Az 1990-es országgyűlési választások április 8-i második fordulójában 171 egyéni választókerületben szavaztak. A választáson 45,54 százalék élt állampolgári jogával, ami közel húsz százalékkal volt alacsonyabb aktivitás, mint az első körben. A legtöbben Vas (58,64 százalék), míg a legkevesebben Hajdú-Bihar megyében (37,48 százalék) szavaztak.
Az első fordulóból továbbjutó jelöltek egy része visszalépett a második megmérettetéstől. Elsősorban azért, mert a pártoknak kedvező választási rendszer és a közhangulat miatt esélytelennek ítélték a további szereplést. A visszalépések másik oka az volt, hogy akkorára már a fő választóvonal jobbára a konzervatív és a liberális tábor között húzódott. A két blokk egyes jelöltjei egymást segítendő álltak el a további szerepléstől.
Az Antall–Kis vita döntött?
Az erőviszonyok a második választási fordulóban változatlanul tekintélyes mértékben az MDF javára változtak. A bizonytalan elkötelezettségű szavazók jókora arányban álltak a győztesnek látszó MDF mögé. Elhatározásukat nyilvánvalóan befolyásolta a két pártelnök, Antall József és Kis János televíziós vitája is. Az SZDSZ 33 egyéni kerületben elveszítette korábbi első helyét, ezzel pedig az MDF négy évre megszerezte a biztos parlamenti többséget.
A döntő fordulóra a szabad demokraták szinte egyedül maradtak. Ősz óta tartott a versengés a két vezető párt között a kisgazdák megnyeréséért. Az SZDSZ bírta az FKGP irányítóinak ígéretét, hogy az első fordulót követő napokban megkezdik koalíciós tárgyalásaikat. Végül azonban országos szinten az első helyen álló MDF-fel egyeztek meg, bár több megyében visszaléptek egymás érdekében a kisgazda és szabad demokrata jelöltek is. Az SZDSZ és a Fidesz ugyan választási szövetséget kötött, de a fiatal demokraták nem járultak hozzá a megállapodás közös sajtóértekezleten történő bejelentéséhez és kikötötték, hogy az együttesen támogatott SZDSZ-jelöltek nem használhatják a Fidesz lógóját.
141 körzetben győzött az MDF
A legtöbb képviselői helyet az MDF szerezte meg: a második fordulós szavazatok valamivel több mint 40 százalékával a mandátumok 42 százalékát kapta, míg az SZDSZ 30 százalékos támogatottsága csak 24 százalékos képviseletet jelentett. Az MDF így a 171 egyéni kerületből 114-ben győzött, az SZDSZ 36, az FKGP 11, a KDNP 3, a Fidesz és az MSZP pedig 1-1 kerületben végzett az első helyen. A választási rendszer jelentős aránytalanságot mutat a szavazatok és a mandátumok aránya között. A politikai megoszlást legjobban tükröző első fordulós listás szavazatok alapján a pártok szavazóinak 16 százalékát nem reprezentálta képviselő a parlamentben. A kormányozhatóság alapelvének messzemenően megfelelt a kialakult mandátummegoszlás, hiszen többféle kombináció is alkalmas lett volna stabil kormánykoalíció kialakítására. A választás végeredménye szerint a 386 fős parlamentben a pártok közül az MDF 164, az SZDSZ 93, az FKGP 44, az MSZP 33, a Fidesz 21, a KDNP 20 és az Agrárszövetség 1 mandátumot szerzett. A sors furcsa játéka, hogy pont április 8-án ünnepelte 58. születésnapját Antall József.
A választásokon elért eredmények alapján a legtöbb mandátummal rendelkező MDF vezette jobbközép kormány alakult az FKGP és a KDNP részvételével. A többpárti demokrácia bevezetéséhez azonban Antall József miniszterelnök a két legnagyobb párt együttműködésének legáltalánosabb kereteit biztosítandó megállapodást kötött az SZDSZ-szel. E paktumnak megfelelően – egy érvénytelen népszavazás után – 1990 augusztus 4-én a parlament köztársasági elnökké választotta Göncz Árpádot.
(Forrás: vokscentrum.hu)
origo.hu
Az ukránok azt állítják, hogy a Voks 2025-nek semmi köze a magyar emberek valós véleményéhez
