak a közvagyon csökkentésében hasonló a gondolkodása. A családi ingatlanjaik használatában is vannak azonos pontok. Gyurcsány és felesége, Dobrev Klára közös kft.-jének, a Fittelinának székhelye a Szemlőhegy utcai Apró-villába volt bejelentve. Gyurcsányék a cég székhelyére tekintettel a Fittelinában hatalmas összegű olyan költségeket számoltak el, amiket az Apró–Gyurcsány klán lakhelyéül szolgáló luxusvillára fordítottak. A jelenlegi miniszterelnök felesége és gyermekei egy 380 négyzetméteres budai házban élnek, Bajnai Gordon pedig egy műtárgyakkal berendezett, XII. kerületi, 271 négyzetméteres, négyszobás, társasházi luxuslakásban húzza meg magát. Bajnai 2005 decemberében alapította a talányos nevű ESGÉ-B Vagyonkezelő Kft.-t.

Alig egy hónap múlva 100 százalékos üzletrészét átadta egy ciprusi társaságnak, a Danilack Investmentnek. A miniszterelnök állítása szerint az offshore cégnek nem ő, hanem apukája és anyukája a tulajdonosa. A ciprusi vállalkozásnak azonban a szülők helyett további két ciprusi offshore cég a részvényese, és hogy ezek mögött valóban csak a kormányfő felmenői állnak-e, vagy esetleg ő maga is, nem tudható. Az offshore hálózattal rendelkező családi vállalkozásuk, az ESGÉ-B Kft. vásárolta meg 2006 januárjában 120 millió forintért azt a XII. kerületi luxusingatlant, amelybe Bajnai beköltözött és jelenleg is lakik. A családi vagyonkezelő kft. székhelyét Bajnai lakásába jelentették be.

A cél – Gyurcsány Fittelinájának mintájára – valószínűleg az volt, hogy cégszékhelyként elszámolják a lakás fenntartási, felújítási és berendezési költségeit. Csakhogy közbeszólt az élet, és Bajnai bekerült a Gyurcsány-kormányba. Az óvatos bajai srác rögtön megérezte, mekkora veszélyt rejt magában, ha kormánytagként egy offshore-ral terhelt, családi vagyonkezelővel lakik egy lakásban. Attól nem kellett félnie, hogy az adóhivatal figyelmét felkelti a speciális együttélés, de a nyilvánosság érdeklődésétől okkal tarthatott. Így hát 140 millió forintért a saját nevére vette lakását.

Vagyonkezelő kft.-jük székhelyéül pedig a 271 négyzetméteres luxuslakás helyett egy jóval szerényebb méretű, 3 (!) négyzetméter nagyságú II. kerületi luxussufnit béreltek ki. Felmerül a kérdés, hogy a nem működő családi vagyonkezelőnek honnan volt 120 millió forintja arra, hogy megalakulása pillanatában megvásárolja a luxuslakást. Lehetséges persze, hogy Bajnaiék ciprusi offshore cégéből származik a 100 milliós vételár fedezete. Ebben az esetben az eddig egyáltalán nem kíváncsi hatóságok megkérdezhetnék a kormányfőtől, hogy a Ciprusról érkezett családi milliók hogyan kerültek oda.

Ügyészek a szerverhotel nyomában

Bűncselekmény elkövetéséért általában elítélik az elkövetőt. Kivéve, ha a bűntett elévült. A 90-es évek végére termőre fordult Gyurcsány-cégbirodalom egy olyan vállalkozás, a Nomentana Kft. közreműködésével épült fel, amely valójában nem is létezett. Mint azt korábban megírtuk, 1993 és 1995 között Gyurcsány Ferenc az illegálisan működő fantomcég tulajdonosának és ügyvezetőjének adta ki magát. A nem létező cég vezetőjeként hatósághoz benyújtott okiratokat írt alá, szerződéseket kötött. Ezekkel az okirat-hamisításokkal a későbbi kormányfő megtévesztette üzleti partnereit és a hatóságokat.

