A bírói figyelmeztetéseket követően a tanúk azt mondták, azért nem hívták a mentőket vagy más hatóságokat, mert egyikük a felettesének, az pedig a Mal illetékesének, P. Ferencnek jelezte a történteket.
A gépkezelők nem észleltek rendellenességet a katasztrófa előtt a gátnál, a vörösiszap „betöltöttségi szintje” a gátfal tetejétől egyikük szerint „egy-két méter között volt biztosan”. Az a helyszínen dolgozó munkás, aki 12.45 körül jött le a gát tetejéről, azt vallotta, hogy útközben hallott szirénázást, mert a tűzoltók már a helyszínen voltak. Társai ugyanakkor azt mondták, hogy nem láttak és nem is hallottak tűzoltó- vagy rendőrautókat. Az ügyész kérdésére mindannyian felidézték a katasztrófa napjának időjárását, és szeles időre emlékeztek. A tárgyaláson tanúk térképmásolaton bejelölték a munkavégzésük helyét.
