A teljes népességen belül továbbra is őrzi magabiztos előnyét a Fidesz–KDNP (24 százalék). Az ellenzéki oldalon az MSZP (8 százalék) és az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért választási szövetség (7 százalék) közel azonos támogatottsággal bír, azonban e két baloldali formáció együttes támogatottsága is messze elmarad a kormánypártokétól. Az ellenzéki oldalon – a formálódó baloldali platformot figyelmen kívül hagyva – relatív többséget tudhat maga mögött a Jobbik (11 százalékos támogatottsági mutatóval). Továbbra is magas azon választók száma, akik nem vennének részt egy jövő vasárnapi voksoláson (14,8 százalék), illetve akik az úgynevezett bizonytalanok közé sorolhatók („nem tudja”: 18,7 százalék), de nem hagyható figyelmen kívül a válaszadást megtagadók csoportja sem (14,8 százalék).
A pártot választani tudó biztos szavazók között is szignifikáns a Fidesz–KDNP előnye. Ebben a körben a válaszadók 48 százaléka támogatná a kormánypártokat, míg az ellenzéki oldalon – ha külön-külön vizsgáljuk az egyes szereplőket – a Jobbik örvend vezető pozíciónak (21 százalékos támogatottsággal), majd a szocialisták következnek 15 százalékkal. Az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért választási szövetség 12 százalékkal szorosan az MSZP nyomában van, a Lehet Más a Politika (LMP) 2 százalékos támogatottsággal rendelkezik. A Gyurcsány Ferenc volt kormányfő vezette Demokratikus Koalíció (DK) jelenleg 1 százalékon áll, s ugyancsak 1 százalékra tehető azon pártot választani tudó biztos szavazók köre, akik a felsoroltakon túl egyéb pártot neveztek meg.
A kutatásban az Iránytű Intézet fel kívánta mérni a választópolgárok politikai és gazdasági közérzetét, a kormány teljesítményének lakossági megítélését. Az Iránytű Közéleti Barométer (IKB) segítségével ennek megfelelően bemutatták az ország állapotát értékelő, általánosabb kérdés eredményeit, a második Orbán-kormány tevékenységének megítélését, valamint a háztartások megélhetési körülményeinek változásáról alkotott véleményeket.
Az IKB-index 2012 májusában 33,4 ponton állt az általános elégedettséget tükrözni kívánó 100-as skálán, majd decemberre drasztikusan lecsökkent, jelezve a kormány teljesítményének és az ország helyzetének megítélésében történő értékítéletek negatív irányú változását. Az elégedettség áprilisra 35,6 pontra növekedett, megelőzve a májusi értéket, rámutatva a választópolgárok közérzetének pozitív irányú elmozdulására. Annak ellenére azonban, hogy pozitív változásról beszélünk, az ország helyzetének, valamint a kormány munkájának megítélése még ma is rendkívül negatív képet tükröz.
Az ország állapotával ugyanis a válaszadók abszolút többsége elégedetlen, mégpedig 30 százalék „nem elégedett”, illetve 26 százalék „egyáltalán nem elégedett” megoszlásban. A válaszadók harmada a köztes „osztályozással” tud azonosulni, vagyis „elégedett is, meg nem is” a jelenlegi magyar helyzettel, míg csupán 11 százalék „elégedett”, illetve 1 százalék „nagyon elégedett”.
A kutatásban felmérték a kormány tevékenységének lakossági megítélését is. Az eredmények szerint a választókorú népesség 45 százaléka elégedetlen a második Orbán-kormány teljesítményével, és ezen belül is valamivel több az „egyáltalán nem elégedett” választ adók aránya. A válaszadók mintegy harmada emellett részben elégedett, részben nem, valamint összesen 22 százalék elégedett (a kifejezetten elégedettek aránya csupán 3 százalék). A kormány teljesítményének megítélése három hónap alatt némileg javult, az elégedettek aránya a decemberi 13 százalékról növekedett 21 százalékra, az egyáltalán nem elégedettek aránya 10 százalékpontot, míg a nem elégedetteké 2 százalékpontot esett. E tendencia mögött valószínűleg javarészt a kormány által meghirdetett és életbe léptetett jóléti intézkedések állnak, köztük is legfőképpen a társadalom széles rétegeiben nagy népszerűségnek örvendő rezsicsökkentési program.
