„Nem történhet meg még egyszer egy ilyen katasztrófa, ezért is vagyunk érdekeltek egy ilyen jellegű együttműködésben az Akadémiával.” Bakondi György, a Belügyminisztérium alá tartozó Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) vezetője a vörösiszap-katasztrófa tapasztalatairól beszélt szerdán azon a könyvbemutatón, mely az általa említett együttműködés egyik gyümölcse. A Schweitzer Ferenc által jegyzett kötet egyes fejezeteiben az MTA Földrajztudományi Intézetének munkatársai taglalják többek között hazánk árvízvédelmi problémáit, a 2000. évi tiszai cianidszennyezést, a veszélyt jelentő felszínmozgásos folyamatokat és a 2010-es kolontári katasztrófát.
2010. október 4-én átszakadt a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja. A 600-700 ezer köbméternyi erősen lúgos zagy elöntötte a környező területet, és végighömpölygött Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely utcáin. A Torna-patakon és a Marcalon keresztül a Dunába is bekerült a szennyeződés, azonban nagyobb pusztítást előbbi kettőben végzett. Novemberben kormányhatározat mondta ki, hogy a felelősség a Mal Zrt.-t terheli. A katasztrófában tízen vesztették életüket és százhúszan kerültek kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel.
Az OKF főigazgatója köszönetet mondott az MTA-nak a vörösiszap-katasztrófát követő mentésben nyújtott segítségért. Elmondta, 2010 októberében nem volt idő részletes elemzésre, a hatékonyságon, a gyorsaságon volt a hangsúly. 5-én reggel, miután Bakondi telefonon beszélt az Akadémia elnökével, nyolc tudós indult a helyszínre.
Bakondi György nem csupán a vörösiszap-katasztrófát érintette; kitért arra is, hogyan lehetett volna például megakadályozni az elmúlt hetek szabadtéri tűzeseteit, melyek több milliárd forintos kárt okoztak az országnak. A most kiadott kötet az ilyen jellegű helyzetekre is keresi a választ. A bemutatón elhangzott: a hazai településeket még 1948-ban osztották be veszélyességi csoportokba. A rendszer persze átalakításra szorult, új besorolásra volt szükség, többek között árvízvédelmi szempontok szerint, jegyezte meg a főigazgató.
– A természeti katasztrófák bekövetkezése kívül áll az emberek hatókörén, az ipari katasztrófákat viszont emberi tevékenység idézi elő – szögezte le Pálinkás József. – Hogy mekkora a kockázata a természeti pusztításnak, milyen tényezők befolyásolják a védekezés szempontjait, ezek a kérdések már a tudomány felelősségi köre alá tartoznak. Ezzel a könyvvel ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy a katasztrófa bekövetkezését a tudomány eszközeivel lehessen megjósolni, avagy orvosolni – fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Reményét fejezte ki továbbá, hogy a hazánkban élők biztonságát az MTA is megfelelően tudja segíteni.
Az ókori mederbe vezetnék át a patakot
Schweitzer Ferenc, a kötet megálmodója elmondta, a cél egy megoldási javaslat felvázolása volt egyes katasztrófák elhárítására, annak érdekében, hogy azok soha többé ne következhessenek be. Büszkén tudatta a hallgatósággal, hogy a Katasztrófák tanulságai címet viselő könyv majd mindegyik fejezetét valamelyik tanítványa jegyezte. A vörösiszap-katasztrófa kapcsán megjegyezte: az MTA egyöntetű javaslata alapján a végleges megoldás a terület víztelenítése lenne. Ennek alapján a Torna-patakot az ókori medrébe kellene átvezetni, ami nem lenne kivitelezhetetlen munka, sőt remek megoldásnak kínálkozik. A környéken fellelhető karsztforrások vizét szabályozni kell, a víztározót pedig le kell csapolni, sorolta a teendőket az Akadémia doktora.
Idén mintegy 55 milliárd forint jut katasztrófavédelemre Magyarországon – mondta el kérdésünkre Bakondi György. Az OKF főigazgatója kiemelte: a büdzsé növekedett az előző évekhez képest, bár az összehasonlítás nehézkes abból a szempontból, hogy a tűzoltóság korábban az önkormányzatok kezelésében működött, most viszont egységes rendszerbe tagolódva. Az ajkai zagytározókat potenciális veszélyforrásnak nevezte, a vörösiszap megfelelő tárolására vagy a rekultiválásra végleges megoldást kell majd találni. A térség legnagyobb problémájaként a ma is szálló vörösiszapport jelölte meg. Hangsúlyozta, a helyzet akkor a legrosszabb, ha tartósan száraz az időjárás. A veszély persze nem új keletű, mintegy hatvan éve gondot jelent a helyieknek. Ugyanakkor megnyugtatónak nevezte, hogy a Mal Zrt. áttért a száraz technológiás gyártása, mely nélkül ma már nem is kaphat semmilyen hasonló tevékenységet végző üzem egységes környezethasználati engedélyt. Fontos lépésnek tartotta a tragédiát okozó 13,5-ös pH-értékű lúgos folyadék termelési és tárolási folyamatból való kivonását.
A miniszterelnököt kérdezték, hol robbantsanak
Az árvizekről szólva elmondta, hatalmas mennyiségű hordalék került a szárazföldre az elmúlt évek pusztító árhullámai során. Korábban komoly vita bontakozott ki a szakemberek körében, hogy széles vagy keskeny árterekre van-e szükség. Miután Szegedet és Zsámbékot is elöntötte a víz, a szakemberek folyamatosan, összesen hét alkalommal magasították a gátakat. „A 2000-es tiszai árvíz idején csak a jóisten mentette meg Szolnokot. Az árvízvédelmi felelős az utolsó pillanatokban már azzal a kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy a gát jobb vagy bal oldalát robbantsák-e fel.”
A tudós véleménye szerint a tiszai gátakat a folyópart közvetlen közeléből ki kellene tolni, hogy kiszélesítsék az árteret. – Meg kell védeni az ártéri területeket is – így Schweitzer. Ezekre a területekre a tudós földvásárlási moratórium előírását javasolta.
