– Az integráció miatt már korábban csökkentették az objektumok számát, a KNBSZ központi objektumának kérdése azonban most látszik lezárulni. Meddig maradhatnak ebben az épületben, a Bartók Béla úton, ahol most beszélgetünk?
– Korábban a Katonai Felderítő Hivatal (KFH) használta a Bartók Béla úti ingatlant, ahol most ülünk, a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) pedig a Schweidel József utcai ingatlant. Az elmúlt évben a Honvédelmi Minisztérium (HM) azt tervezte, hogy az utóbbit értékesíti, de a piaci lehetőségek mérlegelését követően a honvédelmi miniszter úgy döntött, hogy az épület felújítását követően a KNBSZ a Schweidel utcai objektumba költözik, a Bartók Béla útit pedig értékesíteni kell. Az előkészületek megkezdődtek, a Schweidel utcai épület rekonstrukciója hárommilliárd forintba kerül. Várhatóan az ősz elején beköltözhetünk, és a XXI. századnak megfelelő körülmények között végezhetjük a munkánkat.
– Talán a költözködésnél is hangsúlyosabb kérdés, hogy miként sikerült a katonai elhárítás és a katonai felderítés összevonása, a munkájuk összehangolása. Ön egyébként melyik modell híve volt: a katonai és polgári szolgálat külön működésének, vagy az elhárítások és hírszerzések összevonásának, amely szintén felmerült korábban?
– Nagyon sok szól a jelenlegi rendszer, vagyis a KNBSZ önállósága mellett. A Magyar Honvédség három kontinensen, 13 országban, 17 katonai kontingenssel vesz részt nemzetközi műveletekben. Közel ezer magyar katona szolgál külföldön olyan hadműveleti területeken, amely a titkosszolgálat szempontjából is speciális tudást és ismereteket igényel. A jelenlegi rendszernek köszönhetően a Honvéd Vezérkar és a Magyar Honvédség információigényét száz százalékosan ki tudjuk elégíteni. Megmaradtak a megfelelő szervezetek, amelyek az országvédelmi tervek kialakításához is képesek információkat szolgáltatni, illetve egy rendkívüli helyzetben is el tudják látni feladataikat.
– Az összevonás egyik indoka a takarékosságon kívül az volt, hogy megszüntethetők a párhuzamosságok, jobb lehet a felderítők és az elhárítók között az együttműködés. Hogyan működhet együtt a tűz a vízzel?
– A jogelőd hivatalok összevonásával felszámoltuk a párhuzamosságokat. A kitűzött politikai és szakmai célokat sikeresen teljesítettük, a műveleti képességeket erősítettük. A két szakterületen megszerzett információk egységes elemzésértékelése révén a HM és a Honvéd Vezérkar igényeinek jobban megfelelő jelentések kerülnek a döntéshozók asztalára. Tűzről és vízről, vagyis arról, hogy egymással ellentétes feladatokban nem lehet együttműködni, nyilvánvalóan csak akkor beszélhetünk, ha ellenérdekelt titkosszolgálatokról van szó. A magyar katonai elhárításnak és hírszerzésnek azonban nem ellentétesek az érdekei. Filozófiában, működésben, eljárásrendben természetesen vannak eltérések, ennek ellenére a két szakterület önállóan, de közös célért dolgozik. Az információk a főigazgató szintjén találkoznak. Nagy szerep és felelősség hárul az irányításban és ellenőrzésben közreműködő szervezetekre, vezetőkre. Az integráció nyomán az információ áramlása felgyorsult, amelyek a korábbiakhoz képest hamarabb jutnak el a politikai és katonai döntéshozók asztalára. Az egységes működés egyik jó példája Afganisztán, ahol többek között ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben erősödött a Magyar Honvédség katonáinak biztonsági védelme.
– A katonai és polgári szolgálatok összevonásának hívei azt a Cs. Istvánt hozzák fel példaként, aki a KBH egyik kapcsolata volt, amikor a koszovói kontingensnél szolgált. Szerintük később azért nem vették észre, hogy részt kíván venni a romagyilkosságokban, mert a leszerelése után a katonai elhárítás „elengedte a kezét”.
– Értem a felvetését. Az ügy kapcsán számos feltételezés látott napvilágot a sajtóban. A romagyilkosságokkal kapcsolatban a katonai elhárítás minden rendelkezésre álló információt átadott a hatóságoknak. Az tanulságos, hogy ezt nem egy XXI. századi, korszerűen működő titkosszolgálatként tette, ilyen szempontból ez az ügy is az integráció szükségességét támasztja alá. A katonai titkosszolgálat értelemszerűen levonta az ügy megfelelő tanulságait.
– Mit gondol, miért kerül elő újra és újra a sajtóban a romagyilkosságok és a titkosszolgálatok közötti esetleges kapcsolat lehetősége?
