Illés Sándor újságíró, költő, író, műfordító Temerinben született 1914. február 12-én. A gimnáziumot és az egyetemet Belgrádban végezte. 1936–1941 között a zombori Új Hírek felelős szerkesztője, majd a Délvidék főszerkesztője lett. 1945-ben Budapestre költözött. A Szabad Szónál, a Friss Újságnál dolgozott, majd 1950-től nyugdíjaskoráig a Magyar Nemzet főmunkatársa lett.
Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatát 1981-ben. 1986-ban Aranytollal, 1994-ben Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal jutalmazták.
1932-ben jelent meg első könyve, melyet még 33 kötet követett. Főbb művei közé tartozott az Új ház a domboldalon, a Tiszazug (szociográfia), a Bakonyi legények, A túlsó part, a Sirató, A fecskék délre szállnak, A pénzcsináló, Az utolsó napok, A fekete bárány, a Felszáll a köd, a Vihar után szivárvány, az Akiért nem szól a harang, az Irgalom nélkül, A reménység hídja, az Imádság és vallomás, a Hajnali madárfütty, az Egy marék föld, a „Miképpen mi is megbocsátjuk” és a Búcsúzik a kapitány.
