Kokárdát és rózsaszín sípot is árultak a BKV szerdai vonulásos tüntetésén, mégsem ez volt a leglátványosabb mozzanata a rendezvénynek. A kollektív szerződés megvédéséért szervezett demonstrációt ugyanis – utalva a pénztelenségre – a Régi idők focija című film jegyében hozták tető alá. Így vált érthetővé mindjárt a Rókus kórház tövébe állított platószínpadra kitett két molinó szövege: Kell egy csapat, illetve A BKV Budapest gyöngye. Nem maradt persze tétlen a Blaha Lujza teret három irányból megközelítő, mintegy ezerfős tüntető sereg sem: a szokásos szakszervezeti tollzászlók mellett valaki elhozta a Fidesz halállistáját is, amin a Malév után jött a BKV és végül, kérdőjellel, Magyarország. Elzötyögött még a térre a 2013-as farostvillamos is, elején a felirattal: önnek ez jár?
Ropogós csirke
Mielőtt a menet megindult volna petíciót beadni a Városházába és focizni a Parlament elé, szokás szerint Rebublic szólt (a 16 tonnát mostanában legalább annyiszor hallottam tüntetésen, mint Bibó István gondolatit), ám ehhez még jött egy kis Omega és LGT, valamint felüdülésként Cseh Tamás és Beatrice. Áradt még a hangszórókból a már idézett Sándor Pál-filmből ismerős kuplézongora, andalító dallama közben fedeztem fel, hogy a platószínpad mögött grillcsirke sült. Nos, akik ellenszenvvel viseltetnek a szakszervezeti vezetőkkel szemben, mondván hogy csak saját pecsenyéjüket sütögetik, akkor sem kapott volna jobb asszociációdózist, ha pályázatot ír ki erre.
Mert amikor elhangzott a fővárosnak szánt petíció öt pontja (érdemi döntést a BKV finanszírozásáról, vegyék figyelembe a dolgozók javaslatait a döntéshozók, ne csökkenjenek a nettó jövedelmek, készüljön el a közlekedés rövid, közép- és hosszú távú stratégiája, és ne szűnjön meg a BKV Előre), akkor egészen másfelé kalandozott a gondolat. És ha a ropogós csirke illatától valaki még tudott gondolkodni, akkor azt is megfigyelhette, hogy a szakszervezetekbe (a BKV 23 érdekvédelmi képviseletébe legalábbis) visszatért az életkedv és a közösségi szellem, a jó kis üzemi bulik hangulata.