„Ellentétben a híresztelésekkel, az alkotmány megváltoztatása nem kétharmados, még csak nem is minősített kétharmados, hanem négyötödös törvény. A Monarchia visszaállítása vagy az istencsászárság bevezetése tehát nem fenyegeti a republikánus érzelmű szavazókat, még egy kétmarados Fidesz-győzelem esetén sem” – fogalmaz Babarczy, de téved, az Alkotmány megváltoztatásához jelenleg elég a képviselők szavazatának a kétharmada. Erre minden bizonnyal fel is hívták a szerző figyelmét, mert keddre többek között ez az állítás is eltűnt a cikkből.
„A baloldali sajtó és a liberalizmust és parlamentáris demokráciát féltő elemzők szemében a rettegett kétharmad a minden áron elkerülendő eredmény a 2010-es parlamenti választáson. Ez a félelem érthető, de szerintem megalapozatlan. Mi több, kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem” – írja a hvg.hu-n Babarczy. Már csak azért is, mert az „ egyszerű kétharmados törvények közé olyan területek szabályozása tartozik, amelyekben az elmúlt ciklusok során a parlamenti pártok képtelenek voltak kompromisszumos megoldást találni. Ezért aztán a szóban forgó területeken nem is történt semmi”, így viszont egy kétharmados Fidesz-kormány ezeket a hiátusokat pótolhatja.
A Népszabadságban is sokat publikáló kritikus sajátos példákat is hoz a kétharmad veszélytelenségére, mert szerinte a hadiállapot és a szükségállapot kinyilvánításával vagy a nemzetközi szerződések felülvizsgálatával a Fidesz sem járna jól és a menedékjog szabályozása sem „ veszélyes, önkényuralmi tendenciáknak teret adó közpolitikai terület”. Babarczy azt írja a hvg.hu-n: van egy nagy előnye annak, ha a Fidesz kétharmadot szerez a választásokon: így nem kell még „csendben sem szövetséget kötnie a Jobbikkal, ha jelentősebb változásokat szeretne végrehajtani” Ugyanakkor a magát esztétaként is jegyző szerző szerint nincs „az a hazafias felvonulás, sátortábor vagy hídblokád, ami megingathatna egy kétharmados kormányt abban, hogy hatékonyan kormányozzon”.
Babarczy már korábban is tett hasonlóan meglepő kijelentéseket. 2009. február végén a következőket írja hvg.hu-n a Gyurcsány-kormányról: „az MSZP ezzel a miniszterelnökkel és ezzel a történettel a háta mögött nem tud már hatékonyan kormányozni, vagy egyáltalán, kormányozni”. Március 20-án ugyanitt hosszadalmas „beismerő vallomást” közöl Rossz lóra tettem Gyurcsánnyal címmel, amelyben többek között a kudarc fő okát abban látja, hogy „a szakértők, elemzők és a szakírók, valamint a kormányfő konszenzusa arra nézve, hogy valamit tenni kell, valójában semmire nem elegendő. Ezt nem tudta sem a kormányfő, sem a szakértők, elemzők elitje, akik lelkesen és saját igazságuk öntudatos birtokában bíztatták a kormányt alakító Gyurcsányt, hogy hajrá, most aztán tényleg csináljunk valamit”. 2009. januárjában pedig a botrányok hatására a következőket írja az SZDSZ-ről: „Azt hittem, Kóka után már nem jöhet rosszabb, de Fodor Gábor eddigi elnöksége alatt az SZDSZ elérte azt a pontot, hogy Gegesy Ferenc – a legsikeresebb SZDSZ-es polgármester – városrészében sem számít már versenytársnak.”
