Húsz éve, 1990. október 25. és 28. között taxisblokád bénította meg az ország közlekedését. A váratlanul bejelentett, október 26-án életbe lépő 65 százalékos benzináremelés ellen tiltakozva a taxisok és magánfuvarozók megbénították előbb Budapest forgalmát, majd a közúti közlekedést az ország nagy részében. A tiltakozó mozgalom október 28-án az Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkavállalók, a munkaadók és a kormány közötti kompromisszumos megállapodással ért véget. Az események összefoglalóját itt olvashatják.
Sokszor beszéltünk édesapámmal a taxisblokádról, és többször elmondta, hogy pont az akkori események miatt nem mert az első szabadon választott kormány bizonyos lépéseket megtenni, amelyek szükségesek lettek volna – mondta el lapunknak Antall Péter, az egykori miniszterelnök gyermeke. Antall szerint ez nem egy spontán esemény volt, hanem egy puccskísérlet. Vele szemben Horváth Pál, a blokád egyik szervezője az MNO-nak kijelentette, hogy egyetlen párt sem állt mögöttük, és csupán a kormány pökhendisége váltotta ki a fuvarozói társadalom egységes fellépését. Antall Péter és Horváth Pál visszaemlékezéseiről bővebben itt.
Bölcs döntés volt-e azonnal bejelenteni a benzináremelést? Miért volt rengeteg taxis a rendszerváltás Magyarországán? Mi volt a szerepük a titkosszolgálatoknak a taxisblokádban? Hogyan viszonyultak a parlamenti pártok az útlezárásokhoz? Többek között erről beszélgettünk Szécsi Árpád politológussal a taxisblokád huszadik évfordulóján.
A taxisblokád megoldásában, a kormány és a fuvarozók közti tárgyalások sikeres lezárásában nagy szerepe volt a Lezsák Sándor által szervezett kormánypárti tüntetésnek is. Az Országgyűlés mostani alelnöke akkor „csupán” a vezető kormánypárt, az MDF elnökségi tagja volt, nem vállalt kormányzati szerepet, és képviselőséget sem. Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke néhány személyes élményét is megosztotta velünk.

Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.