Budapest más lesz, mint eddig

A Genfestet szervező Fokoláre olasz vezetője, Maria Voce biztos benne: a lelkiségi fesztivál után a magyar főváros már nem az lesz, mint ami eddig volt.

– Hogyan lehetséges mindez önkéntesen a hétköznapokban?
– Az önkéntesség talán nem a legjobb szó erre, helyette inkább a szabadság az, amin alapszik az egész. Szabadon elkötelezni magunkat valami mellett. Elköteleződni. Mindazok, akik szervezték a fesztivált, szabadon dolgoztak, teljesen odaadták magukat. A szeretetben való szabadság az, ami képessé teszi az embert arra, hogy a maximumot tudja kihozni magából. Nagyon sok önkéntest találtunk Budapesten is, akik nem, vagy csak alig ismerik a mozgalmat, de rendelkezésünkre álltak, hogy segítsék a Genfestet. Szabadon, és mérték nélkül. Azt hiszem, a szeretetben való szabadság kellene mindenhova. Akik a mozgalom tagjai, a „fokolárinék” és „fokolárinák” is mindig és minden nap mondhatnak nemet is, szabadon. A szabadság adja meg az értékét annak, amit tesznek, és a gyümölcsét is, amit esznek.

– Mi történik egy ilyen Genfest után? Ébreszt-e valamit az emberekben, magyarokban, budapestiekben a látványos szombat esti felvonulás?
– Ezt majd később látjuk meg. Az biztos, hogy Budapest nem lesz olyan, mint azelőtt volt. A fiatalok melléállnak, elkötelezik magukat, gazdagabbak ezzel a tapasztalattal, bátrabbak, tudni fogják, hogy nincsenek egyedül. Képesek lesznek választani, egy célért tenni, és áldozatot is hozni érte. Akik ezt látják, értik majd, hogy a fiatalok képesek erre. Sokszor azt mondjuk, hogy „a mai fiatalok...”, de ezek is a mai fiatalok! Egy kisebbség a mai világban, amelyik tud változtatni.

– Milyen elterjedtségű a Fokoláre a világon, és hogy van ezzel megelégedve?
– Az egész világon jelen vagyunk kisebb-nagyobb csoportokban, aszerint, hogy hová mikor érkezett meg. Európából fokozatosan jelent meg az egész világon, de szám szerint és minőségileg is sokféleképpen van jelen; többé-kevésbé elkötelezett emberek vannak, akik hozzánk tartoznak. Mivel a mi szervezetünk mozgalom, nehéz számokban kifejezni, hogy hányan vagyunk, állandó mozgásban van. Minden ember, aki csatlakozik ezekhez az eszmékhez, és elkezd a mozgalom szellemében élni, testvéri kapcsolatban van velünk. Érezzük, hogy ez a lelkület terjed, és ez által közelebb jutunk ahhoz a célhoz, amelyre törekszünk. Minden jó, ami a világban történik, közelebb visz hozzá. Hogy mennyire vagyok megelégedve? Nagyon örülök! Sokat utaztunk, és mindenütt találtunk csoportokat, amelyek így élnek. Van, ahol nagyon nagy hatással tudnak lenni a környezetükre, van, ahol kezdetleges, de haladnak előre. Azt hiszem, az erő a kis közösségekben meglévő, kölcsönös szeretetben állt.

– Kezdeményezték, hogy a mozgalom egy megfigyelőhálózat létrehozásával segítse az ENSZ munkáját abban, hogy szerte a világból induló törekvések mennyire szolgálják a testvériséget. Hogyan kell ezt elképzelni?
– Ezt a fiatalok kezdeményezték, de mi is minden erőnkkel támogatjuk. Először is egy aláírásgyűjtés indul, aminek a célját bemutatjuk, nyilvánosságra hozzuk. Hogy miért az ENSZ? Ma ez az egyik legmagasabb szintű szerveződés, amely az egyesült világot szolgálja. Sokszor a nehézségek látszanak inkább. Lenne egy olyan megfigyelőszervezet, amely ennek az egységnek a törékeny pontjaira világítana rá, és tapasztalatokkal segítene. Biztos, hogy hosszú lesz ez az út, de nem szabad megállni.

– Let\'s bridge; Budapest a hidak városa. Hogy tetszik önnek?
– Csodálatos város, második alkalommal vagyok itt. Idejönni egy valóságos felfedezés, de nem csak a várost, a csodálatos magyar népet is; gazdag, bátor, őszinte és ugye egyenes, kifejezéseiben lényegre törő... érzem, hogy ez egy kihívás számomra. Amikor először itt voltam, akkor is észrevettem, hogy itt nem lehet kerülgetni a dolgokat, közvetlenül, direktben kell fogalmazni. Jól érzem magam a magyarok között, remélem, ők is jól érzik magukat velem. Ez is egyébként egy ajándék azoknak a fiataloknak, akik eljönnek, hogy megtapasztalhatják ezt a gazdagságot.