– A Genfest második napján mit lát, ha körülnéz?
– Ezt a sok fiatalt szép látni. Szerte a világon nagyon sok az olyan fiatal, akik ha találkoznak, még csüggedtek, szomorúak. Hát, akik itt vannak, vidámak. Ez a derű, ez az örömhullám átragad a többiekre is. Erre van szüksége a világnak.
– Chiara Lubich, a Genfestet szervező Fokoláre alapítója annak idején azt mondta, a mi térségünk az, amely leginkább megszenvedett a mozgalom legfőbb jelszavaiért, az egységért, a békéért és a testvériségért. Ön szerint hol tartunk most? Elégedettek lehetünk húsz év után?
– Chiara valóban látta, hogy itt az emberek nagyon vágytak az egységre, nem is csak Magyarországon, hanem az egész keleti, kommunista blokkban, ahol meg is szenvedték ezt. Akik ezt a mozgalmat elindították, azoknak az ideáljai biztos, hogy sok gyötrelemből fakadtak. Az egyenlőtlenségből egyenlőséget szerettek volna, tehát sok fájdalom várt feloldásra. Aztán: egységre törekedtek, de Isten nélkül. És nem sikerült. A szenvedésük abból fakadt, hogy álmodtak valamiről, amit nem sikerült megvalósítani, sőt megbukni látták a próbálkozást. Chiara érezte, hogy erre a bukásra fölépülhet egy másik típusú egység, ami nem csak ezekre az országokra vonatkozik, hanem az egész világra. De ezt az egységet csak arra a gondolatra lehet felépíteni, hogy mindnyájan egyetlen Atya gyermekei vagyunk. Ha ez így van? Akkor lehetséges, hogy testvéreknek is elismerjük egymást. Ha pedig felismertük, hogy testvérek vagyunk, akkor az együtt jár azzal is, hogy van egy közös Atyánk. Chiarának úgy tűnt, hogy ez a megfelelő válasz. A mozgalom végül nem itt indult el 1943-ban, hanem a szabad országokban, de talán helyes is így, mert a szeretet nem kényszeríthető, arra nem lehet kötelezni senkit. Azt csak el lehet fogadni. A mozgalom mindenhol a szeretet igényéből született; ezért jöttek ezekbe az országokba orvosok, tanárok, és próbálták orvosolni azt, amit a korábbi egységkísérletekkel nem sikerült.
– Magát a fesztivált is korábban csak Nyugat-Európában szervezték meg. Miért hozták most Budapestre?
– A szervezők szerettek volna kilépni egy kicsit Rómából, a „biztos katolikus” világból, ahol eddig ilyet rendeztek. El akarták vinni a Genfestet olyan helyre, ahol mások a problémák, mások a kulturális tapasztalatok. Ez szükséges a megnyíláshoz. Már most tudjuk, hogy érdekes volt a választás. Budapesten a fiatalok egy üzenetet találnak. Azt befogadják, és elviszik az egész világra.