Míg a múlt évi költségvetés egyetlen tétje valójában az volt, hogy bukik-e a kormány, mára a Gyurcsány-kormány bukásával és a Bajnai-féle átmeneti kormány felállásával a tét úgy módosult, hogy egy borítékolható módon elvesztett választás előtt hogyan lehet olyan választási költségvetést készíteni, ami egyszerre képes minimalizálni a várható veszteségeket, ugyanakkor a strukturális reformok retorikája mögé bújva változatlanul elsőbbséget adni a politikai járadékvadászat szempontjainak – véli az alapítvány.
A Századvég szerint a múlt évi költségvetés szerint a fenntartható egyensúly megteremtésének útjában súlyos akadályok tornyosulnak, az idei szerint a világgazdasági válság még tovább nehezíti a korábban kitűzött célok elérését. Ahogy a tervezet fogalmaz: „a gazdaságpolitika válság által amúgy is erőteljesen behatárolt mozgásterét tovább szűkíti az a tény, hogy a magyar gazdaságot egy megkezdett, de még teljes mértékig be nem fejezett konszolidációs program végrehajtása közben érte a globális válság sokkhatása”. Lefordítva: ha a kormányon múlt volna, minden rendben lenne, a gazdasági válság azonban felülírta a várakozásokat. Mint ahogy korábban, az idei költségvetés-tervezetben sem esik egy szó sem arról, hogy mennyiben járult hozzá a helyzet eszkalálódásához a szocialista(-liberális) kormány elmúlt nyolc évének rövid távú érdekeket követő, haszonmaximalizáló logikája – állapítja meg a Századvég Alapítvány.
Növelte az átláthatatanságot a kormány
Az alapítvány úgy gondolja, hogy a 2010-es költségvetésben is megmutatkozó „megszorítás politikája” nem független az elmúlt évekre jellemző „kormányzati filozófia”, a politikai túlélésnek alárendelt kormányzati praxis és a válságra adott európai válaszoktól eltérő magyar kormányzati gyakorlat szükségszerű következményeitől. A megkerülhetetlennek feltüntetett elvonások és spórolások úgymond az az ár, amit meg kell fizetnünk a strukturális reformokat is halasztgató baloldali kormányzás nyolc éve miatt.
Előtérben a szocialista szavazók
A Századvég szerint a 2010-es költségvetés mögött álló logika nagy vonalakban a következő:
1. A kormány eddig tette a dolgát, a világgazdasági válság azonban olyan lépéseket is igazol, amelyeknek komoly társadalmi ára van;
2. márpedig ez a helyzet: a kormány társadalmi szempontból nehezen védhető megvonásokkal és költségvetési támogatások megszüntetésével nehezíti a szociális juttatásokat igénybe vevők helyzetét;
3. mindezt azonban úgy teszi, hogy szem előtt tartja a tradicionálisnak tekinthető szocialista szavazói csoportok érdekeit (a teljes kiadási tortából a legnagyobb szeletet továbbra is a különféle nyugdíjjuttatásban részesülők hasítják ki; a kormány csökkenti a távhő áfáját);
4. s persze szem előtt tartja a politikai járadékvadászat szempontjait is (míg a H1N1 vakcinák beszerzésére – tisztázatlan körülmények között – több mint hárommilliárdot fordít a kormány, addig a rákbetegek országos szervezeteinek, vagy a határon túli kisebbségeknek nem jut pénz);
5. míg a tervezet számos strukturális lépésről is beszámol (erősödik a nyugdíjrendszer fenntarthatósága, célzottabbá és hatékonyabbá válnak a társadalmi juttatások, takarékosabbá válik az állami intézményrendszer működése), addig a számokból kiderül, hogy jövőre az állam hasonló nagyságrendben költ magára, mint az idén;
6. még mindig nem került sor ugyanis egy olyan állami feladatkataszter teljes körű végiggondolására, amelynek révén el lehetne dönteni, hogy melyek az állami feladatok és melyek nem azok, így nemcsak az önkormányzatok, vagy a közösségi közlekedés jár jövőre rosszul, de e szolgáltatások igénybe vevői, az állampolgárok is, hiszen nem egy állam–piac közötti munkamegosztásról, hanem az állami kiadások fűnyírószerű lefaragásáról van szó;
7. s végül azt sem látni, hogy milyen lépések is fognak hozzájárulni a foglalkoztatás bővüléséhez, a versenyképesség javulásához, ha a hazai kis- és közepes vállalkozások még mindig nem tekinthetők a költségvetési tervezés nyerteseinek.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
