Rámutatott, hogy a tulajdonos által 800-900 millió forintra becsült üzem valós értéke jóval kevesebb volt, és végül részletekben értékesítették, miután nem merték vállalni a vágóhíd hitelezőknek történő bérbeadásával járó pénzügyi kockázatokat, továbbá a telep környezeti tehermentesítése is jelentős összegeket emésztett fel.
Elegendő lett volna?
A jászberényi társaság egykori, magyar ügyvezetője meghallgatásakor később azt mondta: a felszámolási eljárásra átadott üzem megmaradt vagyona elegendő fedezetet nyújtott a kintlévőségek ellentételezésére. A felszámoló viszont a raktárakban maradt, százmillió forint értékű, friss és fagyasztott árut végül fillérekért, állateledelként értékesítette. A kft. által addig szabályosan kezelt állati hulladékot – amely csekély ráfordítással idővel értékesíthetővé vált volna – pedig inkább „horribilis pénzekért” elszállíttatta és megsemmisíttette.
Az ügyvezető kijelentette: a hanyatlás nem egyik pillanatról a másikra következett be a cég életében, hanem a „viszonylag jó” 2001-es év után folyamatosan voltak a Corona Baromfinak pénzügyi gondjai, amelyeket a svájci anyacég alkalmanként néhány tízmillió forintos áruelőlegek folyósításával próbált áthidalni. Az így kapott tőkeinjekciók mintegy kétharmadát – 250-260 millió forintot – azonban ugyancsak elnyelte a cég veszteséges gazdálkodása.
