A NEKI 2009-es munkaerő-piaci diszkriminációkutatási projektje egyedülálló példa a társadalomtudományos célú kutatás és a jogi felhasználás ötvözésére, melynek első lépésében meghatározott szempontok alapján monitoroztunk több ezer álláshirdetést, majd csaknem 100 hirdetést a telefonos tesztelés módszerével vizsgáltunk tovább, végül öt esetben a NEKI közérdekű igényérvényesítést kezdeményezett az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt. A telefonos diszkriminációtesztelés során a munkaerő-felvétel első lépcsőjében, a jelentkező és a hirdetést feladó munkáltató vagy annak képviselőjének első kapcsolatba kerülésekor mérték és hasonlították össze a diszkrimináció előfordulásának gyakoriságát. Az összehasonlítás alapja a telefonos tesztelő által megjelenített munkaerő-piaci szempontból releváns védett tulajdonságok voltak: társadalmi nem (férfi-nő), etnikai hovatartozás (roma származás), családi helyzet (kisgyermekesek), és kor (45-54 évesek).
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy az általuk vizsgált állások többségét erőteljes nemi szegmentáltság jellemzi: sokkal nagyobb az igény a női pultosokra, pincérekre, pénztárosokra, bolti eladókra, varrónőkre és virágkötőkre, telemarketingesekre és ügynökökre, mint a férfiakra; valamint hogy a telefonos álláskeresés tesztelt területein keresettebbek a fiatalabbak, mint az idősebbek. A tesztelt hirdetések 27 százaléka tartalmazott diszkriminatív kitételt: ezeknek több mint fele kizárólag nemi, minden ötödik életkori, és a fennmaradó egyötöd a nemi és életkori kitételek kombinációját tartalmazta: (pl. „fiatal hölgyet”.)
A beszélgetések kimenetelének elemzésekor az elutasítás két formáját különböztették meg. Nyílt elutasításként értékelték azt a munkáltatói reakciót, amikor a munkaadó egyértelműen megmondta, hogy az elutasítás oka a szóban forgó védett tulajdonság (azaz, hogy az illető roma, kisgyermekes, középkorú férfi vagy középkorú nő), ennek mértéke a középkorú férfiak esetében kiemelkedő, az átlagos csaknem háromszorosa. Ezzel szemben rejtett elutasításként értelmezték azokat a munkáltatói viselkedésmintákat, amikor a munkáltató nem a védett tulajdonságra hivatkozva utasította el a jelentkezőt, hanem attól független okot nevezett meg; vagy konkrét okot ugyan nem nevezett meg, de átalakult a viselkedése: megváltozott a hanghordozása, a hangneme, a beszédstílusa vagy sóhajtott, illetve szünetet tartott válasza előtt. A roma nők és férfiak – a nem roma nőkhöz hasonlóan – az átlagot valamelyest meghaladó mértékben tapasztalták a rejtett elutasítás különböző megjelenési formáit.
Személyes találkozóra legnagyobb arányban a nem roma nőket (61 százalék) és a roma nőket (62 százalék) hívták, valamint, hogy visszahívást vagy önéletrajzot leginkább a 45 év feletti nőktől (33 százalék), illetve a roma férfiaktól (32 százalék) kértek a munkáltatók.
Bár többségében voltak a roma származásra adott pozitív vagy elfogadó munkáltatói reakciók (pl. „a származás nem probléma, ha megfelelő végzettséggel rendelkezik” vagy „nem probléma, a teljesítmény a lényeg”) a telefonos tesztelés során néhány esetben előfordult, hogy a munkáltató vagy annak képviselője már a beszélgetés elején, a nyilvánvalóan roma név hallatán letette a telefont, illetve kendőzetlenül megmondta, hogy az állás betöltése szempontjából a roma származás gondot okoz (pl. „ha roma, akkor nem aktuális” vagy „így alakult, hét év alatt még soha sem volt roma dolgozó. Probléma is, meg nem is.”)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
