Erős a rezsim, de nincs jövője

Több súlyos viszályt kell rendezni az Európai Unió keleti partnerségi országaiban; az egyik nyitott kérdés Fehéroroszország, ahol meg kell várni, amíg létrejön olyan demokratikus ellenzék, amellyel tárgyalni lehet az ország jövőjéről – mondta Balla Mihály az Országgyűlés külügyi bizottságának hétfői ülésén.

A fideszes bizottsági elnök arról tájékoztatott, hogy a hét végén Hörcsik Richárddal (Fidesz), az európai ügyek bizottságának elnökével részt vett Strasbourgban az Európai Parlament és a keleti partnerségi országok parlamentjeinek együttműködését szolgáló Euronest fórum alakuló ülésén. A két képviselő az előző félévi soros EU-elnökséget adó Magyarország küldötteiként, konzultációs-megfigyelői szerepben vett részt a találkozón. Balla Mihály úgy fogalmazott, kettős érzéssel jöttek el az eseményről. Egyrészt fontos, hogy létrejött egy parlamenti együttműködési fórum, amelyen egyeztetni lehet a keleti partnerségi ügyeket, „nemcsak kormányzati, hanem parlamenti dimenzióban is tudunk ezekről a kérdésekről tárgyalni”. Másrészt „nagyon súlyos problémák merültek fel a fórumon”, az érintett országokban ugyanis súlyos, részben katonai vonatkozású konfliktusokat kell megoldani – tette hozzá.

A képviselő az ülés után az MTI-nek elmondta, hogy Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök kormányával szemben az EU beutazási korlátozásokat léptetett életbe. (A tekintélyuralmi rendszert működtető Lukasenkát „Európa utolsó diktátoraként” bírálják.) Balla Mihály szerint a Lukasenka-rezsimnek valószínűleg nincs jövője, de még nagyon erős. A keleti partnerségi program országaiban további súlyos viszályt jelent Hegyi-Karabah kérdése (az örmények lakta terület 1991-ben elszakadt Azerbajdzsántól, amely azóta is katonai erővel igyekszik nyomatékosítani, hogy igényt tart a területre, a békéltető tárgyalások pedig nem vezettek eredményre), valamint a grúz–orosz konfliktus (Oroszország elismerte Abházia, valamint a Grúziától elszakadt másik tartomány, Dél-Oszétia függetlenségét a 2008-as orosz–grúz „ötnapos háború” után, a NATO és az EU szerint azonban a két terület Grúzia szerves részét képezi).

A 2009-ben Prágában indított keleti partnerségi együttműködési program keretében az EU szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait hat volt szovjet tagköztársasággal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával, Moldovával, Ukrajnával és Fehéroroszországgal. A keleti partnerség második csúcstalálkozóját – amelyet eredetileg májusban Gödöllőn rendeztek volna meg a magyar EU-elnökség fél évében – szeptember 29–30-án Varsóban tartják meg, Magyarország az esemény társházigazdája lesz. Arra a kérdésre, hogy az EU hogyan viszonyul most a keleti partnerséghez, Balla Mihály úgy válaszolt: a különböző uniós országok érdekeltsége eltérő a déli, illetve a keleti kapcsolatok fejlesztésében, vannak, amelyek „hangsúlyozottabban szeretik a saját szomszédságpolitikájukat az EU szomszédságpolitikájával összekötni”. Természetesnek tartotta, hogy egyes országok jobban érdekeltek a keleti partnerségben, más államoknak viszont a déli partnerségben vannak kiemelt érdekeik.

A parlament külügyi bizottságának elnöke azt mondta, a két partnerségi rendszert egymással egyensúlyban kell kezelni, és a folyamatok ebben az irányban látszanak fejlődni. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a déli partnerség a napi politikában ma sokkal nagyobb figyelmet kap, mint a keleti partnerség.

(MTI)