Budapesten született 1894. december 24-én. Hosszú élet, 98 év adatott neki. Úgy rendelkezett, hogy Kőszegen temessék el. Abban a városban, amelyet a legjobban szeretett, pedig csak 14 évig élt, élhetett ott: az utolsó békeévtől, 1938-tól a Rákosi-diktatúra egyik legsötétebb évéig, 1952-ig. Székely László bátor, szókimondó ember volt. Azért kellett Kőszegről elmennie, mert szenvedélyesen tiltakozott a barokk városháza – akkor már tanács – homlokzatán lévő szép freskók bemeszelése ellen.
Humanizmusa, karakán jelleme, segítőkészsége, irodalmi munkássága révén gyorsan kivívta a kőszegi polgárok szeretetét, tiszteletét. Elnöke volt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságnak, munkatársa a Vasi Szemle és az Írott Kő című folyóiratoknak.1952-ben Győrvárra került, ott volt plébános több évtizeden keresztül. Azután hajlott kora ellenére Gasztonyba ment Istent szolgálni. Életének utolsó éveit Székesfehérváron, a papi otthonban töltötte. 1992. december 27-én hunyt el. Kőszegen hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.
Október 22-én is nagyon sokan gyűltek össze Kőszegen, érkeztek Szombathelyről is. A Kőszegi Polgári Kaszinó kezdeményezésére elkészült Székely László emléktáblája. Ezt avatták fel a Jézus Szíve Plébániatemplomban, majd irodalmi esten idézték fel műveit a kőszegiek.
(vasnepe.hu)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
