A Magyar Nemzet Online birtokába került az a fegyelmi kezdeményezés, amelyet a Magyar Demokrata Fórum választmányi tagja, XII. kerületi önkormányzati képviselő nyújtott be a párt Országos Etikai és Fegyelmi Bizottságához. A Salamin András nevével fémjelzett dokumentum kitér arra, hogy a vezetők súlyos politikai és gazdasági kárt okoztak a rendszerváltó MDF-nek. A pénzügyi problémák tisztázása nem lehet tárgya a fegyelmi eljárásnak (Salamin egyébként nem tér ki arra, hogy pontosan miben merülnek ki az okozott gazdasági hátrányok), de a politikai felelősség megállapítása igen. Salamin kiemelte: a párt gyenge választási szerepléséért nem kezdeményezhet eljárást a szintén felelős Bokros Lajos miniszterelnök-jelölt és Somogyi Zoltán kampányfőnök ellen, hiszen ők nem tagjai a pártnak, így az ő felelősségük az őket „kitaláló”, fegyelmi alá vont vezetőkre, tehát Dávidra és Herényire száll.
A „súlyos fegyelmi vétségsorozat” büntetéseként azt kezdeményezi a választmány tagja, hogy a vezetőket mindennemű választható tisztségtől határozatlan időre tiltsák el; a tiltás felülvizsgálatára, áll a javaslatban, legkorábban a 2014-es választások után kerülhetne sor. Salamin András kilenc pontban foglalta össze azokat a fegyelmi vétségeket, amelyekkel kapcsolatban vizsgálatot kér. Ezeket az alábbiakban szó szerint tesszük közzé:
1. Nem térek ki a 2006-os választás előtti parlamenti frakcióból való kizárásokra, amikor Herényi Károly egy személyben kizárta az MDF-frakció többségét – ennek súlyos, 10 millió forintos kártérítése azonban a 2010-es kampány költségvetését terhelte. Figyelmeztető lehetett volna ez a cselekedet, amikor a párt vezetése – a pártegységre való törekedés helyett – rálépett a kizárások alkalmazásának útjára. Ez mára már a párton belüli problémák kizárólagos kezelőeszközévé vált.
2. A 2006-os parlamenti választást – ahol éppen hogy átlépte az MDF az 5 százalékos parlamenti küszöböt (5,04 százalék) – figyelmeztetésnek kellett volna venni és a fő hangsúlyt a pártépítésre, a meglévő tagság megtartására kellett volna helyezni, és négyesztendős programot kidolgozni a 2010-es választásokra. A pártvezetés ezt az utolsó lehetőséget saját kicsinyes pozíciószerzésére használta.
3. Az ex-igazságügyminiszter vezette párt, amely a „Normális Magyarország” programját hirdette, a bíróságok objektivitása mellett kardoskodott, olyan tisztújítást hajtott végre, amely során a mai napig tartó ügyészségi eljárás indult. Az UD Zrt.-ügy kapcsán indított bűnvádi nyomozás a párt elnökét és Herényi Károlyt is érintette és korábbi nyilatkozataik – miszerint nem kívánnak élni mentelmi jogukkal, vállalják a vizsgálatot – ellenére nem vállalták az ügyészi vizsgálaton való részvételt, sőt – amikor róluk volt szó – már politikai támadásnak minősítették a vizsgálatot. Ez az ügymenet nagyon sokat ártott a mindig jogszerűséget, politikai tisztességet hirdető MDF-nek („addig objektív az igazságszolgáltatás, amíg nem rólunk van szó”). A politikai versenytársak mindezt ki is használták, amikor azt hangsúlyozták, hogy az MDF két vezetője csak azért akar a parlamentbe jutni, hogy mentelmi jogával továbbra is élhessen.
4. A 2009-es európai parlamenti választásnál a neoliberális Bokros Lajos jelölése tovább gyengítette az MDF belső egységét, erejét és egyértelműen a párt korábbi konzervatív irányvonalának feladását jelentette. Bokros EU-s fogadtatása az Európai Néppártban és az Európai Parlamentben azt mutatta, hogy az MDF politikai irányváltása a semmibe vezetett. Bár érthető volt a párt propagandája a „sikeres” EU-s szereplésről, a számok azonban azt mutatták, hogy Bokros Lajossal az MDF nem tartható egybe. Bokros sajtónyilatkozataiban mondta meg, hogy kit kell az MDF-ből kizárni – a pártvezetés pedig szolgamódon azt végre is hajtotta. Nem volt elégséges, hogy az MDF-vezetés (az ebben kulcsszerepet játszó elnök és a volt frakcióvezető) rossz, hozzá nem értő tevékenységének következtében megszűnt az MDF parlamenti frakciója, az EU-s választások után további országgyűlési képviselőket zártak ki a pártból. Az elmúlt két esztendőben majd tucatnyi alelnököt, elnökhelyettest, parlamenti és fővárosi képviselőt zártak ki a pártból. Mindezt csak tetézte a régi MDF-szervezetek felszámolása, megszüntetése. És ehhez az országos választmány többsége asszisztált. A párt demokratikus működésének zavarai már előrevetítették a 2010-es választások sikertelenségét.