– Azt gondolom, hogy a titkosszolgálatok munkáját a közvélemény részéről mindig is áthatotta egyfajta misztikum. Ez egy, a társadalmat is jogosan és rendkívüli módon felzaklató bűncselekmény-sorozat volt, amire mindenki szenzitívebben reagált, ami érthető. Sokan a titkosszolgálatok, így a katonai elhárításnak az ügyben játszott szerepéről is többet gondolnak, mint a valóság. Erről csak annyit mondhatok, biztos vagyok benne, hogy a folyamatban lévő eljárás megnyugtató válaszokat fog adni mindenki számára.
– Az elmúlt évben hány minisztériumi vezetőt, honvédségi alkalmazottat, tisztet figyelmeztettek, hogy rossz társaságba keveredett?
– Tavaly februárban kibővített értekezletet tartottunk a HM és Honvéd Vezérkar vezetőinek részvételével. Ennek során kiemelt figyelmet fordítottunk a megelőzés fontosságára, a nemzetbiztonsági tudatosság erősítésének jelentőségére, hiszen munkánk során a megelőzés lett a fő szempont, nem pedig a már elkövetett cselekmények felderítése. Sok esetben azért kell beavatkoznunk, mert egy-egy katonánk nem is tudja, hogy valójában kikkel találkozik a különféle ünnepségeken vagy megemlékezéseken. Vannak ugyanis olyan bűnözők, szélsőséges elemek, aki szeretnek „egy oldalon” vagy egy fényképen szerepelni katonatisztekkel vagy minisztériumi tisztségviselőkkel. Elég sok figyelmeztetést adtunk az elmúlt évben, hogy ettől megóvjuk őket.
– Ennek fényében elképzelhetőnek tartja, hogy – mint azt a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatója, Laborc Sándor tehette – olyan típusú nagystílű bűnözővel találkozzon, mint Portik Tamás?
– Az egész előéletem a Magyar Honvédséghez kötődik, ez a kérdés katonaként számomra értelmezhetetlen, elfogadhatatlan, és a KNBSZ főigazgatójaként is az. A KNBSZ műveleti szabályzata is kizárja, hogy ilyen előforduljon. A főigazgató a szolgálat arca, aki nem végez műveleti munkát, és nem hajt végre titkos találkozókat. A főigazgatónak az a feladata, hogy biztosítsa a szolgálat törvényes működését, és számon kérje a hatékony munkát. Ha a főigazgató mégis erre vetemedik, akkor megszegi a törvényt és a szabályokat.
– A HM-ben az előző ciklusban vezető beosztásban dolgozó tiszteket is bűnszervezetben elkövetett vesztegetéssel gyanúsítottak meg az úgynevezett tábornokperben. A per elsőrendű vádlottja katonai attasé lehetett Moszkvában, miközben nem is tudott tökéletesen oroszul. Hogyan fordulhatott ez elő?
– A konkrét esetről nem beszélhetek, hiszen az ügyben még folyik egy bírósági eljárás. Általánosságban elmondhatom, hogy akkor járunk el helyesen, ha egy adott ügyben a megfelelő időben kerül a döntéshozó asztalára az ellenőrzött információ. Ez a döntéshozó pedig a mindenkori honvédelmi miniszter. Ebben az esetben nem tudom megmondani pontosan, hogy kinek, milyen információ, mikor került a birtokába.
– A vád szerint 2002 és 2010 között több száz millió forint kenőpénzt osztottak vissza ennek a bűnszervezetnek az állami megbízások után. Elképzelhető, hogy erről nyolc éven keresztül nem rendelkezett a katonai elhárítás megfelelő információkkal?
– A katonai elhárítás vezetője közvetlenül a honvédelmi miniszter alárendeltségébe tartozott. Ebből adódóan írásban és szóban is a miniszternek jelentett. Az biztos, hogy az ügyben megalapozott bizonyítékok alapján, csak 2010-ben indult büntetőeljárás.
– Valóban megalapozottak ezek a bizonyítékok? Ezt vitatják a tábornokper vádlottjai és a védőügyvédeik.
– A felderítéshez szükséges titkos műveleteket a KBH végrehajtotta. A Katonai Ügyészség az általa indított büntetőeljárás során ezeket az információkat felhasználta. Az pedig általában minden büntetőeljárás velejárója, hogy a vádlott tagadja bűnösségét.
– Hende Csaba honvédelmi miniszter számos feljelentést tett korrupciós ügyekben. Ezek közül hányban nyújtottak ilyen segítséget?
