A beiktatást és az esküt megelőző kormányprogramvitában felmerült baloldali érveket Tölgyessy úgy minősítette, hogy azok az 1980-as évek eszméiből fakadnak. Abból a balliberális felfogásból vezethetők le, hogy a politikát alapvetően a számok határozzák meg, a mögöttük álló személy nem számít. „Egy demokratikus berendezkedésű országban ez azonban nem egészen így van” – mondta Tölgyessy. Az elemző rámutatott arra: Nyugaton nincs is vita a program elfogadásáról, általában egy politikai nyilatkozat beterjesztése után bizalmi szavazáson döntenek a kormányfőről. A programban megfogalmazott prioritásokról úgy szólt Tölgyessy, hogy azokkal minden józan magyar ember egyet tud érteni, ám Orbán Viktortól és a Fidesztől el is fogják várni, hogy megvalósítsa ezeket a célokat.
Hegyeket mozgatni
Az elemző szerint a miniszterelnök ezért is beszél forradalomról, hogy hangsúlyozza, mennyire szakítani akar a „kisiklott rendszerváltás” elmúlt húsz évével. Tölgyessy szerint időben többről van szó, hiszen a 35 évvel ezelőtti olajválság óta ugyanaz történik az országban: a kormány megszorít, majd reformokat helyez kilátásba, amelyek vagy megvalósulnak, vagy nem. „Ettől azonban nem lett jobb, igazságosabb, eredményesebb Magyarországon az élet.” Új, boldog békeidőkre vágynak a magyarok – így Tölgyessy, aki szerint Orbán Viktor is látja ezt, ezért akar új rendszert felépíteni, amiről máris egy új nyelven kezdett beszélni. Ezzel a kormányfő „tulajdonképpen már most megduplázza a tétet, hiszen azt sugallja, hogy minden nagyon másként lesz”. Az elemző szerint Orbán nem is tehetett mást, nem mondhatta, hogy egy szokványos kormányváltáson vagyunk túl és hogy a megszokott politizálás következik. Kiemelte, hogy a kétharmados többség birtokában nem is hátrálhat meg a polgári pártszövetség az alkotmányozástól, ez azonban várhatóan népszavazáshoz fog vezetni. „Ez pedig két év múlva már a kormányról is szólni fog, nem csak az alaptörvényről, ezért a szimbolikus ügyek mellett rendezni kell a valós problémákat is.” Tölgyessy elmondta: mindannyiunk érdeke, hogy sikerüljön a Fidesz kormányzása, és ez nem is lehetetlen szerinte, mivel a jelenleg feléjük áramló reménnyel hegyeket lehetne mozgatni.
Tölgyessy szerint ez az egyik oka annak, hogy a legfrissebb elemzések szerint is nőtt a miniszterelnök népszerűsége, a másik oka pedig az, hogy nincs ellenzéke. Úgy véli, hogy a Jobbik rendszerellenessége miatt, a Lehet Más a Politika zöldpárti jellegéből, az MSZP pedig nehéz helyzetéből adódóan nem képes arra, hogy kialakítsa magáról a váltópárt képét. A szocialisták kapcsán úgy értékelt, hogy Gyurcsány Ferenc szereplése a párt két bázisát, a kádári kisembert és a reformértelmiséget elidegenítette az MSZP-től. Úgy látja, a fiatalítás csak karrieristákat hozott a régi nevek mellé, ráadásul számtalan korrupciós botrány fűződik a nevükhöz. Ezért az elemző szerint a szocialistákat szinte újra ki kell találni, egy dolgot ennek kapcsán le is szögezett: olyan elutasított vezető mögé, mint Gyurcsány, nem állhatnak.
Vannak csontvázak a szekrényben
Tölgyessy hangsúlyozta: szükség van a politikai mellett közgazdasági programra is. „Enélkül a Fidesz nagyon rosszul járna, hiszen meg kell győznie a befektetőket és a hitelezőket” – mondta. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) való tárgyalásokról elmondta: tévhit az, hogy az IMF maga dönti el, hogy kit sanyargasson a hitelhez jutott kormány, Tölgyessy szerint őket csak a szám, a hiány érdekli. „Aztán hogy melyik ujjunkba harapunk, arról mi, pontosabban a mi kormányunk dönt” – mondta az elemző, hozzátéve, hogy ha már ez a döntés megszületett, akkor ahhoz tartania kell magát az országnak. Három olyan „csontvázra” is rámutatott, amiket Bajnai Gordon kormánya hagyhatott a szekrényben: ilyennek nevezte a közalkalmazottak választások előtt kifizetett kompenzációját, amelyet az elvett 13. havi bér helyett kaptak. „Csontváz” szerinte a gázártámogatás is, amely egyszerűen elfogyott és ezt az új kormány vagy nem fizeti ki, vagy forrást talál rá. A harmadik pedig az a rossz gyakorlat, amellyel a Bajnai-kabinet sem szakított: a MÁV adósságainak piaci hitele, amelynek visszatérítése az államháztartásban jelentkezik.
