A Vizer György néven 1914. március 23-án, Szaniszlón (Szatmár megye, ma már a Partium része) született Vezér Ferenc családi múltjának egyes részletei kísérteties hasonlóságot mutatnak boldog Apor Vilmoséval. Mindketten 9 gyermekes családba születtek, és a testvérek közül 5-en érték meg a felnőttkort. 1926-ban Esztergomba került, '34-ben itt is érettségizett a bencéseknél. Érettségi után MÁV-pályamunkásként, majd postai alkalmazottként dolgozott, de '35 októberében felvételét kérte a Magyar Pálos Rendbe. Örök fogadalmat 1939. július 11-én tett Czestochowában. Három társával együtt 1940 januárjában szentelték pappá, ezt követően a budai Sziklatemplomban szolgált, ahol egy évvel később házgondnoknak nevezték ki.
1941-től egy pálosszentkúti lelkigyakorlat után egyre több időszakot töltött és szolgált a településen, de közben Budapesten és Pécsett is ellátta feladatait. 1944. október 15. után már csak ketten maradtak Szentkúton Könyves Imre Lajossal, decemberben pedig – a szovjetek bevonulása után – megtették a helyi polgárőrség vezetőjévé. Ilyen minőségében embereivel a katonák brutalitását (nők elleni erőszak, fosztogatások) igyekezett gátolni.
Ferenc pátert hamarosan izgatással vádolták meg. Az „ügyet” '45. június 13-án tárgyalta a Kecskeméti Népbíróság. Meggyőződését nem rejtette véka alá, veszélyben érezte a sokmilliós magyarországi katolikus közösséget az egyre terjedő kommunista ideológia miatt. A tárgyaláson végül felmentették, de 3 hónapra internálták – erről alig vannak adatok.
A nyár végétől a pécsi rendház gondnoka, illetve a rend gazdasági ügyeinek intézője volt. Kisvártatva kétszer is jelentkezett az ÁVO Pálosszentkúton (1946, 1947), bűnjelek után kutatva, ebben az időszakban azonban Vezér Soltvadkert, Pécs és a Sziklatemplom között ingázott; Budapesten álnéven lakott albérletben. Lépéseinek mindegyikéről tudott az állambiztonság. 1951. március 20-án letartóztatták.
Ekkorra már felállították a koncepciót, és folyamatosan fárasztották a vallatások során, nem hagyták pihenni (ennek a dokumentumai ma már hozzáférhetőek, a levéltárban és a pálosoknál, Pécsett is). „Nyomást” gyakoroltak rá, és beismerő vallomást is kikényszerítettek belőle, volt, hogy elhitették vele, hogy hamarosan kiengedik. Kihallgatásában részt vett a Mikroszkóp Színpad későbbi igazgatója, Komlós János, illetve maga a rettegett Péter Gábor is. A tárgyaláson már javarészt betanult szövegek, illetve fogdaügynöki jelentések hangoztak el, és rengeteg pert folytattak párhuzamosan. És akkor erről kicsit részletesebben is.
Az egyházüldözés „legfontosabb” eljárása a Mindszenty-per volt, emellett viszont perbe fogták a bíborosper tanúit, Grősz József érseket és „társait” is. A Grősz-per másodrendű vádlottja dr. Bozsik Pál, negyedrendűje dr. Hévey László, ötödrendűje Pongrácz Alajos, kilencedrendűje pedig Vezér Ferenc volt. Bozsikot '52 júniusi halálra kínzása után Brézsáki Pál néven, Héveyt júliusi kivégzése után Halas Lajos néven, Pongráczot pedig szintén júliusi kivégzését követően Pálmai Antal néven temették el. Hévey László perét egyébként közben elkülönítették, így az eredetileg Grősz-tanú dr. Przibislawski Ferencet ennek másodrendű vádlottjaként szintén kivégezték, a Pesti Fülöp nevet adták neki a hóhérok. Figyelemre méltó, hogy következetesen álnéven temettek mindenkit, de a monogramokat meghagyták, ez segített egyébként Vezér Ferenc megtalálásában, akiről a Vanay Frigyes név szerepelt egy feljegyzésen – Vezér földi maradványainak megtalálásáról az igazságügyi szakértői főintézmény igazgatóját, Susa Évát kérdeztük, a vele készült videós interjúnkatitt olvashatják!
A második sorban áll Vezér Ferenc, Farkas Endre takarásában.
Hogy miben találták bűnösnek Vezér Ferencet? A Pest Megyei Bíróság '51 június 28-án kelt ítéletében egy rendbeli gyilkosság bűntettében mint tettest, valamint mint felbujtót többrendbeli gyilkosság bűntettében, továbbá „a népek háború utáni békés együttműködésének megbontására irányuló
bűntettben” is bűnösnek mondta ki, ezért a bíróság főbüntetésként halálra ítélte, „mellékbüntetésként” pedig tíz évre eltiltotta a közügyektől. Vagyonát „természetesen” elkobozták. A Legfelsőbb Bíróság július 31-én megerősítette a halálos ítéletet, amiről egyetlen kivonat maradt az utókorra: „A társadalmi védekezés szempontja az ennyire veszélyes egyének megsemmisítését indokolja” – írta a tanácsjegyző a határozatban. Molnár Erik akkori igazságügy-miniszter is hozzászólt: „Az elítéltet a dolgozó társadalomból végleg kirekesztendőnek tartom.” Ezzel szemben, noha tudhatott a kegyetlenkedő szovjet katonák elleni válaszcsapásokról, bizton állítható róla még a jelentések alapján is, hogy soha nem ölt embert, a rá bízott gyónási titkot pedig megtartotta.
Történészi vélemény szerint az akasztást augusztus 3-án reggel, igazságügyi szakértői vélemény szerint viszont este hajtották végre Vezér Ferencen, a Gyűjtőfogház udvarán. Másnap reggel „kapta meg” a Vanay Frigyes nevet, és a rákoskeresztúri Új köztemető 298-as parcellájában helyezték el holttestét, a 17. sor 2-es sírhelyén. És hogy hogy lett Vanay Frigyesből újra Vezér Ferenc? Így.
A cikk elkészítéséhez köszönet Bank Barbara történésznek – jegyzeteink az ő 2012. április 26-án, a Sziklakápolnában tartott előadásából készültek.
