Élő adásban vált nyilvánvalóvá a megosztottság

Húsz évvel ezelőtt értek véget a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, lerakva ezzel a rendszerváltás alkotmányos alapjait. A szeptember 18-i aláírási ceremóniát élőben közvetítette a televízió, így az egész ország szembesülhetett vele, hogy az önmagukat liberális ellenzékként meghatározó pártok nem látják el kézjegyükkel a megállapodást, majd népszavazást kezdeményeznek. Az aláírás megtagadása már egyértelműen a közelgő parlamenti választási kampány első felvonása volt, valamint ezzel véglegesen felbomlott az addig sem egységes ellenzék.

1987-től kezdve megkezdődött a különféle civil szervezetek és pártok megjelenése az egyre mélyebb válságba süllyedő Kádár-rendszerben. 1988–1989-ben újjáéledtek a II. világháború utáni demokratikus időszak meghatározó pártjai, így a Független Kisgazdapárt (FKGP), a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP), valamint létrejött az MDF, az SZDSZ és a Fidesz. A békés rendszerváltozás kereteit az e szervezetek által 1989 márciusában megalakított Ellenzéki Kerekasztal, a tömegszervezetek és a pártállami vezetők „háromoldalú tárgyalásain” szabták meg. A tárgyalások június 13-án kezdődtek, amelynek során kialakították a mai Magyarország alkotmányos és jogi kereteit.

Tölgyessy az utolsó pillanatban jelezte, hogy nem írnak alá

1989. szeptember 18-án került sor a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások plenáris ülésére, amelyet azért hívtak össze, hogy aláírják az eredményeket összegző megállapodást. Előtte azonban még az Ellenzéki Kerekasztal tartott egy rövid, ám annál fontosabb megbeszélést. Tölgyessy Péter az utolsó pillanatban jelentette be, hogy milyen formát választottak egyet nem értésük kifejezésére. Közölte, hogy az SZDSZ-nek ugyan joga lenne vétóval megakadályozni a megállapodás aláírását, de nem teszik ezt, mert nem akarják gátolni a megállapodásban az Ellenzéki Kerekasztal azon tagjait, akik hajlandók erre. Nem elégednek meg azonban azzal, hogy záradékban jelezzék kifogásaikat, inkább nem írják alá a megállapodást. Jelezte, hogy külön nyilatkozatot tesznek, amelyben megindokolják döntésüket. A Fidesz nevében Szelényi Zsuzsa jelentette be, hogy csatlakoznak az SZDSZ-hez. Gaskó István a szociáldemokraták, Vitézy László a Liga nevében úgy nyilatkozott, hogy szervezetükben még tárgyalnak a követendő magatartásról. Antall József nyomban leszögezte, hogy ez esetben nekik, az aláírást vállalóknak is külön nyilatkozatot kell tenniük, és rezignáltan állapította meg: az Ellenzéki Kerekasztal tagjai között is politikai küzdelem van kibontakozóban.

Az aláírási ceremónia előtt Kis János és Tölgyessy Péter Szabad Györgyöt fölkeresve még egyszer felajánlották: végső esetben belemennének, hogy a parlamenti választások előtt válasszák meg a köztársasági elnököt, ha ezt még a megkérdőjelezhető legitimitású parlament teszi. Úgy vélték, ha ebben sikerül megállapodni, folytathatják az egyeztetést a három nyitott kérdésről, amelynek félretételét az MDF elfogadta. Szabad azonban Antall Józseffel konzultálva elvette a javaslatot.

Élő adásban szembesült az ország

A televízió egyenes adásban közvetítette a Nemzeti Kerekasztal záró plenáris ülését. Itt derült ki ország-világ előtt az utolsó pillanatban, hogy az Ellenzéki Kerekasztal három szervezete, az SZDSZ, a Fidesz és a Liga nem írja alá a megállapodást, a szociáldemokraták meg csak azzal a megjegyzéssel szignálják, hogy nem értenek egyet a köztársasági elnök parlamenti választások előtti megválasztásával.

Nem csupán a bejelentés volt meghökkentő, hanem annak módja is. Tölgyessy a tárgyalások addigi hangvételéhez képest szokatlanul élesen fogalmazott és támadt rá az MSZMP képviselőire. Kijelentette: a vállalt feladatot, a demokráciához vezető békés átmenet előtt álló akadályok eltávolítását csak kisebb részben tudták teljesíteni, mert az MSZMP vezetése minden érdemi engedmény elől elzárkózott, és nem látják biztosítottnak, hogy a választások valóban szabadok lesznek. Bejelentette, hogy a megállapodás érvényre juttatását nem akadályozzák meg, de népszavazást kezdeményeznek a négy függőben maradt alapvető kérdésben, a köztársasági elnök megválasztása, a munkahelyi pártszervezetek, a munkásőrség és az MSZMP vagyonával való elszámolás ügyében. Hasonlóan keményen fogalmazott Kövér László is a Fidesz nevében.

Azonnal látszott, hogy az ellenzéknek az a része, amely az aláírás mellett döntött, defenzívába került. Szabad György és Antall József is hangoztatni kényszerült, hogy a munkásőrség vagy a munkahelyi pártszervezetek ügyében maguk sem foglalnak el kevésbé határozott álláspontot, de fontosabbnak tartják a megállapodást. A megegyezés aláírására ezek után kevéssé ünnepélyes hangulatban került sor.

A népszavazás a liberális ellenzék sikerét hozta

Az aláírást követően az Országgyűlés az elkövetkező hónapban törvénybe iktatta a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások eredményeit. A folyamat betetőzéseként október 23-án Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a parlament erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot.

Az aláírást megtagadó pártok által kezdeményezett népszavazást 1989. november 26-ra írták ki, ahol mind a négy kérdésben győzött az igen. A szavazáson a választásra jogosult állampolgárok 58,03 százaléka vett részt. Ezzel egyúttal meghiúsult az 1990. január 7-re tervezett közvetlen köztársaságielnök-választás. Arról, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza, vagy közvetlenül válasszák meg, egy másik népszavazáson döntöttek, amit 1990. július 29-re írtak ki. Az a voksolás érvénytelen volt, így a parlament 1990. augusztus 3-án megválasztotta Göncz Árpádot, az SZDSZ jelöltjét.

(Forrás: Wikipédia)