Torgyán: A sírós hangú Bajnai csapata szégyen és gyalázat

Torbágy névre küldött kocsit a Klubrádió Torgyán Józsefért a 80. születésnapi adás alkalmából; a lemaradást gyorsan behozva a volt kisgazdavezérből ömlött a szó. A tartalomból: X-Akták, téli szalámi, Bajnai Gordon.

Kuncze a kortesbeszédnek titulált eszmefuttatás után azonnal rákérdezett, hogy akar-e még politizálni a volt politikus. „Én úgy gondolom – fogott a válaszba a korábban gyakran hallott fordulatba a kisgazda interjúalany – , hogy Adenauer tábornoknak 80 éves korában indult be a politikai karrierje, hát én most töltöttem be. Ezt kizárni nem lehet, ugyanakkor olyan primitívnek, mocskosnak tartom a mai politikai világot, hogy semmilyen szervem nem kívánja azt, hogy én politizáljak. Elképedve nézem az Országgyűlés üléseit, és hogy milyen politikai formációk jönnek létre. Ma már én nem tudok a nyugdíjamból 10 deka téliszalámit venni, és megdöbbentem, hogy ehetetlen az a szalámi, amiből anno két rúddal vásároltam, amikor nyaralni mentem. Az, hogy ki felelős ezért, úgy gondolom, meg kell vizsgálni.”

Torgyán Józsefet ma is gyakran állítják meg az utcán, állítása szerint miniszteri kinevezésekor nem kapott annyi gratulációt, mint most, a születésnapján. A közelmúltban volt viszont életének egy másik jeles évfordulója is, mégpedig az aranylakodalom Cseh Máriával. „Ha a Klubrádió részt vett volna az én ötvenedik házassági évfordulóm megünneplésén, akkor láthatta volna, hogy a kisgazdák mennyire kitartanak mellettem. Lovas bandériumos felvonulás is volt, de most is, nem bírok a lakásomban megmaradni nyolc napja, mert állandóan csöng a telefon. Olyan nagy szeretet vesz engem körül, mint amekkora gyűlölettel próbáltak kiiktatni, sajnos a Klubrádió részéről is.”

Orosz József 300 ezerrel tartozik

És nem is állt meg itt: „Hadd tegyek egy kritikai megjegyzést: amikor én az Orosz Józseffel és Gráf József volt agrárminiszterrel szemben pert nyertem, akkor a Klubrádió sem közölte le, Orosz Józseftől meg nem tudtam behajtani a 300 ezer forintot azért a hazugságért, hogy én Chiléből cseresznyét akartam volna behozni.”

Torgyán '97-ben a Best of Communism válogatásalbum közrádiós műsorra tűzése miatt tiltakozik.

A népnek munkát-kenyeret követelő Torgyán ma már békésebb dolgokkal múlatja az időt: fiatalok közé jár egyetemi meghívásoknak eleget téve, de falunapokra és főzőversenyekre is el-ellátogat. Folyamatosan dolgozik viszont sokat ígérő című könyvén (X-Akták), amelyben „olyan döbbenetes tényeket” fog a nyilvánosság elé tárni a rendszerváltozás óta eltelt időszak történelméből, amiért azt majd érdemes lesz elolvasni – de már csak 2014 után vehetjük majd kézbe, a szerző ugyanis nem akarja befolyásolni a következő választások kimenetelét.

Ehhez kapcsolva megint kapott egyet a Népszabadság, amelynek főmunkatársa a bíróságon volt kénytelen bevallani, hogy úgy írt kritikát 800 oldalas valláskönyvéről, hogy azt nem is olvasta el. „Próbálj valami olyat is mesélni, ami nem bírósági tárgyalással végződött” – ösztökélte Kuncze Gábor a jogtudóst. Így került terítékre a választójogi törvény, amellyel kapcsolatban leszögezte, „nem ördögtől való, ha egy hatalom igyekszik bizonyos fokig a saját elképzelései szerint megalkotni a választójogi törvényt”. A következő – vívónyelven szólva – védés-visszavágás azonnal jött is. Az 1989-es ellenzéki kerekasztal idején az MSZP először emlékezete szerint egyéni listát szeretett volna, aztán ahogy jöttek az időközi választási kudarcok (Tamás Gáspár Miklós, majd a gödöllői Roszik Gábor győzelme), akkor hirtelen váltottak.

