Az érsek az MTI-nek kedden nyilatkozva felidézte: Kamarás István professzortól, a Pannon Egyetem docensétől kapta meg David Baernek, a Texasi Lutheránus Egyetem professzorának levelét; azt olvasva úgy érezte, kötelessége reagálnia a benne leírtakra. Aláhúzta: a személyes véleményét írta le.
„Úgy gondoltam, a texasi professzort félretájékoztatták a magyarországi helyzetről, ezért meg kell világítanom az érem másik oldalát is” – indokolta a levél születését az érsek. Elismerte: mivel nem volt minden információ birtokában, levelébe csúszott egy kis hiba; a bíróságot nem lehet okolni a háromszáznál több egyház bejegyzéséért, mivel az 1990. évi 4. törvény a bíróságoknak nem adott lehetőséget a kérelmek érdemi elbírálására. Hogy a törvényt miért fogalmazták így, nem tudjuk – folytatta az érsek.
Mint mondta: igaz, hogy a szoros értelemben vett koncepciós perek a hetvenes években lezárultak, Magyarországon a nyolcvanas évek közepéig az egyháznak nem lehetett igaza a bíróságokon. Az érsek azt javasolta Bárándy Gergely MSZP-s képviselőnek – aki március 10-én nyílt levélben szólította fel őt, nevezze meg a jelenleg is aktív bírák közül azokat, akik szerinte a pártállami diktatúra kiszolgálói voltak, ellenkező esetben kérjen bocsánatot –, hogy olvassa el Kahler Frigyes 1993-ban kiadott, Joghalál Magyarországon 1945–1989 című könyvét. A Veszprémi Törvényszék büntetőkollégiumának volt vezetője ebben részletesen leírja, hogy Magyarország egészen 1989-ig nem volt jogállam.
Az egyházakat sújtó ítéletek is inkább pártutasításra, mint törvények alapján születtek. Egyébként hasonló ügyekben a tettesek megnevezése nem nyílt levelekben szokott történni. Az érsek megjegyezte, hogy Bárándy Gergellyel szívesen beszélget ezekről a kérdésekről, ahogy édesapjával, Bárándy Péter korábbi igazságügy-miniszterrel is folytatott hasonló témákról barátságos beszélgetést a veszprémi érsekségen.
Sajnálatát fejezte ki azért, hogy egyesek a sorait úgy értelmezték, mintha a jelenlegi bírák tisztességét akarta volna kétségbe vonni. „Biztos vagyok abban, hogy a bírák többsége a jogszerűségen túl az igazságosságra is törekszik” – hangsúlyozta.
Márfi Gyula szerint az egyház tagjainak nem szerencsés pártpolitikát folytatniuk, politizálniuk azonban szabad. „Nekem ugyanolyan jogom van véleményt nyilvánítani egy törvényről, mint bárkinek. Ha viszont pártpolitikát folytatnának a papok, akkor bizonyos kérdésekben nem határolódhatnának el” – fogalmazott. Példaként említette, hogy az abortusztörvényben nem értettek egyet a Fidesszel és a KDNP-vel, de azonos álláspontra helyezkedtek a határon kívül élő magyarság állampolgárságával kapcsolatban.
Az egyház és az állam viszonyát illetően az az érsek véleménye, hogy sem a teljes szétválasztás, sem a kettő egybeolvadása nem szerencsés. „A teljes szétválasztás azért sem szerencsés, mert a legtöbb ember egyszerre polgára egy országnak és tagja egy egyháznak. Az állampolgár és az egyház tagja pedig nem két személy, hanem csak egy” – fejtette ki.
