Ízvarázs a várban – A világ legjobb söreitől bódult a magyar + Képek

Ami Magyarországnak a pirospaprika, Franciaországnak a bor, Svédországnak pedig az acél, az Belgiumnak a sör. Több mint 800 regisztrált fajtát ismernek Vallónia és Flandria síkságán, ebből néhányat a Vajdahunyad várában is megízlelhettek a folyékony kenyér hazai szerelmesei a mögöttünk hagyott hétvégén.

A fesztiválok megszervezéséhez zömében nincs szükség a közönség biztatására, elvétve azért akad ellenpélda. A II. Belga Sörfesztivál utóbbi kategóriába tartozik, a rendezvény főszervezője pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum aulájában, az egyik hordón megpihenve azt is elárulta nekünk, miért.



„A belga uniós elnökség tavaly megkezdte munkáját, ennek apropóján indult a fesztivál megszervezése. A nagykövet úrnak egyébként hatalmas szerepe volt abban, hogy a belga sörök ilyen mértékben elterjedtek Magyarországon. A tavalyi fesztivál első része a szakmának szólt, a második napon pedig a nagyközönség is belekóstolhatott a kínálatba. Óriási sikerrel zárult a dolog. Tulajdonképpen nem kívántunk hagyományt teremteni, azonban a telefonok már hónapok óta csörögtek, rengetegen érdeklődtek a fesztivál felől, szóval nem volt más választásunk. Megszerveztük újra.”





Már a magyarok is tudják értékelni

Nánási Zoltán szavait hallva már nem is tűnik annyira furcsának, hogy Budapestet járva nem botlottunk lépten-nyomon a fesztivált hirdető plakátokba, és a postafiókunk sem telt meg meghívókkal. Azonban reklámhiány ide vagy oda, a Vajdahunyad vára dugig telt szombat este. Az egymástól pár lépésre felállított pultoknál láthatóan a gourmet sörfogyasztók kerültek fölénybe, persze a 10-12 százalékos nedűtől rövid idő múltán már nekik is kidülledt kissé a szemük. A hölgyek többnyire a gyümölcsös vallon söröket részesítették előnyben, a férfiak kezében a habosabb apátsági és a fantasztikusan selymes „stout” is ott volt. És hogy mennyire „érti” a magyar közönség a belga sört? Jobban, mint gondolnánk.



„Egyre többen érdeklődnek itthon a sörök iránt. Utánaolvasnak, a szakirodalomban is gyakran elmerülnek a magyarok. Rengetegen vannak, akik már személyes tapasztalattal érkeznek akár a fesztiválra, akár a budapesti belga éttermekbe, hiszen ma már Belgium sincs elérhetetlen távolságban. Szerencsére most már egyre többen gondolkoznak úgy, hogy még ha szűkösek is az anyagi lehetőségek, inkább a kevesebb, de minőségibb sört választják.”



A kevesebb néha jobb

Nánási Zoltán hozzátette: a rendezvénynek van egy olyan célkitűzése is, hogy az igényes sörkultúrát terjessze Magyarországon. Abban ugyanis – valljuk be – nem mindenhol részesülhetünk itthon. „A közönség kicsi része még mindig azt vallja, kapjak egy jó erős sört, hadd érezzem a hatást mihamarabb. Ezeket az embereket szerencsére át lehet nevelni, és mi ezt meg is próbáljuk.”



A házigazdától azt is megkérdeztük, a második fesztivál esetleges sikerét követően immár hagyományteremtő rendezvényről beszélhetünk-e majd. A válasz világos volt és egyértelmű. „Szeretnénk hagyományteremtő ünneppé varázsolni a sörfesztivált, de azt csak vasárnap éjfél körül tudom csak megmondani, sikerült-e.”



Végezetül, hogy az MNO ítélete se maradjon el: a banános Mongozo még mindig nyálcsorgató, a Delirium továbbra is megsemmisítő, a Corsendonk Rousse pedig amilyen egyszerű, olyan harmonikus. Vörös habja színessé varázsolta a szombat estét. Reméljük, a megfelelő döntés születik vasárnap éjjel.