Az áldozatoknak mindegy, hogy minek a nevében követik el

Áder János a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés fontosságáról beszélt a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a Parlamentben.

Mansfeld Péter arca

A köztársasági elnök beszéde végén azt javasolta, az 1956-os forradalom eltiprása után 18 éves koráig fogvatartott, majd felakasztott Mansfeld Péter arca legyen előttünk, amikor a diktatúrák sokmilliónyi áldozatára emlékezünk. „Mert minden egyes áldozatnak neve, arca és olyan emberi sorsa volt, ami végül a diktatúrák embertelenségében ért véget” – fogalmazott, kiemelve azt is, az áldozatok hóhéraival és gyilkosaival, a diktatúrák elnyomó gépezetének működtetőivel sincs ez másképp.

Az államfő után Horváth János, az Országgyűlés korelnöke szólt a konferencia résztvevőihez. A fideszes politikus angolul elmondott beszédében felidézte életútját, amelynek során 1944-ben a Szabad Élet Diákmozgalom tagjaként részt vett a nemzeti ellenállásban, amiért a nyilasok halálra ítélték, majd 1947-ben koholt vád alapján kényszermunkára ítélték, az 1956-os forradalom után pedig az Egyesült Államokba emigrált.

Különbségek nélkül

Nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus között, azok ugyanis egyaránt szembeszállnak a szabad társadalommal – hangsúlyozta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes az emléknapon.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter a konferencián az Országházban azt mondta: a közép-európai nemzetek számára a nemzetközi és a nemzetiszocializmus hasonlósága nem tudományos kérdés, hanem mindennapos tapasztalat, mindkettő ugyanazt a terrort, megalázást, önkényt és erőszakot használta országokkal, népekkel és osztályokkal szemben.

„A szabadságról alkotott felfogásunk alapja, hogy ellenez mindenféle totalitarizmust. Ha nem tartunk ki e meggyőződés mellett, demokráciánk meggyengül” – emelte ki. Navracsics Tibor ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az európai emberi jogi bíróság a közelmúltban elmarasztalta Magyarországot a kommunista diktatúra jelképeinek használatát tiltó szabályozás miatt. „A mi értelmezésünk szerint azonban ha Európa nem ellenzi szimbolikus módon is egyformán az összes totalitárius ideológiát, az megkérdőjelezheti demokratikus álláspontját” – mondta.

Féloldalas történelmi tudat

Schmidt Mária csütörtökön, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján az MTI-nek nyilatkozva azt mondta: azonosságok és különbségek is vannak a két huszadik századi totalitárius diktatúra között, de egyformán emberellenesek voltak, mindkét rendszer kollektív ismérvek alapján válogatta ki azokat a csoportokat, amelyeket megsemmisítésre ítélt.

A szenvedésnek sok formája volt a kommunista országokban: voltak, akiknek a gondolatait, másoknak a szabadságát semmisítették meg, amikor bebörtönözték őket, társadalmi csoportokat tettek szégyenlistára, küldtek a Gulagra, népcsoportokat deportáltak a Szovjetunióba. „Mi azt gondoljuk, elvárható azoktól az európai országoktól, amelyek nem szenvedték meg a kommunista diktatúrát, hogy megnyissák a szívüket és az eszüket Európa másik fele előtt, és próbálják megérteni azokat a tapasztalatokat, amelyeken az ott élők keresztülmentek” - mondta.

A történész úgy vélekedett, nyugati véleményformálók, köztük európai intézmények is, „féloldalas történelmi tudatot” akarnak Közép-Európára rákényszeríteni: azt várják, hogy kivételezetten gondoljunk az egyik totalitárius rendszer, a nácizmus áldozataira, miközben a másik, a kommunizmus rémtetteire nem helyezünk hangsúlyt. „Ez helytelen dolog, ők eddig megtehették, mert csak az egyiktől szenvedtek, mi azonban mindkettőt megszenvedtük, így nem tehetjük meg, hogy méricskéljük, kinek a fájdalma nagyobb” - fogalmazott.