– Egyszer egy szent mindenét szétosztotta a szegények között, és nem maradt semmije, csak a Szentírás. Akkor megkérdezték tőle, mi bírta rá arra, hogy mindenétől megváljon a szegények javára. Feleletül a könyvre mutatott. Nem sokára egy nélkülöző ember megint kéréssel fordult hozzá, de ekkor már csak a Bibliája volt. Eladta hát egyetlen kincsét is, hogy segítsen. És ismét kérdezték tőle: erre mi késztette? A szent azt felelte: az, akiről az a könyv szól, amelyet eladtam. Abban ugyanis az olvasható, „add el mindenedet, amid van, jöjj, és kövess engem” – hozott példát konferenciabeszéde elején Écsy Gábor, a Magyar Katolikus Karitász elnöke azon a misén, ahol hívők imádkoztak együtt a magyar családokért a városmajori Jézus Szíve-templom konferenciabeszélgetése keretei között. – A fő kérdés – mint mondta – ugyanaz, mint kétezer évvel ezelőtt („Kinek a nevében tettétek ezt?”), és a válasz is ugyanaz: a názáreti Jézus nevében. Kétezer éve az egyház az ő nevében teszi a jót, szolgálja a szegényeket, az elesetteket, a bajba jutott családokat – mondta.
Akikre odafigyelnek
A katolikus egyház hivatalos segélyszervezete – amelynek Écsy Gábor atya a vezetője – ezt a feladatot végzi a szociális szféra különféle területein. – Éhezők, hajléktalanok, nagycsaládosok gyermekei, magányos, szegény nyugdíjasok, özvegyek, árvák és egyéb csapások áldozatai mind segítségre várnak. Az országos vagy az egyes plébániai karitászok sokat tesznek ebben a munkában, és ennek a szeretetnek a jó híre eljut a hitüket nem gyakorló emberekig is – vázolta fel a képet a katolikus pap. A karitász egyik legfontosabb tevékenysége a beteglátogatás, amibe bárki bekapcsolódhat, az erősítés, a meghallgatás és a segítés ugyanis nem csak a papok feladata – húzta alá.
Kalkuttai Teréz anya életpéldáját idézve kijelentette, a karitász elsősorban nem pénzkérdés, „hanem találékony szeretet gyakorlása”.
– Az ENSZ közgyűlése 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénységellenes küzdelem világnapjává. Az EU-ban 2020-ig 20 millióval szeretnék csökkenteni a szegények számát, jelenleg minden hatodik ember él a létminimum alatt. 2000-ben az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján 169 tagállam közösen döntött arról a célról, hogy minden ország a felére szorítja vissza a szegénységet 15 év alatt, meghatározva azt is, hogy ki számít szegénynek – ismertetett néhány adatot Écsy Gábor, hozzátéve, az ENSZ főként a városi szegénynegyedek fölszámolásáért küzd, a számítások szerint 1 milliárd ember él még mindig nyomortelepeken, 90 százalékuk a fejlődő országokban.
Enélkül nem lehet megérteni
A szegénységről szólva XVI. Benedek pápa korábban úgy nyilatkozott, a nyomor ellen küzdeni kell, az evangéliumi szegénység viszont lehetőség a szolidaritásra. – A szentatya kifejtette, a gazdasági válság már jó ideje nyilvánvalóan ökológiai, kulturális és erkölcsi válság velejárója, ez pedig alkalmat ad arra, hogy átfogó módon vizsgáljuk felül az uralkodó „fejlődési modellt”, át kell állni a globális szolidaritás rendszerére, nem elég az eddigit foltozgatni. Ez viszont nem valósítható meg a nemzetközi partnerek tevékeny közreműködése nélkül – figyelmeztetett a pápát idézve Gábor atya, aki azt is aláhúzta, hogy a nyomor felszámolása együtt jár a béke és a biztonság megvalósításával, erre pedig a katolikus világ készen áll, hisz Isten és a szeretet nélkül a világ működését nem lehet megérteni.
– Magyarországon az északkeleti régiókban a szegénység különösen nagy arányú. Egészen pontosan háromszor annyi ember él mélyszegénységben ott, mint Közép-Magyarországon. A gyermekkorú lakosság 25 százaléka él a szegénységi küszöb alatt az uniós mérce alapján – figyelmeztet a szociális területen tevékenykedő lelkipásztor.
Hogy az egyes embernek hogyan kell állnia ebben a helyzetben, egy történettel szemléltette, miszerint egy gyermek panaszkodott egyszer az apjának, hogy az életét milyen kilátástalannak érzi. A szakács édesapa erre bevitte a munkahelyére, és három fazék vizet tett fel forrni, az egyikbe répát, a másikba tojást, a harmadikba kávészemeket tett. A répa megpuhult, a tojás megkeményedett, a finom kávé viszont megváltoztatta a környezetét. – Mit jelent mindez? Mindhárom elemet ugyanolyan környezetbe tették, csakhogy különbözően reagáltak. Te melyik vagy a három közül? Amikor a mostoha körülmények kopognak az ajtón, te hogyan válaszolsz? A kávé kiengedte aromáját és zamatát. Legyen mindenki olyan, mint a kávé, a döntés a mi kezünkben van – kerekítette le a példázatot a pap, aki szerint ezt teheti meg az egyén; nem hagyja magát legyőzni – a társadalom peremére szorult emberek is tudnak tenni magukért.
– Amikor az egyház segíti az embereket, azt is hirdeti, hogy Istent szereti, mert az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Jézus korában is voltak kiközösített emberek, de hogyan tekintett rájuk? Minden, amit az Isten teremtett, az jó. Ezzel a látással közelített mindenkihez. A megfigyelésen, a meghallgatáson és a megértésen alapul a karitász munkája is – mondta a rendszeres pénteki konferenciabeszédek áprilisi alkalmával Écsy Gábor, a karitász igazgatója.
