Sokkal több szempont szól amellett, hogy „változtassak és más feltételek közt próbáljam tovább szolgálni az eddig fontosnak tartott értékeket és ügyeket” – írta lemondásának okairól Szőcs Géza szerdai közleményében, hangsúlyozva: irányítása alatt a kulturális államtitkárság tisztességes munkát végzett az elmúlt két évben.
Számos sikert könyvelhettek el
„Általános elismeréssel zártuk az uniós elnökség fél évét. Számos kultúrdiplomáciai sikert könyvelhettünk el, és befolyásos barátokat szereztünk országunknak az ellene folytatott legbrutálisabb agresszió időszakában. Nélkülünk ma sem 1956-os Intézet nem volna, sem Concerto zenekar” – tért ki az eredményekre. A ferihegyi repülőtér nem Liszt Ferenc nevét viselné, és a Liszt-év is szerényebben alakult volna. „Peking legfontosabb múzeumában nem állíthatott volna ki több mint harminc kortárs magyar képzőművész, elindítva a kínai műgyűjtők érdeklődését irántunk. Általában, a magyar politika ázsiai nyitásában fontos szerepet játszottunk” – sorolta.
Szőcs Géza emlékeztetett arra, hogy az államtitkárság szerepvállalása nélkül az ország szegényebb lenne egy Stradivarius hegedűvel és a budapesti Délkelet-ázsiai Aranymúzeummal. Fontos filmeknek biztosítottak támogatást, és Budapest ez évtől a Végh Sándor tiszteletére szervezett emlékversenyek helyszíneként is felkerül a térképre – tette hozzá.
„Meggyőződésem, hogy jól teljesítettünk”
„Államtitkárságunk az egész kormányzaton belül a legsikeresebben vett részt az uniós pályázatokon. Megteremtettük kultúránk digitális átállásának alapjait, és jelentősen bővítettük a nemzet szellemi egyesítésének eszköztárát. És minden reményünk megvan azzal kapcsolatban, hogy az Andrássy-negyed azzá válik, aminek megálmodtuk: izgalmas kulturális értékeknek a világon egyedülálló rendezett halmazává. A világválság és a magyar krízis körülményei közt meggyőződésem, hogy jól teljesítettünk” – értékelt az államtitkár.
Szőcs Géza kiemelte: mindig az általa helyesnek vélt ügyeket támogatta, nyilvános megszólalásaiban „szabadon gondolkodó énjének” adott hangot. „Ha úgy láttam, hogy ki kell állnom megvádolt filozófusok mellett, azt tettem. Ha József Attila szobráról véltem úgy, hogy meg kell védenem, azt tettem” – fogalmazott. Mint hozzáfűzte, kiállt amellett, hogy politikusi tevékenysége miatt ne „radírozzák ki irodalmunkból” Csurka István rendszerváltó írót, ahogy amellett is, hogy az erdélyi magyar közösség jogvédelmében egykor fontos szerepet játszó Tamás Gáspár Miklós életműve megérdemel egy jelentős állami elismerést.
„Ha azt véltem helyesnek, hogy ne változzon a Nemzeti Színház igazgatója, emellett érveltem. Ha elfogadhatatlannak láttam, hogy Nyirő Józseftől – akinek egyetlen könyvében sem találtam egyetlen embertelen, emberellenes, uszító, gyűlölködő mondatot sem – meg akarják tagadni a végtisztességhez való jogot is, ennek megfelelően cselekedtem. És mindezt nem ide-oda cikázva ellentétes politikai pólusok között, hanem saját morális és esztétikai megfontolásaim egyenes vonalú logikájának mentén – tekintett vissza. – Bárhogy is, azt, hogy az egymás torkát elvágni kész szekértáborok nem ugrottak egymásnak, saját szerepemnek is tulajdonítom. Ez nem sok, de nem is kevés. Utódaimnak szerencsét és sok sikert kívánok” – zárul Szőcs Géza közleménye.
A politikus esetleges távozása már régóta beszédtéma volt. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszterré való kinevezése után azt mondta: a kultúra a jobboldal számára szívügy, központi ügy. Ha itt valami nem jól működik, akkor olyan helyzet áll elő, hogy a kultúrpolitika gyenge, miközben a kultúránk erős. Mint mondta, annak alapján fogja a személyi döntést meghozni, hogy aki most vezeti az államtitkárságot, alkalmas-e arra, hogy sokkal jobban koncentráljanak erre a területre. „Kicsit valóban széttagolódott a rendszer, csomó minden kézen-közön elszivárgott ebből az államtitkárságból” – jegyezte meg korábban Balog Zoltán.
