„Itt tényleg nem érdemes élni, el kell menni”

3,2 milliós bírságot kapott egy építtető, csak mert elfogyott a pénze, és kisebbre építette a házát. A magyar hatóságok lehetetlen hozzáállása és a jogérzék számára érthetetlenül kirótt milliós bírság annyira elkeserítette a német bürokrácián edződött fiatalokat, hogy azok – lemondva összes tervükről – végül nem költöztek át Magyarországra.

Ertsey Attila építész elmondta, hogy pár éve egy fiatal házaspár – a férj német, a feleség magyar – kereste meg, tervezzen nekik egy tanyát a Balaton-felvidéken. A telek külterületen, egy akácerdő szélén volt. Szerettek volna egy-két kecskét, pár tyúkot tartani, mellette biodinamikus gazdálkodást folytatni, és nem mellesleg volt drogos gyerekeket vettek nevelőszülőként magukhoz a saját gyerekeik mellé, mindehhez egy hosszú, nyeregtetős ökoházat szerettek volna vályogtéglából. A tervezés lezajlott, azonban az engedélyezési folyamat alkalmas volt arra, hogy mélységében megismerkedjenek a hazai viszonyokkal.

Az építési engedélyt végül nagy nehezen megkapták. Hosszú éveken át épült a ház, német vándorácsok építették a tetejét, de menet közben kevesebb lett a pénz, a ház teljes megépítéséről egyelőre lemondtak, az körülbelül egyszobányival rövidebb lett.

A használatbavételi kérelem folyamata meglehetősen hosszúra nyúlt. Megérkezett a határozat, miszerint 3,2 millió forintos bírsággal sújtják az építtetőket a tervtől való eltérés miatt. A bírságot valószínűleg a nem megépült 58 négyzetméteres épületrész értéke alapján számolták ki. Szegény fiatalasszony, mikor freiburgi otthonában elolvasta a határozatot, napokig nem akarta azt ismét a kezébe venni. Így esett meg az a baleset is, hogy lekéste a fellebbezési határidőt. A házaspárnak elege lett az egészből, és levonták a konzekvenciát: a házat árulják, visszaköltöztek Németországba, itteni álmaik, reményeik oda. Az igazságtalan döntés ellen a megrendelők mellett kiálló, a használatbavételi engedély jogszabályára hivatkozó építészt a tapolcai építési hatóság feljelentette a kamara etikai bizottságánál, mely később, meghallgatását követően felmentette.

Ertsey Attila levelében a jogérzést, az emberi méltósághoz való alapvető jogot kéri számon a tapolcai hatóságtól, szerinte határozatuk mindkettőt megsértette. „Ha a mai magyar jogrendből ez jön ki, akkor itt tényleg nem érdemes élni. El lehet menni, el kell menni” – vonja le a keserű következtetést. Végezetül felhívja a kollégák figyelmét, hogy az ügyben a BÉK jogászának, dr. Enczi Jánosnak a segítségét kérte, és egyúttal az ombudsmani hivatalhoz fordul.

(epiteszforum.hu)