Don elhunyt, mégis él: szigorú megrovást kapott az orvos

„Amikor arra került sor, hogy ezt a lényegében egészséges kutyát elaltassák, a hallgatók szinte fizikálisan akadályoztak meg ebben. Bár rákészültem, hogy eleget teszek a gazdák kérésének, végül egy hetet adtam a diákoknak, hogy kerítsenek gazdát neki” – jelentette ki a döbbenetes körülmények között <a href="http://www.mno.hu/portal/710098" target="_blank"><strong>„feltámadt”</strong></a> vakvezető kutyáról dr. Szentgáli Zsolt. <br /><a href="http://www.mno.hu/portal/710098" target="_blank"><strong><br />• Feltámadt vakvezető, háborgó tulaj: mi történt az állatorvosi karon? + Képek</strong></a>

A kutya egyik gazdája rám mutatott, hogy én képviselem a vakok és gyengén látók kutyáit kiképző kutyaiskolát – jelenti ki Danyi Mária kutyakiképző, az utógondozási program vezetője, aki szintén jelen volt, amikor Dont altatásra átadták. – Szentgáli doktor úrtól a kutya gazdája megkérdezte, jól döntöttek-e, ő pedig azt válaszolta, meg tudja érteni a döntést – meséli. – Még mondtam is, milyen humánusan járt el: a gazdák elköszöntek a kutyától, majd kiküldtek minket. Danyi kizártnak tartja, hogy az orvos számára ne lett volna egyértelmű, kinek a tulajdona a kutya. Rámutat: az örökös használatba adott állat bőr alá ültetett azonosító csipjén szerepel az MVGYOSZ mint tulajdonos. A gazda édesanyja, Mészáros Ibolya pedig nem azonnal hozta ide az állatot. A kutyát a VKI orvosa, dr. Szilágyi Zoltán már többször is műtötte korábban, a kutyával hozott orvosi papírokon is szerepelt, ki a tulajdonos.

Nem tudtak arról, hogy Don a vakvezetők szervezetének tulajdona, az állat gazdáit viszont kitartóan győzködték, hogy a kutyát nem kell elaltatni. Emberiességi okokból döntöttek az állat életben hagyása mellett – nagyjából így foglalható össze a gazdájához rendhagyó körülmények között visszakerült vakvezető kutya története a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara sebészeti és szemészeti tanszékének nézőpontjából.

– Először azt hittem, valami félreértésről van szó, amikor láttam, mire jelentkezett be nálam a vakvezető kutya tulajdonosa, a tulajdonos édesanyja és egy hölgy, akit nem ismertem. Azt, hogy Don és eutanázia, nem láttam összeegyeztethetőnek – hangoztatta az MNO-nak nyilatkozva dr. Szentgáli Zsolt. Az MNO cikkében foglaltakra dr. Szentgáli a klinikán adott választ a tanszékvezetővel, dr. Németh Tiborral együtt, aki már múltkori cikkünk megjelenése alkalmával megkeresésünkre jelezte, hogy az ügyben vizsgálatot indít, s ennek befejeztével szeretne nyilatkozni.

VIP-betegek

Az MNO-nak most kifejtették: dr. Szentgáli korábban kezelte már a kutyát. Dr. Németh úgy fogalmazott: dr. Szentgáli „szabálytalanul, de teljesen díjtalanul” elvégzett egy olyan műtétet Donon, melyet a gazdái nem tudtak volna finanszírozni. Ennek köszönhető, hogy a kutya életben van. A műtét árát az orvos fizetéséből levonják – tette hozzá dr. Németh.

Szentgáli jelezte: igaz, hogy méltányossági okok miatt a vak fiatalember kutyája esetében saját hatáskörében, „mindenféle egyetemi szabályt áthágva” nem kért pénzt sem a műtétért, sem a laboratóriumi vizsgálatokért. Empatikus okokból „VIP-betegként” kezelte a kutyát, a vak fiúnak és édesanyjának nem kellett sorban állnia. Onkológiai vizsgálatra is azért küldte a sikeres műtét után, hogy az esetleg visszatérő tumorról időben képet kapjanak.

