Életének 98. esztendejében, türelemmel viselt, súlyos betegségben Regőczi István atya földi szolgálata véget ért. Regőczi István 1915-ben, egy molnárcsalád gyermekeként született. Érettségi után a távoli Bruges-ben tanult teológiát, 1943-ban, hetven éve szentelték pappá. Kevéssel később visszatért Magyarországra. Kezdetben Máriaremetén vállalt hittanári és káplán szolgálatot, azután Vácra helyezték, ahol gyermekotthont (Sasfiók) alapított több száz olyan gyermek számára, akik a háborúban vagy az azt követő viszontagságokban veszítették el szüleiket. 1949-ben a kommunista hatalom felmorzsolta az árvaházat az egyházi intézmények jó részéhez hasonlóan, az atyát pedig Kistarcsára hurcolták.
Embertelen körülmények között tartották fogva, 1953-as szabadulását követően Máriabesnyőn lendült újra működésbe, és illegálisan újraalapította a gyermekotthont – 1957-ben azonban újra letartóztatták. Regőczi István atyát viszont nem tudták elhallgattatni, három könyvet is írt a „sasfiókákról” (Az én sasfiókáim, Sasfiókák viharban, Mi nem hallgathatunk), az „illegális sajtótevékenység” miatt 1969-ben újabb börtön várt rá, ezúttal 23 hónap.
1968 után nem kapott hivatalos egyházmegyei beosztást. Újbóli szabadulása után Pestszentlőrincen lehetett kisegítő lelkipásztor, kisvártatva viszont Budán, a XII. kerületben fogott kápolnafelújításba. Amint készen voltak a korábban széthordásra ítélt kápolna rendbetételével, létrehozta a Táborhegy zarándokházat is. A kápolna nemsoká kicsinek bizonyult, így egy nagyobb templomot kellett építeni, ezt 1991-ben Katona István akkori váci segédpüspök szentelte fel. A Kútvölgyi kápolnába, ahol 94 esztendős koráig szolgált a pap, oldalán a flamand Beatrix nővérrel, ma is sokan térnek be imádkozni, hálát adni.
A rendszerváltozás után, 1992-ben Vác díszpolgárává választották (2009-ben a XII. kerületévé is), de a „nagyját” ott csak ezután kezdte: a Sasfiók időszaka után évtizedekkel ekkor kezdődött 10 éves papi szolgálata, és a közeli fegyházban börtönmisszionáriusként is tevékenykedett. A közfigyelmet sem kerülte el, amit tett: a Parma Fidei (hit pajzsa, 2010) díjat Mádl Dalmától vehette át. Erdő Péter levelet írt neki, Semjén Zsolt laudációjában pedig úgy fogalmazott: az egyház 1944 után többet szenvedett, mint előtte ezer évig. Magyar Örökség Díjat is átvehetett.
