Naponta átlagosan 80, évente körülbelül 30 ezer ember veszti életét dohányzás okozta megbetegedésekben. A tüdőgondozók sokszor szélmalomharcot folytatnak a cigarettázók megmentéséért. A nem dohányzók védelméről szóló törvény módosításával a kormány mára elérte, hogy a játszótereken, pályaudvarokon, aluljárókban és buszmegállókban tilos rágyújtani, áprilistól pedig zárt terű szórakozóhelyeken sem füstölhetnek a cigizők.
Betegség vagy hóbort?
Igénybe lehet-e venni az adófizetők befizetéseit a cigarettázók életének megmentésére, de legalábbis meghosszabbítására? A kérdés felettébb aktuális, ugyanis a Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért elnökének véleménye szerint a mindenkori egészségügyi kormányzat és az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) éppen azért nem hajlandó áldozni erre a célra, mert a dohányosok maguk választják az önkárosító életmódot. Dr. Mucsi János tüdőgyógyász és belgyógyász szakorvos ezzel szemben egy egészen más aspektusból világítja meg a problémát. A szakember úgy véli, vannak, akik szórakozásból dohányoznak, a füstölgők bizonyos hányada azonban olyan szinten függővé vált, hogy esetében immár betegségről beszélhetünk. Az egyik hetilapban megjelentetett cikkében leírja: a dohányos függősége önálló kóddal (F1720) bíró betegség a betegségek nemzetközi osztályzása szerint. Ezekben az esetekben a problémát tehát szakorvosi segítség híján nem lehet kezelni, az akaraterő itt már kevés.
Dr. Mucsi Jánossal együtt a szakma egy része azt vallja, a cigarettára gyújtás minden esetben különböző motivációból fakad. Éppen ezért a káros szokás megszüntetésének módját is egyénekre szabva kell kifundálni.
Valakinek elég a jó tanács
„Vannak betegek, akiknek a nikotin iránti szeretetét kell kioltani, akadnak ugyanakkor olyanok, akik depressziós tüneteket produkálnak, és ezért gyújtanak rá” – magyarázza a lehetőségeket a tüdőgyógyász. A pszichés addikciót pszichoterápiás módszerekkel, életmódbeli tanácsokkal lehet orvosolni. A komolyabb nikotinfüggőség ezzel szemben már-már drogfüggőséget feltételez, amit nikotinpótlással vagy vényköteles gyógyszerek alkalmazásával lehet kezelni. Utóbbi használata pedig orvosi segítséget igényel, hiszen a beteg nem tudhatja, milyen gyakorisággal, mekkora dózisban kell szedni a szert. A leszokást segítő gyógyszer 25 ezer forintba kerül, így Mucsi szerint leginkább arra kellene koncentrálni, hogy a megfelelő gyógyszerek árát olyan módon támogassák, hogy azok ne legyenek drágábbak, mint a sodort cigaretta.
Lúzerek
Alapvető problémának nevezte, hogy a dohányzás a fiatalok mellett elsősorban a kevésbé sikeres emberek körében terjed. A menedzservilágban például mára a „lúzerek” körébe sorolják azt, aki cigarettára gyújt, és egyre kevesebb dohányost vesznek fel, hiszen azok profittermelő képességét is kevesebbre taksálják. Aki tehát képtelen megszabadulni a függőségtől, a munkaerőpiacon is komoly hátrányba kerülhet.
Mindent a megelőzésre
Az egyesület elnöke egy olyan pofonegyszerűnek tűnő javaslatot is a nyilvánosság elé tárt, amelynek köszönhetően szerinte radikálisan csökkenteni lehetne az OEP kiadásait. Az egészségbiztosítási pénztár ugyanis évente több mint 100 milliárd forintot költ az egészségügyi járulékokból a dohányzás következtében kialakult betegségek kezelésére. A szakember úgy véli, gátat lehetne szabni a költésnek, ha a mindenkori egészségügyi kormányzat az alapbetegség gyógyítására, vagyis a függőség megelőzésére fordítaná a befolyó pénzt. Egyúttal kiküszöbölné az OEP és korábbi kormányzatok által hangoztatott kifogást is, és a dohányosokkal fizettetné meg saját kezeltetésüket.
„Az államnak semmi mást nem kellene tennie, mint egy alacsony szinten meghatározott termékdíjat beépíteni a doboz cigaretta árába. Számításaink szerint ebből nagyjából 5 milliárdos bevételre lehetne szert tenni. A befolyt összeg a terv szerint az OEP-hez kerülne, amelyből finanszírozni lehetne a rendelőkben dolgozó orvosok bruttó 2000 forintos óradíját, no meg a világítást, a vízdíjat és minden járulékos költséget” – vázolta ötletét dr. Mucsi János. Hozzátette: a terv nem új keletű, a javaslatot többször is benyújtották már a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak, mindhiába.
Miután a felmérések szerint a dohányosok 80 százaléka maga is letenné a cigarettát, 50 százalékuk pedig újra és újra meg is próbálkozik a leszokással, az OEP-nek feltettük a kérdést, miért nem támogatja kiemelten a függőség megszüntetésében segítséget nyújtó készítményeket. Itt azt a választ kaptuk: az OEP azon készítmények árához nyújthat támogatást, amelyek társadalombiztosítási támogatásba való befogadását a jogszabályok lehetővé teszik. A dohányzás elleni kampány pedig egészségpolitikai kérdés, így ebben az ügyben forduljunk a Nefmi egészségügyi államtitkárságához.
Mindent megtesznek
A tárcánál úgy fogalmaztak, az egészségügyi kormányzat kiemelt figyelmet fordít a megelőzésre. Ezt bizonyítja a nem dohányzók védelméről szóló törvény elfogadása és a dohányzásellenes kampány is. A szűrőprogramok népszerűsítését, mint a prevenció egyik lehetőségét, minden eddiginél nagyobb mértékben támogatja az államtitkárság. A termékdíj esetleges bevezetésére úgy reagáltak, a leszokást segítő programok ma is ingyenesen igénybe vehetők, az orvosi rendelések látogatását pedig nem terheli pluszköltség ebben az esetben. Azzal kapcsolatban, hogy lehetségesnek tartják-e a dohánytermékek adótartalmának emelését, azt válaszolták, az adópolitika a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hatáskörébe tartozik. A cikk megjelenéséig az NGM-től nem kaptunk választ kérdésünkre.
A helyzet tehát továbbra is az, hogy a nem dohányzókat védő törvénnyel, a prevenciós programmal és a felállítandó népegészségügyi központ létrehozásával a kormányzat valóban komoly erőfeszítéseket tett a maga részéről. Ennek ellenére az EuroHeart 2009-es felmérése szerint 100 ezer 65 év feletti magyar férfi közül 105 hal meg koszorúér-elzáródásban. Ez pedig a duplája a görög adatnak és több mint hatszorosa a franciának. Európában pedig toronymagas listavezető.
Oroszország
Nagy-Britannia csatlakozik az Oroszország elleni szankciókhoz