Szó sem volt altatásról

A kutya további sorsát illetően mindig is optimistán nyilatkoztam, soha nem mondtuk, hogy az állat menthetetlen – húzta alá dr. Szentgáli. Dr. Németh is úgy látja, hogy a kutya gazdái nem hallgattak a klinikai orvosra, inkább saját kezelőorvosuknak hittek, így hozták meg a döntést. Mint az embereknél, ahol mondhat bármit a szakorvos, a körzeti orvosé az első és az utolsó szó, ő az igazán szavahihető – teszi hozzá. Dr. Németh hozzáfűzte: kollégája a speciális szemészeti műtétek, így a szemhéjplasztikai beavatkozások terén komoly szaktekintélynek számít Magyarországon.

– A szakrendelésemre jöttek be – előzetes egyeztetés, bejelentkezés nélkül – a kutyával, mégis azonnal fogadtam őket – tért rá az őt meglepetésszerűen érő elaltatási kérelem körülményeire dr. Szentgáli. – Elmondták, hogy az onkológussal folytatott konzultáció után úgy döntöttek, elaltatják a kutyát. 20-25 percen keresztül próbáltam őket lebeszélni erről. Közöltem velük: a műtét jól sikerült, a szemhéjdaganatok nem képezhetnek áttételt, akkor sem vezetnek halálhoz, ha rosszindulatúak. Egy jól végrehajtott műtéttel abszolút jók lehetnek a kutya esélyei. Ám hiába próbáltam rávilágítani arra, hogy a kutya teljesen egészségesnek tekinthető, hajthatatlanok voltak.

Sikeres kegyelmi kérvény: egy hetet kaptak gazdikeresésre

Dr. Szentgáli kitért arra is: pontatlannak találja az altatás tulajdonosok általi leírását, így olyat ő például nem mondhatott, hogy a kutya eutanáziája „szívbénítással” történt. Azt is pontatlannak látja, hogy „a szemgolyó felvarrása után” került volna sor plasztikai műtétre. (A cikk megjelenésekor dr. Szentgálit nem értük el, felettese pedig közölte, nem nyilatkozhat az orvos addig, amíg a belső vizsgálat tart – a szerk.)

– Az egyetemen minden vizsgálat, kezelés a hallgatóság előtt folyik. A diákok hallják, mit beszélünk a tulajdonossal, szem- és fültanúi a történteknek. A hallgatók, mikor megtudták, hogy egy egészséges kutyát akarnak elaltatni, azt kérték tőlem, ezt semmiképp ne tegyem meg. Már hozzákészülődtem az altatáshoz, de szinte fizikálisan akadályozták meg a beavatkozást. Némi habozás után azt mondtam nekik: egy hetet kapnak arra, hogy új tulajdonost találjanak neki.

Ezek a diákok különböző észak- és nyugat-európai országokból jönnek, ahol kissé máshogy szocializálódtak, az empátia és az állattartási kultúra területén is: úgy, ahogy nekünk kellene – veszi át a szót dr. Németh. A tanszékvezető úgy fogalmaz: szinte „állandó megfigyelés” alatt tartják a tanáraikat – ez néha kissé zavaró is –, hogy humánusan járjanak el, s a magyar hallgatóknál határozottabban nyilvánítanak véleményt. Most, hogy látták, egy az orvosra fel-felugráló, farkát csóváló kutyára vár az altatás, egy emberként tiltakoztak ez ellen.

Az igen nem, a nem igen?

Kérdésemre, miért nem mondott nemet az orvos az elaltatásra, azt a választ kaptam, hogy a kutya elaltatása is egy szolgáltatás, melyet el kell vállalniuk, ha a gazda ehhez ragaszkodik. Dr. Szentgáli megerősíti: ha határozottan az altatás mellett teszi le voksát a gazda, nekik sincs választásuk. A klinikai orvos lapunknak elmondta: dr. Szilágyi Zoltán, a VKI (vakvezetőkutya-kiképző iskola) állatorvosa nevével eddig nem találkozott, sőt fel sem merült, hogy a kutya nem az őt behozó gazdák tulajdona. A vakvezetőket képviselő, a kutya leadásánál jelen levő Danyi Mária kutyakiképzőről dr. Szentgáli kijelentette: nem hangzott el, hogy a hölgy a kutyakiképzőt képviseli, s mivel bemutatkozás nem történt, ő nem foglalkozott vele, hogy a kutya harmadik kísérője kicsoda.

