A legnagyobb tragédia

67 évvel ezelőtt, 1943. január 12-re virradóra indult meg az általános támadás a Don-kanyarban beásott II. magyar hadsereg ellen. A hősiesen védekező, majd a túlerő ellen harcolva visszavonuló magyar honvédek közül 160 ezren estek áldozatul a harcoknak és a hidegnek vagy kerültek hadifogságba.• Hazahoznák a Dontól Toldit, Botondot és Turánt

Az oroszok három olyan hídfőből indultak, melyeket katonáink nagy erőfeszítések árán sem tudtak elfoglalni még az ősz folyamán. A magyar csapatoknak viszonylag pontos képe volt a várható támadás nagyságáról, jó működött a légi felderítés is. Tőlük telhetően készültek is, de utólag, a támadó erők nagyságát és felszereltségét ismerve hősi tettnek mondható már az is, hogy a magyar honvédek rövid ideig tartani tudták magukat. Már a támadó szovjet páncélos ékek ellen sem volt elegendő páncélelhárítása a II. magyar hadseregnek, de a gyalogsági és tüzérségi túlerő is nyomasztó volt a Donnál 1943 januárjában.

A kezdeti, harcolva történő visszavonulás később alig kontrollált meneküléssé alakult át, amit nehezített a motorizáltság nagyfokú hiánya és az elképesztő hideg, ami ellen mindenki úgy védekezett, ahogy tudott. A helyzetet súlyosbította a szövetséges német erők sikertelensége és nem éppen bajtársias viselkedése is. A harcok és a mínusz 42 fok halálos áldozatainak számáról megoszlanak a vélemények, de 100-120 ezer magyar élet elvesztésével számolhatunk. Ez a néhány nap volt a magyarság hadtörténetének legtöbb emberéletet követelő tragédiája.