Az ügyben nyomozás indult, de az ügyészség megszüntette az eljárást, mivel a cselekmények elévültek. A hatalmas közfelháborodást kiváltó ügynél is megdöbbentőbb az, hogy ismét olyan ember került Magyarország miniszterelnöki székébe, akire bűncselekmény árnyéka vetülhet. A Bajnai Gordon tulajdonában és irányítása alatt álló Wallis cégcsoport 2005 szeptemberében megvásárolta a Dataplex Kft.-t. Ez a szerverhotelként működő társaság számítógépes kapacitások bérbeadásával foglalkozott. A wallisosok megjelenéséig 30 százalékos kihasználtságával a cég elég gyengén muzsikált, állami megrendelései nem voltak. A magas technikai felszereltség miatt Bajnaiéknak mégis megérte kifizetni a 2,2 milliárd forintos vételárat. És természetesen az óriási lehetőséget is meglátták a befektetésben.

A Dataplexben rejlő gigaüzletre a cég volt ügyvezetője, Kóka János akkori gazdasági miniszter bizalmasa, Felsmann Balázs hívhatta fel a figyelmet. A terv nagyszerűsége egyszerűségében rejlett. Így szólt: elfogadható áron vegyük meg a kft.-t, tömjük tele állami megrendelésekkel, és milliárdos haszonnal nagyon gyorsan adjuk tovább. A recept kidolgozását szélsebes megvalósítás követte. 2005 novembere és 2006 áprilisa között az addig roppant figyelmetlen állami cégek sorban ébredtek rá, hogy a Dataplex szolgáltatásaira égető szükségük van. A szerverhotelbe egymás után érkeztek a milliós állami megrendelések. Az érdeklődők között élen jártak a Kóka gazdasági tárcája által felügyelt társaságok.

Az állami vállalatok természetesen kizárólag nyílt közbeszerzési eljárásban találták a legmegfelelőbbnek a Dataplex szolgáltatását. A biztos és rendszeres bevételekkel kistafírozott szerverhotel tehát eladósorba került. Bajnaiék azt azonban mindenképpen el akarták kerülni, hogy a vételár és az eladási ár közötti különbözetet le kelljen adózniuk. A Wallis- csoport tehát 2005 novemberében átadta a Dataplex tulajdonjogát három ciprusi offshore társaságnak. A szigetlakók 2006 áprilisában a szerverhotelt 5,2 milliárd forintért adták el a Magyar Telekom Zrt.-nek. A hárommilliárdos nyereség a magyarországi adófizetés elkerülésével az adóparadicsomban landolt.

A ciprusi cégek közül az egyiknek Lepp Gyula, Kóka volt sógora a tulajdonosa. A Corbeil Ltd. mögött azonban nem tudható, kik állnak, de a céget Kóka családi ügyvédje, Forgó Zoltán képviseli. A harmadik ciprusi társaság, a Fleminghouse Ltd. Wallis-érdekeltségbe tartozik. Ezt az offshore céget Cipruson igazgatóként személyesen Bajnai vezette, és Magyarországon is ő járt el a vállalkozás nevében az üzletkötéskor. A rendkívül szemet szúró ügy a rendőrség látókörébe került, és hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanújával nyomozást indítottak.

Az ügyészség az eljárást felfüggesztette, mivel a ciprusi igazságügyi minisztériumon keresztül adatokat és információkat kértek a szigetországi hatóságoktól. Az ügyészség tájékoztatása szerint a ciprusiak válaszára lehet, hogy két hónapot, de lehet, hogy két évet kell várni. Érthetetlen, hogy a nyomozó szervek miért a költséges és hosszadalmas ciprusi utat választották, amikor az üzletet kötő egyik offshore cég igazgatója jelenleg is hazánkban tartózkodik. Ő Magyarország miniszterelnöke. Az lenne a legegyszerűbb, ha a nyomozók a ciprusi igazgatóból kormányfővé avanzsált Bajnaitól érdeklődnének a Fleminghouse adatairól és működéséről. Az eljárás gyorsabb is lenne, mivel a cég minden titkát ismerő offshore igazgató, Bajnai a XII. kerületből hamarabb érne oda az ügyészségre, mint a ciprusiak válasza. Persze ha így mennek a dolgok, ez az ügy is előbb-utóbb csak elévül.