– A megalakulásuk óta megjelent hírekben lassan mindennapinak számít, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) közreműködésével kerülnek az igazságszolgáltatás kezére olyan rendőrök, büntetés-végrehajtási vagy adóhivatali alkalmazottak, akik ellen korrupciós bűncselekmény elkövetése miatt indult eljárás. Értékelése szerint hogyan ítéli meg tevékenységüket az a kilencvenháromezer rendvédelmi dolgozó, aki jelenleg a hatáskörükbe tartozik?
– Az indulás idején az állomány és az állampolgárok részéről is voltak velünk szemben olyan félelmek, hogy túlságosan beavatkozunk majd a magánszférájukba. Nem állítom, hogy a hatáskörünkbe tartozó szervek tagjai közül mindenki nagyon szeret minket, de elfogadták a szolgálat jelenlétét. Ezt abból mérem le, hogy egyre többen kérnek tőlünk segítséget a munkájuk kapcsán, és tevékenységünket nem érte kritika sem a szakmai érdekvédők, sem a jogvédelemmel foglalkozó civil szervezetek részéről.
– Kik igénylik a segítséget, és milyen módon védik őket?
– Elsősorban a rendőrség, az adó- és vámhivatal vagy a büntetés-végrehajtás állományának tagjai, akik nap mint nap közvetlenül is találkoznak a bűnözéssel. A megalakulásunkat követte egy olyan metodikaváltás, amely a jogelőd, a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata gyakorlatához képest homlokegyenest más módszerre épül. Fordítottunk a hírszerzési tevékenység irányán, és nem a védett szervek állományában, hanem a szervezett bűnözés berkeiben keressük azokat a rendészeti kapcsolatokat, amelyekkel ezek a körök rendelkezhetnek.
– Rendelkeznek?
– A Nemzeti Nyomozó Irodánál töltött éveim alatt azt tapasztaltam, hogy a szervezett bűnözés csúcsán állóknak rendszerint vannak ilyen kapcsolatai. Nagy gondot fordítanak arra, hogy ezeket a nexusokat ápolják és megtartsák.
– Említene példákat?
– Akár a Portik-ügyre is utalhatnék, de ennek a fordított tevékenységnek az eredménye az is, hogy V. László és társai rács mögé kerülhettek. A vállalkozó köreit érintő hírszerző munka eredménye volt, hogy feltártuk azt a bűnös kapcsolatot, amelyet az egykori egyenruhásokkal tartott.
– A megalakulás óta számos, a kifogástalan életvitelt, illetve a megbízhatóságot ellenőrző vizsgálatot folytattak. Melyikkel van több dolguk?
– A megbízhatósági vizsgálatok terén a 2011-es év fő feladata az volt számunkra, hogy megismertessük az általunk ellenőrzött 93 ezer fős állománnyal ezt az intézményt. Tudattuk velük, hogy működünk, folytattuk az eljárásokat, miközben a saját embereinket is ki kellett képezni. Ez újfajta tevékenység volt azoknak a jórészt évtizedes múltú rendőröknek, akiknek most élethűen kell alakítaniuk a hivatalos személyt vesztegető vagy a kisebb szabálysértéseket elkövető polgárok szerepét. A tapasztalatok alapján az ügyészséggel karöltve mindennek a jogi részét is finomítottuk, és sok egyeztetést követően alakult ki az a metodika, amelyet az ügyészség szigorú felügyelete mellett ma is alkalmazunk.
– A hét elején az izsáki rendőrőrsön kihallgatás közben két járőr halálra vert egy lopásért előállított férfit. Előfordult az NVSZ működése során, hogy olyan egyenruhás került a látókörükbe, akit az agresszivitása miatt javasoltak eltávolítani a beosztásából vagy a testülettől?
– Nem. Ilyen még nem történt.
Swendt Pál
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