„Mi végképp eltöröljük a bolsevista múltat” + ajándék grimaszok Lamperth Mónikától:

„Hadd tegyem hozzá, hogy amint megírtam a Választási trükkök, titkok című könyvemben, rengeteg csalás volt korábban is. Most nem akarlak bántani, de például 1998-ban a Pest megyei – ha jól emlékszem – 2-es számú választókerületben átírták a kisgazda szavazatokat en bloc az SZDSZ javára. Akkor én tiltakoztam. Ja, nem, az SZDSZ ügyeskedése 1994-ben volt. 1998-ban Vásárosnaményban este 6-ig toronymagasan vezetett a kisgazda jelölt, és akkor sorozatosan vitték autóbusszal a kocsmához azokat a szavazókat, akik közül az elsőnek odaadták a 2000 forintot akkor, amikor visszahozta az üres szavazólapját, abba beírták a „megfelelő” helyre az X-et, és a következő azt vitte vissza a választási bizottsághoz” – részletezte Torgyán utóbb a láncszavazás legendás rendszerét.

Bajnai bagázsáról

Kuncze inkább beljebb próbálta emelni a tűt a lemezjátszón:

K. G.: – Te hogy látod a parlament működését ma? Annak idején főszereplője voltál a vitáknak, ellentmondásos is volt a személyiséged megítélése emiatt.
T. J.: – Nem emiatt, hanem azért, mert mindent hazudoztak rólam a neo-ultraliberális vonalról, de sajnos a másik oldalról is.
K. G.: – Beakadt neked ez a neo-ultraliberális...
T. J.: – Pedig annak idején én mindig ezt a kifejezést használtam...
K. G.: – Mindig be volt akadva, de nem ezt kérdeztem.
T. J.: – Botrányos. Hát olyan alacsony egyrészt a színvonal; nem azt mondom, 1990 után sem volt túl magas, de messze fölötte állt a mostaninak.

A Klubrádió webkameráján nem látszott pontosan, hogy mennyire csillant fel erre Kuncze amúgy szenvtelen tekintete, de újabb fészkelődési rohamán úrrá kellett lennie, amikor Torgyán József így folytatta: „Meghallgattam október 23-án a készülődő új politikai erő szónokait. Azt kell, hogy mondjam, szégyen és gyalázat Magyarországra nézve, hogy ilyen színvonalon lehessen politikai gyűlést tartani. Kimondom, én egyenes ember vagyok: a Juhász Péter végigdadogott valamit, még olvasni sem tud, még azt sem tudta talán, hogy október 23-a milyen ünnep, még időpontot is tévesztett, huszonharmadikával kapcsolatban is. Ugyanilyen vagy valamivel talán jobb, de gyalázatos volt Kónya Péter is. A Bajnai Gordoné pedig ugye, ne haragudjanak, sírós hangon minden két szó között tartott fél perc szünetet.”

Mint ismert, Kuncze politikai come backjét – a gyakorlatilag teljesen ismeretlen Szabadelvű Polgári Egyesület élén – éppen Bajnai Gordon visszatérése után jelentette be, nyilván nem fűlött a foga Torgyán egyenességéhez. Együtt még tíz másodpercben összekaptak Bajnaiék október 23-ai turulozásán, majd a következő pengeváltással búcsúztak el egymástól:

K. G.: – Köszönöm szépen, hogy itt voltál, lejárt az időnk, még egyszer boldog születésnapot. Mariska néninek kézcsókom...
T. J.: – Nem Mariska, Marika, és nem néni, mert ha meghallja, hogy néninek szólítod..., ő olyan gyönyörű még most, 75 éves korában is, hogy meglepődnél.
K. G.: – A korát régen sosem mondtad.