Mikor afelől érdeklődtünk, milyen etikai mintát sugallhat a hallgatók részére, hogy egy páciens életben levő állatáról azt a tájékoztatást adják, hogy elaltatták, míg az állat továbbra is él, Németh Tibor úgy fogalmazott: Szentgáli doktor állatorvosi etikai, lelkiismereti szempontból helyesen cselekedett, emberi etikai szempontból viszont helytelenül bírálta el a helyzetet. A hallgatók kérése az volt, hogy az egészségesnek minősített kutya maradjon meg.

„Aláásta az állatorvosi szavahihetőség bizalmi intézményét”

Dr. Németh Tibor, mint dr. Szőke Lászlónak, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) elnökének küldött válaszlevelében is kifejti s az MNO-nak is elmondta, úgy véli: dr. Szentgáli számos, a mindennapi állatorvosi gyakorlattal összeegyeztethetetlen, hibás döntést hozott. Egyrészt valótlant állított a tulajdonosnak vélt vak fiatalembernek és édesanyjának, másrészt aláásta az állatorvosi szavahihetőség bizalmi intézményét. Dr. Németh a tanszék nevében bocsánatot kért a fiatalembertől és édesanyjától az okozott lelki traumáért. Intézkedett, hogy a szolgáltatásért kifizetett 10 ezer forintot a tulajdonosnak visszatérítsék, és Szentgáli doktort írásbeli megrovásban részesítette. A kari szintű fegyelmi eljárás lefolytatásáról a dékán fog dönteni.

A klinika álláspontja szerint ugyanakkor félreértés, hogy Don menthetetlen daganatos betegségben szenved. Az onkológus a kemoterápiát azért ajánlotta fel, mert a rosszindulatú, de „épben eltávolított” daganat miatt a beteg a hosszabb túlélés reményében sikeresen kezelhető.

„Nem történhetett kísérletezés”

Határozottan cáfolta az MNO kérdésére mindkét klinikai orvos a kutya gazdáinak feltételezését, miszerint Donon kísérletezni szerettek volna. Az állatokon végzett kísérletekről – húzták alá – igen szigorú kari és igazgatási szabályok rendelkeznek. Egyetlen, elsődlegesen gyógyult állat sem alkalmas kísérletezésre.

Dr. Németh megmutatta az állatorvosi egyetem sebészeti részlegét: az európai szinten felújított, a hallgatók és orvosok számára nyitott és átjárható folyosókon, helyiségekben, mint ezt külön el is magyarázta, nem lehet állatokat „rejtegetni” vagy „titkos kísérletekre” felhasználni.

Ki fizeti a révészt?

A 90-es évekig a vakvezető kutyákat teljesen ingyen kezeltük, a gyógyszerköltséget sem kellett a tulajdonosnak fedeznie – idézi fel a kezdeteket dr. Németh. Az állatorvoslást az állam száz százalékig finanszírozta. Csakhogy a vakvezető kutyák száma hirtelen megnövekedett: egy idő után ismerős, visszatérő arcok jelentek meg, akik rendre azzal a hivatkozással hoztak ingyenes ivartalanításra kutyát, hogy az vakvezető, vagy azzá válik.

Dr. Szentgáli hozzáteszi: voltak, akik piros keresztes övet is biggyesztettek az álvakvezetőre. Az egyértelmű visszaélések miatt leszűkítették a kezeléseket azokra a vakvezetőkre, akik igazolvánnyal rendelkeznek. Ekkor a kutyák özöne megcsappant, sporadikussá vált. Később dékáni hatáskörben újabb utasítás érkezett, miszerint csak munkadíjból lehet adni kedvezményt, a legutóbbi instrukció pedig, hogy semmilyen kedvezményt nem adhatnak, még diákoknak sem.

A kar ma összesen 30-40 százalékos állami támogatást kap finanszírozási költségeihez. Az egyetem állami intézmény ugyan, de a működését jórészt magának kell kigazdálkodnia, így a külföldi hallgatók által finanszírozott bevételeket használják fel.

Mindennek az a végeredménye, hogy a vakok érdekszövetségével nincs olyan megállapodás, amely a szerves együttműködést s az esetleges kedvezmények rendszerét lehetővé tenné.