A Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből című sorozat első része 63 egymásra épülő dokumentumot tartalmaz, kiolvasható belőle például az, hogy a politikai rendőrség élére kezdetben eséllyel pályázhatott a kommunista politikusok közül a végül „győztes” Péter Gáboron kívül Tömpe András, Fehér Lajos és Kádár János is. Utóbbiaknak is megvoltak az összeköttetéseik, Fehér például külön klientúrát alakított ki a Belügyminisztériumban – közölte.
A kötet egyik szerkesztője, Müller Rolf megjegyezte: az is érdeklődésre tarthat számot a Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) főigazgatójának főszerkesztésével megjelent kötetben, hogy az 1945 utáni egy-két évben nemcsak a kommunistáknak, hanem a többi pártnak is volt a politikai rendőrséghez hasonló szervezete. Ezenkívül volt a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert köréhez tartozó csoportosulásnak is fegyveres alakulata. A tudós neve felmerült Horthy Miklós kormányzó lemondása után köztársasági elnökként. A levéltári adatokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a kommunista párt a második világháború végétől folyamatosan a hatalomátvételre készült, ami nem nélkülözhette az erőszakszervezet kiépítését – mutatott rá.
A kötet másik szerkesztője, Krahulcsán Zsolt elmondta: „Az mindennél többet elárul, hogy a politikai rendőrség történetét a kommunista párt irataiból lehet megtudni”. Az ÁBTL és a L’Harmattan Kiadó közös kötete tartalmaz iratokat egyebek mellett az internálás és a rendőri felügyelet alá helyezés 1945-ös szabályozásáról, a politikai nyomozó szaktanfolyamokról és a tiszafüredi politikai rendőrség törvénytelenségeiről.
Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főosztályvezető-helyettese arról számolt be, hogy a politikai rendőrség 1962–1990 közötti mintegy 300 vezetőjének fényképes életrajza péntektől elérhető a honlapjukon. Ebben szerepel, hogy milyen tisztségeket mettől meddig töltöttek be, és azt is feltüntették, hogy az ÁBTL mely irataiból származnak az információk.
(MTI)
origo.hu
Nagy a baj Szolnokon
