A keddi tárgyalás előtt a gazdák ügyét felkaroló Mozgalom a Magyar Vállalkozókért érdekvédelmi szervezet képviseletében Schillné Bene Irén az MTI-nek elmondta: legalább 45 alföldi kisgazdálkodó családot tett földönfutóvá a Delimpex svájci tulajdonosa, miután több száz millió forintos tartozást hátrahagyva, csaknem egy évtizede az általa működtetett jászberényi vágóhíd, a Corona Baromfi Kft. felszámolásáról döntött. A történetre egy éve, nyolc másik lánctartozásos üggyel együtt, a legfőbb ügyész figyelmét is felhívták – tette hozzá az érdekvédő.
A Szolnoki Törvényszéken folyó polgári pert – a korábban hat évig tartó és a svájci cégtulajdonos felmentésével zárult büntetőper után – öt károsult gazda indította több mint két éve.
Megpróbálta kizárni a sajtót
Tóthné Drenkó Szilvia bíró kedden hallgatott meg először tanúkat a perben. A Delimpex cégcsoportot irányító üzletember többször is kitért a válaszadás elől, és megpróbálta elérni, hogy a sajtót zárják ki a tárgyalásról.
Többszöri figyelmeztetése után elmondta: a vágóhíd a fizetésképtelenség határán járt, amikor megvásárolták. Több millió svájci frankot fektettek évek alatt a vállalkozás talpra állításába, de végül a romló piaci körülmények miatt ez is kevésnek bizonyult. Hangsúlyozta: előtte is csak 2002. december végén vált világossá, hogy minden, az üzem fenntartására tett lépés ellenére reménytelen a Corona Baromfi Kft. helyzete. Ezután egy másik magyarországi érdekeltségük, a 150 embernek munkát adó, nyúlfeldolgozással foglalkozó lajosmizsei Olívia Kft. megmaradása érdekében döntött a jászberényi egység felszámolásáról.
Utóbbi vállalkozásban a vágóbaromfi-neveléssel foglalkozó gazdák csaknem félmilliárd forintja mellett a tulajdonos svájci Delimpexnek is 300 millió forintot megközelítő értékű követelésállománya „ragadt bent” – mondta az üzletember, jelezve, hogy ebből mindössze 35 millió forint értékű eszközállomány térült meg.
Nem várható a kár megtérítése
A tárgyaláson a Corona Baromfi Kft. felszámolója kifejtette: a kilenc éve indított eljárás még ma is tart, bár a végéhez közeledik. Lezárása után sem várható azonban a gazdák kárának megtérítése, mivel a cég mintegy 200 millió forintos tartalékát az elsőbbséget élvező hitelezők kifizetésére fordították.
Rámutatott, hogy a tulajdonos által 800-900 millió forintra becsült üzem valós értéke jóval kevesebb volt, és végül részletekben értékesítették, miután nem merték vállalni a vágóhíd hitelezőknek történő bérbeadásával járó pénzügyi kockázatokat, továbbá a telep környezeti tehermentesítése is jelentős összegeket emésztett fel.
Elegendő lett volna?
A jászberényi társaság egykori, magyar ügyvezetője meghallgatásakor később azt mondta: a felszámolási eljárásra átadott üzem megmaradt vagyona elegendő fedezetet nyújtott a kintlévőségek ellentételezésére. A felszámoló viszont a raktárakban maradt, százmillió forint értékű, friss és fagyasztott árut végül fillérekért, állateledelként értékesítette. A kft. által addig szabályosan kezelt állati hulladékot – amely csekély ráfordítással idővel értékesíthetővé vált volna – pedig inkább „horribilis pénzekért” elszállíttatta és megsemmisíttette.
Az ügyvezető kijelentette: a hanyatlás nem egyik pillanatról a másikra következett be a cég életében, hanem a „viszonylag jó” 2001-es év után folyamatosan voltak a Corona Baromfinak pénzügyi gondjai, amelyeket a svájci anyacég alkalmanként néhány tízmillió forintos áruelőlegek folyósításával próbált áthidalni. Az így kapott tőkeinjekciók mintegy kétharmadát – 250-260 millió forintot – azonban ugyancsak elnyelte a cég veszteséges gazdálkodása.
