Áder János köztársasági elnök szerint a diktatúrákkal szembenéző demokrataként nem elég azt mondani, hogy az áldozatok oldalán állunk, ki kell mondani azt is: elkötelezettek vagyunk a szabadság, a partneri együttműködés és az önrendelkezés mellett.
Az államfő erről a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a Parlamentben tartott, Szembesítés a múlttal című nemzetközi konferencián beszélt. Kiemelte: az említett három érték nem véletlenül tartozik azok közé, amelyeket a diktatúrák elsőként igyekeznek felszámolni, ezért vigyázni kell, hogy azok minden generációnak követhető és követendő, azaz „életteli és megújítható” értékei maradjanak.
Áder János hangsúlyozta azt is, nincs értelme baloldali vagy jobboldali diktatúrákról beszélni, az áldozatoknak ugyanis mindegy, hogy a szocializmus, a kommunizmus vagy a fasizmus nevében követek el velük szemben embertelen tetteket.
Embertelenségre csak az ember képes
Mint mondta, az emléknap arra figyelmeztet, hogy embertelenségre csak az ember képes, vagyis a diktatúrákat nem valamiféle „gonosz és sötét fátum” hozza létre. A diktatúrák mindig a közösségre hivatkozva próbálják eltiporni az egyén szabadságát, megsemmisítő gyűlöletet szítva mások ellen, míg a demokráciák a szabad emberek alkotta közösségekből épülnek fel, az egyenjogúság eszméjének talapzatán – folytatta a köztársasági elnök, aki szerint ezért van, hogy minden diktatúrának a magányos és megfélemlített „tömegember” az ideálja. Bibó István is ezért mondta, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni – mondta Áder János, hozzátéve: demokratának lenni azt is jelenti: érteni, átérezni, mit jelent az, hogy minden ember szabadnak születik. Az államfő rámutatott arra is, hogy a nácizmus és a kommunizmus sokmilliónyi ártatlan áldozatának pedig úgy adhatunk valódi tiszteletet, ha ezt nem vonjuk kétségbe.
Magyarország fontos szerepe
Szólt arról, hogy a XX. századi diktatúrák sötét árnyéka sokáig kísért majd, de az Európai Unió egy olyan szövetség, amelyben azok az országok gyülekeznek, amelyek demokratikus elkötelezettsége, modern jogállami berendezkedése, kontinensünk békés jövőjét építő együttműködése senki által sem kérdőjelezhető meg. Külön kiemelte, Magyarországnak büszkeség, hogy több alkalommal is fontos szerepet játszott abban a történelmi folyamatban, amelynek végén Európa népei egységesen a demokrácia keretei között keresik boldogulásukat. Az államfő példaként említette 1956-ot, amikor a „magyarok megalkuvást nem tűrő szabadságszeretete elemi erővel adta tudtára a világnak, hogy a diktatúra sosem lesz elfogadható számukra”. Áder János megemlékezett az 1956-os, Parlament előtti sortűzről is, hangsúlyozva, bár az emberek fegyvertelenül érkeztek a térre, az Országházzal szemközti épületről mégis „gyilkos torkolattüzek nyíltak”. Áder János szerint az ártatlanul lemészároltaknak nem volt más bűnük, mint hogy olyan magyar emberek voltak, akik szabadságot, emberhez méltó törvényes rendet követeltek.
Mansfeld Péter arca
A köztársasági elnök beszéde végén azt javasolta, az 1956-os forradalom eltiprása után 18 éves koráig fogvatartott, majd felakasztott Mansfeld Péter arca legyen előttünk, amikor a diktatúrák sokmilliónyi áldozatára emlékezünk. „Mert minden egyes áldozatnak neve, arca és olyan emberi sorsa volt, ami végül a diktatúrák embertelenségében ért véget” – fogalmazott, kiemelve azt is, az áldozatok hóhéraival és gyilkosaival, a diktatúrák elnyomó gépezetének működtetőivel sincs ez másképp.
Az államfő után Horváth János, az Országgyűlés korelnöke szólt a konferencia résztvevőihez. A fideszes politikus angolul elmondott beszédében felidézte életútját, amelynek során 1944-ben a Szabad Élet Diákmozgalom tagjaként részt vett a nemzeti ellenállásban, amiért a nyilasok halálra ítélték, majd 1947-ben koholt vád alapján kényszermunkára ítélték, az 1956-os forradalom után pedig az Egyesült Államokba emigrált.
Különbségek nélkül
Nincs alapvető különbség a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus között, azok ugyanis egyaránt szembeszállnak a szabad társadalommal – hangsúlyozta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes az emléknapon.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter a konferencián az Országházban azt mondta: a közép-európai nemzetek számára a nemzetközi és a nemzetiszocializmus hasonlósága nem tudományos kérdés, hanem mindennapos tapasztalat, mindkettő ugyanazt a terrort, megalázást, önkényt és erőszakot használta országokkal, népekkel és osztályokkal szemben.
„A szabadságról alkotott felfogásunk alapja, hogy ellenez mindenféle totalitarizmust. Ha nem tartunk ki e meggyőződés mellett, demokráciánk meggyengül” – emelte ki. Navracsics Tibor ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az európai emberi jogi bíróság a közelmúltban elmarasztalta Magyarországot a kommunista diktatúra jelképeinek használatát tiltó szabályozás miatt. „A mi értelmezésünk szerint azonban ha Európa nem ellenzi szimbolikus módon is egyformán az összes totalitárius ideológiát, az megkérdőjelezheti demokratikus álláspontját” – mondta.
Féloldalas történelmi tudat
Schmidt Mária csütörtökön, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján az MTI-nek nyilatkozva azt mondta: azonosságok és különbségek is vannak a két huszadik századi totalitárius diktatúra között, de egyformán emberellenesek voltak, mindkét rendszer kollektív ismérvek alapján válogatta ki azokat a csoportokat, amelyeket megsemmisítésre ítélt.
A szenvedésnek sok formája volt a kommunista országokban: voltak, akiknek a gondolatait, másoknak a szabadságát semmisítették meg, amikor bebörtönözték őket, társadalmi csoportokat tettek szégyenlistára, küldtek a Gulagra, népcsoportokat deportáltak a Szovjetunióba. „Mi azt gondoljuk, elvárható azoktól az európai országoktól, amelyek nem szenvedték meg a kommunista diktatúrát, hogy megnyissák a szívüket és az eszüket Európa másik fele előtt, és próbálják megérteni azokat a tapasztalatokat, amelyeken az ott élők keresztülmentek” - mondta.
A történész úgy vélekedett, nyugati véleményformálók, köztük európai intézmények is, „féloldalas történelmi tudatot” akarnak Közép-Európára rákényszeríteni: azt várják, hogy kivételezetten gondoljunk az egyik totalitárius rendszer, a nácizmus áldozataira, miközben a másik, a kommunizmus rémtetteire nem helyezünk hangsúlyt. „Ez helytelen dolog, ők eddig megtehették, mert csak az egyiktől szenvedtek, mi azonban mindkettőt megszenvedtük, így nem tehetjük meg, hogy méricskéljük, kinek a fájdalma nagyobb” - fogalmazott.
