Kokárdát és rózsaszín sípot is árultak a BKV szerdai vonulásos tüntetésén, mégsem ez volt a leglátványosabb mozzanata a rendezvénynek. A kollektív szerződés megvédéséért szervezett demonstrációt ugyanis – utalva a pénztelenségre – a Régi idők focija című film jegyében hozták tető alá. Így vált érthetővé mindjárt a Rókus kórház tövébe állított platószínpadra kitett két molinó szövege: Kell egy csapat, illetve A BKV Budapest gyöngye. Nem maradt persze tétlen a Blaha Lujza teret három irányból megközelítő, mintegy ezerfős tüntető sereg sem: a szokásos szakszervezeti tollzászlók mellett valaki elhozta a Fidesz halállistáját is, amin a Malév után jött a BKV és végül, kérdőjellel, Magyarország. Elzötyögött még a térre a 2013-as farostvillamos is, elején a felirattal: önnek ez jár?
Ropogós csirke
Mielőtt a menet megindult volna petíciót beadni a Városházába és focizni a Parlament elé, szokás szerint Rebublic szólt (a 16 tonnát mostanában legalább annyiszor hallottam tüntetésen, mint Bibó István gondolatit), ám ehhez még jött egy kis Omega és LGT, valamint felüdülésként Cseh Tamás és Beatrice. Áradt még a hangszórókból a már idézett Sándor Pál-filmből ismerős kuplézongora, andalító dallama közben fedeztem fel, hogy a platószínpad mögött grillcsirke sült. Nos, akik ellenszenvvel viseltetnek a szakszervezeti vezetőkkel szemben, mondván hogy csak saját pecsenyéjüket sütögetik, akkor sem kapott volna jobb asszociációdózist, ha pályázatot ír ki erre.
Mert amikor elhangzott a fővárosnak szánt petíció öt pontja (érdemi döntést a BKV finanszírozásáról, vegyék figyelembe a dolgozók javaslatait a döntéshozók, ne csökkenjenek a nettó jövedelmek, készüljön el a közlekedés rövid, közép- és hosszú távú stratégiája, és ne szűnjön meg a BKV Előre), akkor egészen másfelé kalandozott a gondolat. És ha a ropogós csirke illatától valaki még tudott gondolkodni, akkor azt is megfigyelhette, hogy a szakszervezetekbe (a BKV 23 érdekvédelmi képviseletébe legalábbis) visszatért az életkedv és a közösségi szellem, a jó kis üzemi bulik hangulata.
Ez ott mutatkozott meg, hogy ugyan a vonulás kezdetben ugyanott zajlott, ahol az éhségmenet is haladt, a Rákóczi úton, de a BKV-sok célpontjaikat egész kedélyesen és derűsen szidták. Elhangzott például egy úr szájából, hogy „zúgna most a kommunista BKV, ha miattunk késnék le a buszt a járókelők”. Persze a jókedvhez nyilván hozzájárult a nosztalgikus zene is („Valaki mondja meg”), amely a menet elején haladó teherautóból szólt. Néha tényleg azt képzeltem, hogy a hangfalakat tartó segítők bekiabálnak a lent sípolóknak, hogy „táncolj, BKV-parádé!” Ez elmaradt, bár közéleti szürrealitásból így sem szenvedtünk hiányt. Természetesen előkerült egy nokiás doboz is, ami önmagában teljesen logikus. Na de az már egy kicsit erős, hogy ugyanitt osztogatják a Népszava aktuális számát, amely címlapsztorijában egy bizonyos Hagyó-per áthelyezéséről számol be. Ezen úgy elgondolkodtam, hogy csak arra a felerősödött dudaszóra és fütyülésre tértem magamhoz, amit Vitézy Dávidnak szántak a tüntetők. Mindegy, a BKK vezérigazgatója átvette Nemes Gábor érdekvédőéktől a petíciót, amire remek dramaturgiai érzékkel jött is a Ricsétől a Nem kell a vonuló platószínpadról, és Nemes is elmondta, hogy nem alkusznak, úgyhogy haladt is a Parlament felé a menet.
Bunda?
Ahol ugye a beharangozottaknak megfelelően focimeccs volt a kék mezes „főváros” és a narancs dresszes „kormány” képviselői között, a labda az utazóközönség és a munkavállalók feliratot kapta, az oldalvonalat jelképező szalagot pedig a közönség tartotta a kezében. Szimbolikus, mondhatni. A szpíkernek könnyű dolga is volt, hiszen egy szakszervezeti tüntetésen természetes, hogy népszerű lesz az, aki kimondja: a kormány képviselője most nagyot rúgott a munkavállalókba. Vagy: a főváros játékosa cselez az utazóközönséggel. Esetleg: a közönség bundát sejt. A meccs eredménye 1:1 lett egy hatalmas potyával és egy szándékos öngóllal, s mindenkit kiállítottak. Ekkorra megjött Nemes, és elmondta, hogy ha nem lesznek érdemi változások, akkor márciusban jön a sztrájk. Ezt a bejelentést akkora üdvrivalgás fogadta, hogy még Borsik János, az Autonómok elnöke kijelentését sem tapsolták meg annyira. Pedig ő azt mondta, hogy ezen a szép napon a BKV miatt jött el a tavasz.