5. A 2009-es EU-s választások látszatsikere alapján várható lett volna, hogy egyesztendős felkészüléssel a párt a parlamenti küszöböt átlépje. Ez év augusztusában a helyi szervezetek már szinte mindenütt megszavazták az országgyűlési képviselőjelölteket. Az MDF azonban – Bokros szerint a párt „megújulása” érdekében – sorban szüntette meg az alapszervezeteket: csak Budapesten egyszerre öt kerületi szervezetet. És mindezt a párt alapszabályával teljesen ellentétesen. Nagyon rossz üzenet volt az ország felé, hogy egy, a jogalkotó parlamentbe készülő párt még a saját háza táján sem tartja be a jogszerűséget. Az alapszabály többszörös megsértését a fegyelmi eljárásba vont mindhárom pártvezető elismerte a budapesti választmány 2009 decemberében tartott ülésén – azt azonban nem tartotta „gondnak”, csak „politikai döntésnek” tekintette. Az alapszabály megsértését azzal tetézték, hogy ezeket a szervezeteket ugyanazzal a tagsággal újraalakították. Mindez sokat rontott az MDF megítélésén.
6. Az alapszabály-ellenes vezetői intézkedéseket közvetlenül a 2010-es kampány megindulása előtt az SZDSZ-szel tartott együttműködési tárgyalásokkal és megállapodással tetőzték be. A főleg Budapestre vonatkozó megállapodás részleteiről a budapesti választmány tagjait a mai napig nem tájékoztatták. A párt vezetése az ezen megállapodással kapcsolatos országos választmányi határozatot – miszerint minden megye (Budapestet is beleértve) maga döntheti el, hogy szövetséget köt-e – Budapest esetében nem (és még másutt sem) tartotta be. Ettől kezdve a párt vezetői az MDF alapszabályát teljesen „félretették”, nem ismerték el a jogszerűen megválasztott új budapesti elnökséget, alapszabály-ellenesen elvonták a budapesti választmány alapszabályban rögzített mindennemű jogát, az országgyűlési képviselőket a párt vezetői jelölgették ki, illetve cserélgették le, a jelölésre egyedül jogosult kerületi szervezetek csak a sajtóból értesültek minderről. A pártban az alapszabályt önkényesen felfüggesztették, és a választási kampányban az MDF-es jelöltek nagy része jogellenesen (alapszabály-ellenesen) indult. Sorozatos kizárások-kilépések követték a kampányt, és a párt már csak a kizárás eszközével élt.
7. Az MDF vezetőinek jogellenes és pártromboló tevékenysége az országos és budapesti pártlisták állításánál csúcsosodott ki. A listákon időnként feltűnt személyek (Kapolyi László, Bánk Attila, a parlamentből kiesett SZDSZ képviselői, az MDF-nél sohasem látott emberek: Somogyi Zoltán, Debreczeni József stb.) azt mutatták, hogy az MDF kampánya már nem politikai irányzatot képvisel, hanem egyszerű gazdasági vállalkozást, ahol a kampányba adott „infrastruktúráért” lehetett bejutónak feltételezett listahelyeket megszerezni. MDF-esnek csupán az elnök, az elnökhelyettes és a választmány elnöke számíthatott – a média ezt úgy kommentálta, hogy az ő helyükért, mentelmi joguk megtartása érdekében születtek a listák.
8. A párt politikai irányvonalát a vezetés a korábbi konzervatív, a középosztály felemelésén keresztül az ország gazdasági és társadalmi helyzete javításának és megszilárdításának irányvonaláról a kapitalista (nagytőkés) és a liberálisnak hangsúlyozott értékek képviseletére változtatta meg, méghozzá a párton kívüli Bokros Lajos miniszterelnök-jelölt, Somogyi Zoltán kampányfőnök, és a politikailag lenullázódott SZDSZ inspirációjára – mindezt anélkül, hogy az irányváltást az MDF tagsága támogatta volna.
9. A budapesti választmány tagjaként a budapesti lista összeállításánál külön is ki kell emelnem a listaösszeállítás jogszerűtlenségét és azt, hogy a listavezetőknek (Bokros Lajos, Debreczeni József) semmi közük sem volt a budapesti MDF-szervezetekhez, őket a budapesti választmány sohasem szavazta volna meg.
Salamin András ezek után hozzáteszi, hogy „sajnálatos módon a párt vezetői nem törődtek a pártszervezet erősítésével, a figyelemfelhívó kilépésekkel (Boross Péter miniszterelnök, Csapody Miklós országgyűlési képviselő, Szegner László budapesti elnök stb.), a kizárásokkal, a fegyelmi eljárásokkal, a szervezetek megszüntetésével folyamatosan rombolták a pártot, a párt alapszabályának számos pontját megsértve csak saját parlamenti bejutásukon dolgoztak”. Ennek lett egyenes következménye, hogy a rendszerváltó MDF 2010-ben szégyenletes eredménnyel kiesett a parlamentből – fogalmaz beadványában Salamin András.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
