A TASZ a tényleges életfogytiglannal kapcsolatos alkotmánybírósági eljárás 2010-es üléseiről készült emlékeztetőket és meghívókat, valamint a 2004-es droghatározattal kapcsolatos ülések emlékeztetőit és hangfelvételeit kérte kiadni. Ezek közül az elsőfokú bíróság mindössze két, tényleges életfogytiglannal kapcsolatos ülés meghívójának kiadását rendelte el, egyebekben viszont elutasította a keresetet. Többek között azzal az indokkal, hogy a döntés-előkészítésre vonatkozó iratok tíz évig nem nyilvánosak, ez idő alatt az adott szerv vezetője saját belátása szerint határozhat arról, hogy nyilvánosságra hozza-e azokat, figyelembe véve többek között azt is, hogy a szerv zavartalan működését, a döntés-előkészítéssel kapcsolatos vélemények szabad kifejtését veszélyezteti-e a kért adatok idő előtti kiadása.
Pataki Árpád bíró szerint az Ab működésének sajátosságaira tekintettel a tízéves időtartam letelte előtt alappal utasíthatta el a TASZ kérését. Az üléseken készült hangfelvételek kiadásának elutasítása kapcsán a bíró szóbeli indoklásában megjegyezte: a zárt ülésen való felszólalás nem számít nyilvános közszereplésnek. A tényleges életfogytiglannal kapcsolatos ülések emlékeztetőinek kiadása elleni érv volt az is, hogy ezzel összefüggésben egy alkotmányjogi panasz sorsa még függőben van.
A bíróság szóbeli indoklásában utalt arra, hogy miután az alaptörvény rögzíti a tényleges életfogytiglant, nagy biztonsággal megjósolható a jogintézmény alkotmányosságát megkérdőjelező alkotmánybírósági beadvány sorsa, és ha majd ez eldől, az jelen ügy szempontjából egy másik helyzet lesz, ám egy jövőbeni, mégoly valószínű várakozásra sem lehet ítéletet alapítani.
A felek az írásba foglalt ítélet áttanulmányozása után döntenek a fellebbezésről, így jelenleg nem jogerős az elsőfokú ítélet.
A kereseti kérelem egyik része azokra a 2004-es droghatározattal kapcsolatos ülésekre vonatkozott, amely határozat kapcsán a TASZ Strasbourgig vitte a közérdekű adatok nyilvánosságának ügyét, és a magyar bíróságokkal szemben az Európai Emberi Jogi Bíróság adott igazat a magyar jogvédőknek.
Történt ugyanis, hogy Hende Csaba – korábbi MDF-es, az idő tájt fideszes parlamenti képviselő, jelenleg honvédelmi miniszter – a szocialista–szabad demokrata kormány által a droggal kapcsolatban bevezetett enyhébb büntetőjogi szabályokat az Ab-n támadta meg, részben sikerrel, ám amikor a TASZ az Ab döntése előtt a politikus indítványának kiadását kérte annak érdekében, hogy a kérdés társadalmi vitája minél szélesebb körű és nyíltabb legyen, az Ab megtagadta a jogvédők kérésének teljesítését.
A TASZ perben kérte erre kötelezni az Ab-t, ám a magyar bíróságok első fokon, illetve jogerősen másodfokon is, elutasították a jogvédők keresetét, többek között olyan indokok alapján, hogy az indítvány nem adat.
A strasbourgi bíróság azonban 2009-ben a TASZ-nak adott igazat, elmarasztalta Magyarországot az Ab eljárása miatt, és kimondta, hogy a büntető jogszabályok alkotmányos felülvizsgálata – kiváltképpen, ha azt egy képviselő kezdeményezi – kétséget kizáróan közügynek minősül. Az emberi jogi bíróság szerint a véleménynyilvánítás szabadságára nézve „végzetes következménnyel járna, ha közintézmények cenzúrázhatnák a sajtót és a társadalmi polémiát arra hivatkozással, hogy egy országgyűlési képviselő alkotmányértelmezési álláspontjának nyilvánosságra hozatala személyiségi jogokat sérthet”.
A strasbourgi bíróság akkor megállapította, hogy a magyar Alkotmánybíróság „információs monopóliumával visszaélve cenzúrát gyakorolt, és megakadályozta a TASZ-t társadalmi küldetésének betöltésében”. Az ilyen jellegű és súlyú beavatkozás nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban, mert olyan akadályokat állítana a társadalmi kérdésekben állást foglalni kívánó újságírók és civil szervezetek elé, amelyek meggátolnák a megalapozott véleményformálást.
