Tavaly áprilisban különleges helyről kapott megkeresést a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium gyámkodása alatt üzemelő Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek (ISZKI) nevű hivatal. A vonal túlsó végén a magyar pálos rend képviselőjétől e kérés fogalmazódott meg: legyenek szívesek felkutatni Vezér Ferenc (halálakor nevei kezdőbetűit megtartva Vanay Frigyesnek „címkézték fel” a kommunisták) szerzetestársuk földi maradványait, és bocsássák rendelkezésre, hogy méltó módon újratemethessék. A két fél hamarosan megbízási szerződést kötött egymással, a szerzetesi közösség pedig az ISZKI rendelkezésére bocsátott egy halom papirost, amit a szerzetes életéről, a szovjet katonák nőket gyalázó, gazdákat fosztogató ténykedésének fékezéséről, illetve a karhatalom általi értelmetlen felakasztásáról csak tudott.
– Hogy miért minket kerestek fel? 20-22 éve foglalkozunk jeltelen sírokba temetettekkel kapcsolatos kutatásokkal. Vanay Frigyes ügyével kapcsolatban volt egy háttértudásunk, miszerint az '51-'52-es év különleges volt, sajátos temetési szabályozás vonatkozott azokra, akiket börtönbe vetettek, és vagy ott haltak meg, vagy kivégezték őket. Mivel ez esetben kivégzettről volt szó, rögtön tudtuk, hogy a rákoskeresztúri Új köztemető 298-as parcellájában kell keresni többi sorstársával együtt – magyarázza az első, az ISZKI által már begyakorolt néhány lépést Susa Éva, az intézmény főigazgatója. Számos adatsoruk van ugyanis arra, hogy Vezér Ferenc pálos szerzetes megannyi kor- és sorstársát hasonló körülmények között likvidálta a rendszer. Az így felépült adatbázis mintegy 3000 tételből áll, elkészítésében közreműködtek antropológusok, régészek és még jó néhány terület szakemberei. Vezér Ferenc esetében egyébként – mint majd látni fogjuk – a munka annyira precízen végeztetett el, hogy még azt is pontosították, mely napszakban akasztották fel a szerzetest.
A pálosok kutatáshoz átadott dokumentumain (börtöniratok, levéltárból kikért papírok) kívül az ISZKI-nek szüksége volt még „néhai” – szaknyelven ezt így mondják – fizikai adataira, úgy mint testmagasság, elhalálozási életkor, fényképek, testalkat, végtagok, fogazat állapot, illetve a bizonyosság elnyerésére valahogyan DNS-minta is kellett, ami összevethető esetleg élő rokonok DNS-ével.
A sírhely felkutatásakor végzett szemlék, exhumálások és mintavételek során az ISZKI arra is odafigyelt, hogy „a környékről” is begyűjtsön adatokat, így ha jön a következő megkeresés feléjük a kommunisták által ekkor kivégzettek ügyében, ne kelljen mindent elölről elkezdeni. A szakemberek a rutinjukba „kegyeleti” elemeket is beépítettek; a temetőben ez esetben is kegyeleti árok segítségével ügyeskedtek a földi maradványok megtalálásában. Munkájukat mindenképpen nehezítette, hogy a Vezérhez térben és időben közel eltemetettekről, illetve a börtönben vele együtt lévőkről nagyon kevéske az adat – az viszont megvolt, hogy szintén álneves és monogramját megtartó hantolás –, úgyhogy a kizárás módszere nem volt alkalmazható.
A Grősz-per kilencedrendű vádlottjaként – a második sorban Vezér Ferenc, dr. Farkas Endre takarásában
– Miután elvégeztük a munkát, a 298-as parcella 17. sor 2-es és 6-os sírjában lévő maradványok maradtak esélyesek arra, hogy „néhaiéi”. A továbbiakban a kivégzett ereklyéit hívtuk segítségül DNS-mintáért, és a szakszervezeti könyvben találtunk 6 darab bélyeget, amit nagy eséllyel egy ember, mégpedig néhai úgymond nyalt bele a könyvbe. A nyálmintáról megállapítható volt, hogy 61 éves. Ez kriminalisztikai különlegesség! Ezzel ugyanis feloldottuk az antropológiatudomány korlátait a DNS-vizsgálat segítségével – világított rá a vizsgálat kulcsmozzanatára a biológus-antropológus szakértő. A nyálmintát már csak össze kellett vetni Vezér Ferenc Szaniszlón élő két, igen idős testvérének mintájával, ezek alapján a következőre jutottak: – 99,965 százalékos bizonyossága, vagyis „biztonsággal határos a valószínűsége”, hogy „néhai” földi maradványait találtuk meg a 17. sor 2-es sírhelyén.
Kilencen voltak testvérek, közülük csak öten érték meg a felnőttkort.
Két testvér még ma is él.
