Gyurcsány értékel – „Biztos jó, csak nem tudom lejátszani”

Telt ház fogadta Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnököt a Körcsarnokban. Az MNO tudósítója végighallgatta Bauer Tamás, Vitányi Iván és persze Gyurcsány Ferenc beszédét a fülledt teremben, és időnként Balatonőszödön, néha az MSZP-s kampánynyitón, máskor pedig egy nagyra hízlalt lakossági fórumon érezte magát. Gyurcsány értékelő beszéde, ahogy mi láttuk.

A sajtó helyét elfoglalták a rajongók. Ezt a mondatot hallhatta meg először számos a Magyar Demokratikus Charta rendezvényére egyébként pontosan érkező újságíró. Pár perccel négy óra előtt ugyanis még mindig tartott a szocialista kampánynyitóról ismert rendszerben zajló motozás. Miközben a médiumok képviselői a zsebeiket pakolták ki és átléptek a fémdetektoros kapun, az Ifjúság útján transzparens jelent meg: „Itt mindent ellopnak”. Mellettünk pedig egy Ranschburg Jenőt is a soraiban tudó nyugdíjascsoport haladt el, a csipogó kapun egyébként nekik nem kellett áthaladniuk. A Körcsarnok zsúfolásig telt, izzó levegőjű termébe minden viszontagság ellenére egyszerre sikerült belépnünk Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselővel.

Lányok és fiúk

Mikor azon kezdtem volna meditálni, hogy akkor ez most egy túlméretezett lakossági fórum vagy egy civil szervezet rendezvényének álcázott, bújtatott MSZP-kampánynyitó, már színpadra is lépett Vitányi Iván, Gyurcsány Ferenc korábbi mentora. Forradalmi hevülettel beszél, köszönti a lányokat és a fiúkat, ám az ajtók és a fémdetektoros kapuk előtt valóban forranak az indulatok: nagyon lassan engedik be az érdeklődőket, sőt egy idő után közlik velük, hogy be sem léphetnek a terembe. A lelkes érdeklődőkből így egy pillanat alatt indulatos elégedetlenkedők lesznek, akik csak akkor nyugszanak meg, amikor a rendezők padokat és egy kivetítőt biztosítanak számukra. Ők így csak később vásárolhatják meg az őszödi beszédet és a 2006-os Gyurcsány–Orbán-vita felvételét tartalmazó CD-t, melyet egyébként – úgy tudjuk – péntek reggel csomagolt be a Táncsics Alapítvány titkárnője. Vitányi azonban nem nyugszik, továbbra is harcias hangon szónokol a progresszió mellett, közben pedig Szabó Zoltán szocialista képviselő is méltatlankodik. Fél szemével A tanú című film uszodás jelenetét idéző sort kémleli, és Gréczy Zsoltnak, Gyurcsány média- és szárnysegédjének amiatt panaszkodik, hogy még ő sem tudta, hogy nem a Symában lesz a rendezvény. A mikrofonhoz szólított Bauer Tamás közgazdász és közíró szinte mondatonként kap ütemes, pártállami időket idéző tapsot, legyen szó akár a 80 évvel ezelőtti Magyarország emlegetéséről, a gyáva ellenzékről, a bátor szocialistákról és persze szabad demokratákról.

Persze olyan popsztároknak kijáró ovációt, mint amilyenben Gyurcsány Ferenc részesült, Bauer nem kaphatott. Pedig az őszödi rétornak nem csápoltak aktivisták, nem játszottak be kampánydalt bömbölő hangerőn, csak a pulpitushoz lépett és elmondta az elmúlt nyolc év értékelőjét. Ám ezt megelőzte egy sokatmondó pillanat: amint felemelte a fejét a beszédhez, egy aktivista, nem törődve a kint rekedtekkel, ellentmondást nem tűrően becsukta az ajtót, a hátát is nekifeszítette. Hiába: Gyurcsány igazi terepe mégiscsak a zártkörű rendezvény.

A sípoló hang

Az értékeléshez amúgy felhasználta az őszödi beszéd számos fordulatát, a jobb világtól kezdve a szegregáló felsőoktatásig, igaz, kurva ország helyett most azt hallgathatta a reformokra éhező tömeg, hogy Gyurcsány képviselő úr szereti Magyarországot, a tétovaságát, a küzdelmeit, és büszke a sikereire, ám letaglózza az ország önbizalomhiánya. A híres elkúrás pedig, mint olyan, ezúttal „évtizedes szociális álomként” bukkant fel. De voltak ismerős elemek Mesterházy Attila március 15-i beszédéből is: hogy ugye itt a szanaszét heverő kövek nem romok, hanem építési törmelékek. Az eredmények felsorolását fegyelmezetten figyelték a hívek, csak hát a szállingózóknak köszönhetően rendre éktelenül sípolni kezdett az a fránya fémdetektor. Ez pedig olyan volt, mintha egy hazugságvizsgáló működött volna a helyszínen. Éles hang hasított abba a mondatba, hogy „Magyarország ma jobban él, mint 2001-ben”, abba, hogy „még több Bajnaihoz hasonló emberre lenne szüksége Magyarországnak” és abba is, hogy „szinte nincs olyan falu, amelyben ne épült volna valami”.

A már kissé unalmas és közhelyszámba menő, egyre élénkebb legyezést kiváltó demokráciaféltést egy dologgal sikerült csak feldobnia a Táncsics Alapítvány vezérének: „A rendőrséggel szemben nem lehet a rendbontók oldalára állni, mint ahogy a Fidesz tette”. Ez és egyáltalán a Fidesz és a gyűlölet szavak egy mondatban való emlegetése rendre vastapsba torkollott. A „szeretlek titeket” fordulat elrebegését pedig inkább nem is minősítenénk. A beszéd végét követően lendült be igazán a „beszédbiznisz”: ekkor rohanták meg a legtöbben a CD-s dobozokkal felszerelt chartásokat.

Biztos nagyon jó

Persze nem mindenki volt annyira lelkes a lemezek kapcsán: „Jaj, ez biztos nagyon jó, csak hát nem tudom mivel lejátszani” – közölte egy idős hölgy. Hogy az őszödi beszéd érdekes-e, ebbe most ne menjünk bele, a baloldal viszonya a „retorikai csúcsteljesítményhez”, az már tényleg izgalmas. Azok a gyurcsányisták, akik egyáltalán hajlandók voltak válaszolni az MNO-nak, azt mondták elsőre, hogy az őszödi beszédet nem is ismerik. Később persze helyesbítettek: nem hallották élőben. Sőt egyikük azóta se olvasta el a teljes szöveget. Egy dologban azonban egyetértettek: Gyurcsány nem hazudott.

Egy nemzetiszínű fejkendőben érkező középkorú úr nem szereti a bukott kormányfőt, csak kíváncsi volt rá. Ugyan nem fért be a Körcsarnokba, de CD-t azért vett.