„Már akkor olyan gyűlölködések alakultak ki a csoportok között, amit én értetlenül szemléltem, ez az igazság. Ezek kulturális gyűlölködések voltak, de politikaiak is, aztán pártokon belül is hihetetlen intrika, szélsőséges gyűlöletek és dühök. Minél jobban közelítettek az ellenzéki csoportok a hatalom felé, ez annál jobban érezhető volt. Minél jobban látszott, hogy itt tényleg át lehet venni a hatalmat és új rendszert lehet alapítani, annál kevésbé éreztem azt, hogy itt valamifajta eszmék, valamiféle tiszta és világos képek felé megyünk. Annál jobban látszódtak az érdekek.” Mottónak is beillenek Lengyel László 2008 novemberében megfogalmazott sorai. Elek Istvánnak, az MDF nemzeti liberális szárnyához tartozó politikus–közírónak nyilatkozta Lengyel mindezt, a Rendszerváltoztatók 20 év után című könyvben.
Bukás és mélyaltatás
Utólag könnyű bölcsnek lenni, mondhatnánk, de igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a balliberális értelmiség azért hagyott némi türelmi időt Antall József kormányának. Május 18-án Hovanyecz László még úgy ír a Népszabadságba, hogy „a jövendő kabinet azonban egy igazi értelmiségi, ha úgy tetszik entellektüelgárda lesz”. Innen jutottunk el a tanár uras, dzsentri, népet lenéző, arrogáns kormányfőig, aki a „magyar kasztrendszer szülötte”. Utóbbi megjegyzés ismét Lengyel Lászlónak köszönhető. De mindez semmi ahhoz képest, amit a taxisblokád alatt kap az egyébként kórházban, mélyaltatásban fekvő miniszterelnök. Antall műtét után lábadozik, ezért figyeljünk az áthallásra. A Népszava például 1990. október 27-én „Ez a kormány megbukott” címmel szerkesztőségi vezércikket közöl, melyben magyarázkodás helyett őszinte szavakat követel, valós kórképet, de olyat, amelyben a gyógyítás terápiája is – minden keserű pirulájával, vagy ha kell, műtétével együtt – benne van.
Ugyanezen a napon jelenik meg a Magyar Hírlapban Lovas Zoltán cikke, aki szerint abból is látszik, hogy kormányválság van, hogy „nem látta előre cselekedetei következményét, hogy kapkodva, koncepciótlanul tárgyal, nyilatkozik a felelősök sora”, hogy „nem volt képes a rábízott ország életét egyenesben, társadalmi nyugalmát tisztán tartani”.