Az első fokon eljáró büntetőtanács öt tanút hallgatott meg, közöttük a Geovol Kft. három munkatársát, aki a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. vörösiszap-tározóinál dolgozott a gátszakadáskor. (A vádirat szerint a katasztrófa 12 óra 14 perckor következett be.)
Az első tanú, aki a IX-es tározó gátmagasítási munkálataihoz salakot szállított, a tárgyaláson elmondta: a X-es gát falának kiszakadását 2010. október 4-én nem sokkal 12 óra után észlelte, amikor a rádióban a déli híreket mondták. A kazettáról hajtott le Tatra teherautójával, és az úton már hömpölygött az iszap. Azt mondta, nem kísérletezett az áthajtással, visszafordult, majd hívta a főnökét. Fenntartotta a nyomozás során tett vallomását, amely szerint a kiszakadás a gátfalon folyamatosan nőtt. A tanú az ajkai timföldgyár dolgozóit nem ismerte, a nyomozás során csak a hatodrendű vádlott P. Ferencet azonosította fényképről. A tárgyaláson nem emlékezett arra, hogy a nyomozás során azt vallotta: a hatodrendű vádlottal találkozott a katasztrófa bekövetkezésekor a gát tetején. A tanúk percnyi pontossággal nem tudták meghatározni, hogy mikor észlelték a bajt. A híváslista adatai szerint a teherautó-sofőr és vele együtt tanúként meghallgatott felettese 12 óra 19 perckor beszéltek egymással, majd 12.20-kor egyikük a hatodrendű vádlott P. Ferencet értesítette a gátszakadásról. Azt mondta neki: „Feri baj van, gyere, kiszakadt a gát.”
A Mal vezető elektrikusa – akinek feladata a gyár villamosenergia-ellátásának biztosítása és az üzemzavar elhárítása – a tárgyaláson fenntartotta a nyomozás során tett vallomásait. Pontosan emlékezett, hogy 12.15-kor felhívta őt a negyedrendű vádlott Sz. Tibor diszpécser, aki választ akart tőle kapni arra, hogy miért nincsen áram a IX-es szivattyúházban. Az üzemzavart az áramszolgáltatónál észlelték, de az okát nem tudták. Nagyjából öt perc múlva Sz. Tibor diszpécsertől megtudta, hogy azért volt zárlat, mert átszakadt a gát, és a kiömlő vörösiszap kidöntött egy villanyoszlopot. A tanú a második hívás időpontját illetően később elbizonytalanodott, azt mondta, 12.20 körül beszélhettek újra. Mire a negyedrendű vádlott diszpécser jelezte, hogy ő is csak később, 12.27-kor értesült a gátszakadásról.
A bírói figyelmeztetéseket követően a tanúk azt mondták, azért nem hívták a mentőket vagy más hatóságokat, mert egyikük a felettesének, az pedig a Mal illetékesének, P. Ferencnek jelezte a történteket.
A gépkezelők nem észleltek rendellenességet a katasztrófa előtt a gátnál, a vörösiszap „betöltöttségi szintje” a gátfal tetejétől egyikük szerint „egy-két méter között volt biztosan”. Az a helyszínen dolgozó munkás, aki 12.45 körül jött le a gát tetejéről, azt vallotta, hogy útközben hallott szirénázást, mert a tűzoltók már a helyszínen voltak. Társai ugyanakkor azt mondták, hogy nem láttak és nem is hallottak tűzoltó- vagy rendőrautókat. Az ügyész kérdésére mindannyian felidézték a katasztrófa napjának időjárását, és szeles időre emlékeztek. A tárgyaláson tanúk térképmásolaton bejelölték a munkavégzésük helyét.
