A 25 éves fiatalember szökésének történetéről egy olvasói levélből értesült az MNO. Az abban foglaltakat telefonon egészítette ki a levél írója, akinek kisebbik lánya a szökést szervezte. Az MNO a rendőrséget is megkereste, ahol részben megerősítették az olvasónk által elmondottakat, most a legilletékesebbet, a „rabszolgaként” dolgoztatott Cs. G.-t is sikerült elérnünk.
Lopott is, ha mondták neki
G. bujkál és 25 évesen új életet akar kezdeni. Az általa elmondottak alapján ez érthető is, hiszen az eddigi 25 éve nem sok jót adott neki. A kilencgyermekes családból, és az ezzel járó nagy szegénységből induló, 8 általánost végzett fiatalember elmondása szerint már gyermekkorában is sokat dolgozott Mezőfalva egyik tehetősebb cigány családjának, K.-éknak. Ezekből az alkalmi munkákból 2005-re állandó „foglalkoztatás” lett, Cs. G. akkori élettársával a faluból kiköltözött a szőlőhegyen lévő tanyára, ahol 7-8 ló ellátása mellett mindenféle, a legalitás határait súroló, vagy ezen jócskán túllépő munkát kellett elvégeznie. Elmondása szerint részt vett az állatok takarmányozásához szükséges termények lopásában is, éjszaka járták a földeket teherautóval a K. család fejének valamelyik fiával. Tűzifát önállóan is lopott a Vadex Zrt.-től a család megbízásából. Egyszer meg is fogták, aminek egy 90 ezer forintos büntetés lett a vége. (Az erről szóló hivatalos értesítés volt abban az ajánlott levélben, amivel K.-ék kopogtattak adonyi olvasónk ajtaján.) Részt vett „kábelégetésekben” is, K.-ék ugyanis ezzel a törvény által üldözött módszerrel nyerték ki a rezet a tanyára szállított vezetékekből.
G. nem dolgozott egyedül, él még a mezőfalvi szőlőhegyen két „munkaerő”: J. Dunaújvárosban volt hajléktalan feleségével és gyermekével, amikor K-ék megtalálták és segítettek rajtuk. (G. elmondta: megfagytak volna, ha K.-ék nincsenek.) A férfi már 18-20 éve él a szőlőhegyen, ahová 2003-ban egy másik, hasonlóan elesett ember is érkezett. G. szerint az életkörülményekre nem volt igazán panasz, igaz, meleg víz nem volt és lavórból mosdottak, de enni kaptak, és a bálás boltból származó ruhák mellett az első időkben még napi 1000 forintot is meg lehetett keresni a 14-16 órás munkával, de tavaly decembertől már csak cigarettára adtak neki pénzt. G.-ben a szökés elhatározását mégis az egyik K. fiú állandó kötözködése erősítette meg, aki állítása szerint a legkisebb hibáért is megverte, megalázta a többiek előtt. (A családfőre a fiatalember nem panaszkodott, őtőle a négy év alatt csak egy „fülest” kapott.)
Menekülés a kórházból
A menekülésre egy kórházi kezelés adott alkalmat. G. egy állványzatot bontott szét, amikor fleksszel belevágott a térdébe. Az ellátás után hazaengedték, de tovább kellett dolgoznia (téglát hordott), ezért amikor kötözésre ment, ottfogták a dunaújvárosi kórházban, mert begyulladt a seb. Itt hozta meg a nagy elhatározást, amiről telefonon értesítette a tanyán maradt élettársát is, aki elmondása szerint 15 évvel idősebb nála („olyan, mintha anyámmal sétálnék végig az utcán”) és akinek meg is mondta, hogy már nem szereti. G. a tanyán maradt holmijára sem tartott igényt, de – mint ahogy megírtuk – mégis visszament K-ékkal Adonyból a tanyára, elrendezni a dolgokat. Mikor látta, hogy nem engedik el, megszökött. Azóta bujkál.
Kész a feljelentés megtételére
G. végül közölte, arra az elhatározásra jutott, ha fülébe jut, hogy továbbra is keresik és az őt segítőket tovább zaklatják, akkor megteszi azt a feljelentést, ami elmaradt a dunaújvárosi rendőrségen. Ő ugyan szeretett volna tisztességgel elválni munkáltatóitól, akiknek nem tartozik semmivel, inkább azok neki a sok fizetség nélkül elvégzett munkáért. Abban a feljelentésben pedig olyan ügyletekről is szó lesz, amik miatt K.-ék megüthetik a bokájukat, mert a fiatalember szerint K.-ékat eddig még csak környezetszennyezés miatt bírságolták meg – sok volt a kibelezett akkumulátor és a fáradt olaj a tanya udvarán, a szőlőhegyen.

Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.