– A legtöbb szabálytalanság, bűncselekmény a HM-nél és a háttérintézményeknél derült ki, például a Zrínyi egyetemnél és HM-cégeknél. A katonai elhárítás feladata a törvénytelen működés feltárása és a felderített információkról a honvédelmi miniszter tájékoztatása. Ez irányú kötelezettségének a katonai titkosszolgálat maximálisan eleget tesz. Nem történt ez másként a korrupciós ügyekben sem.
– Azt mondta, hogy a jövőben a fő feladatuknak a megelőzést tekintik. Ezek szerint a közbeszerzéseket is jobban ellenőrzik a jövőben?
– Igen. Évente több ezer fölött van az általunk elvégzett személyi ellenőrzések száma, és százas nagyságrendben világítunk át gazdasági társaságokat. A honvédelmi miniszter határozott utasítása volt, hogy együttműködve a HM szerveivel, már a közbeszerzések előkészítésébe vonják be szakembereinket. Jelenleg már az államtitkári, helyettes államtitkári értekezleten is részt vesznek a munkatársaink, véleményüket igénylik.
– Korábban ez nem így volt?
– Sajnos nem minden esetben volt így. Pedig nagyon fontos, hogy ne csak a jogász vagy a gazdasági szakértő üljön ott a megbeszéléseken, hanem a nemzetbiztonsági szakember is, pontosan az előbb felsorolt esetek megelőzése érdekében.
– Ennek ellenére érik önöket meglepetések? A minisztérium például nemrég olyan olasz helikopterek beszerzéséről tárgyalt, amelyek szállítója egy másik beszerzés kapcsán korrupció gyanújába keveredett.
– A HM és a honvédelmi miniszter álláspontja, hogy a nagy haditechnikai közbeszerzésekből hagyjuk ki a közvetítő cégeket, hiszen ezek közreműködése lehetőséget ad a korrupcióra. Hende Csaba utasítására ezért az olasz védelmi minisztériummal született egy olyan megállapodás, amely nemcsak a helikopterekre alkalmazható a jövőben, hanem bármilyen haditechnikai, illetve hadseregek közötti megállapodásra. Hangsúlyozom azonban, hogy az még egyáltalán nem eldöntött kérdés, hogy honnan szerez be helikoptereket a honvédség.
– A szakértők több száz éve azt állítják, minél kisebb egy hadsereg, annál erősebb kell hogy legyen a katonai titkosszolgálat. A hadsereg anyagi lehetőségeinek korlátozása idején, a racionalizálás, a létszámleépítés után van pénzük a megerősödésre?
– A KNBSZ költségvetése pontosan akkora, mint az előző évben, miközben valóban javítani kell a műveletek során alkalmazott technikai eszközök minőségén és az elhelyezési körülményeken. A helyzeten úgy próbálunk segíteni, hogy egyre szorosabb együttműködést valósítunk meg a külföldi partnerszolgálatokkal, és ebből profitálunk is.
– A nemzetközi együttműködésekkel képesek a számítástechnikai rendszerüket, eszközeiket is fejleszteni? A legújabb NATO- elvárások szerint fel kell készülni a ma már ötödik hadszíntérnek számító kibertérből érkező támadásokra is.
– A célunk, hogy a módosított nemzetbiztonsági törvényben is megfogalmazott kibervédelmi feladatnak megfelelően a honvédséggel közösen az év végére létrehozzunk Magyarországon egy úgynevezett katonai CERT-et (Computer Emergency Response Team). Ebben szorosan együttműködünk többek között a Belügyminisztériummal, a katasztrófavédelemmel és a Nemzeti Biztonsági Felügyelettel is.
– Mi az álláspontja a dokumentumok védelméről? Az egyik elődjével, Stefán Gézával kapcsolatban keringett egy olyan legenda, hogy a páncélszekrényében olyan dokumentumokat, dossziékat őriz, amelyek segítségével a politikai kurzusoktól függetlenül a helyén tudott maradni. Vannak azonban, akik szerint mindent nyilvánosságra kell hozni.
– Minden nem lehet nyilvános. A titkosszolgálati munka természetes velejárója, hogy érzékeny, bizalmas, minősített információkkal dolgozik. Ha valaki minősített iratokat másolt le, tett el a maga vagy illetéktelenek számára, az törvényt sértett. A KNBSZ-nél egységes nyilvántartás működik, amely a biztonsági igazgatóság alárendeltségébe tartozik. Az ott tárolt dokumentumokba csak a főigazgató engedélyével lehet betekinteni. Minden évben felülvizsgáljuk az iratainkat, és a levéltári értékű dokumentumokat folyamatosan átadjuk az illetékes levéltár számára. A közeljövőben mintegy száz folyóméter anyagot vizsgálunk felül. Évről évre szeretnénk egyre több dokumentumot átadni, figyelembe véve Magyarország, a HM, a Magyar Honvédség és a KNBSZ nemzetbiztonsági érdekeit.
Haraszti Gyula
