Portik-művelet: Szilvásy György kontra Demeter Ervin

Dupla interjút készített a Portik–Laborc-találkozók kapcsán a Magyar Nemzet Demeter Ervinnel, az első Orbán-kormány titokminiszterével, illetve Szilvásy Györggyel.

– Laborc Sándor nemrég interjút adott egy kereskedelmi televíziónak a Portik Tamással történt találkozóiról, és minden ellene felhozott vádat tagad. Mit szól ehhez?
Demeter Ervin: – Laborc Sándor viselkedése szembesít bennünket egy olyan régi szemléletmóddal, titkosszolgálati szabállyal, hogy amíg háromszor nem bizonyítanak valakire valamit, addig merev tagadásban kell lennie. Az eset tartalmi részét nézve pedig ki lehet jelenteni, hogy a szakma minden írott és íratlan szabályát megsértette ezzel a találkozóval a volt főigazgató.

– Az írott szabályokat még értjük, de mik az íratlanok?
D. E.: – A titkosszolgálatok veszélyes eszközöket használnak. A lehallgatást például a bíróságnak vagy az igazságügyekért felelős miniszternek kell engedélyeznie. A főigazgató abban az esetben szokott találkozni valakivel, ha olyan fontos ügyben jár el, amely ezután az ő intézkedését igényli. Ha viszont nem kellett intézkedni, akkor miért ő találkozott Portikkal? És nyilván tudták Portik Tamásról, hogy honnan érkezik, és hogy az alvilág egyik képviselője találkozik az elhárítás vezetőjével.

– Ha megsértettek minden szabályt, akkor lehet, hogy nincs is további nyoma ennek a találkozónak. Milyen bizonyítékokat találhat még az ügyet vizsgáló albizottság?

D. E.: – Ha igaz, amit a volt főigazgató állít, és minden szabályosan folyt, akkor találniuk kell egy, az ügyre vonatkozó műveleti dossziét, amelyben többek között műveleti tervek, jelentések és engedélyek szerepelnek. Ha nincsen ilyen, akkor meg kell hallgatni azokat, akik ebben részt vettek. Élek azonban a gyanúperrel, hogy ezek a szereplők tagadni fognak, ahogyan azt Laborc Sándor tette, amíg nyilvánosságra nem kerültek a találkozó hanganyagai. Maga a találkozó is azért történhetett titokban, hogy ezt ne csak a hivatal használhassa fel a megfelelő intézkedési tervek alapján, hanem az irányító miniszter is, nyilván politikai célokra.

– – –

– Milyen gyakran fordult elő hivatali ideje alatt, hogy a régi ismerősei között emlegetett, Vajtó Lajos kaliberű figurák fordultak önhöz, hogy az alvilág valamelyik közismert alakja a közéleti korrupciót leleplező információkat kínál, majd ön a polgári elhárítás vezetőjét utasította, hogy járjon el az adott ügyben?
Szilvásy György: – Arra utasítottam, hogy az NBH járjon el. Havonta, időnként hetente többször is megtörtént, hogy ismerősök vagy ismeretlenek olyan információkkal jelentkeztek nálam, amelyek értékelését vagy kivizsgálását ők maguk fontosnak tartották. A közvetlenül hozzám érkezett jelzéseket a felügyeletem alatt állt elhárításnak vagy hírszerzésnek adtam át, és az információk valódiságának ellenőrzésével ezek a szervek foglalkoztak.

– Jellemzően miről informálták ezek a személyek?
Sz. Gy.: – Konkrét tudásra, információra hivatkozva, jórészt korrupciót, összefonódást gyanítva olyan ügyek kivizsgálását vetették fel, amelyeknek egyik szereplője korábban vagy akkoriban közhatalmi funkciót töltött be.

– Mit tudott Portik Tamásról azelőtt, hogy Vajtó Lajoson keresztül megkereste önt?
Sz. Gy.: – Akkoriban nagyjából a sajtóban is követhető információkkal rendelkeztem.

– Az tudta, hogy önön keresztül egy bűnöző keres kapcsolatot a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz?
Sz. Gy.: – Tartok a perektől, ezért én nem fogalmaznék így. Az biztos, hogy 2008-ban nem voltak ismertek a mai vádak, Portik Tamás pedig a múltjával együtt egy volt a sok közül, aki a titkosszolgálatok számára érdemi információkat adhatott át.

– Elvégezte ezután az elhárítás az úgynevezett priorálást, vagyis a jelentkező előéletének feltárását, az ebből fakadó esetleges kockázati tényezők megállapítását?
Sz. Gy.: – A főigazgató jelzése szerint a hivatal elvégezte azokat az ellenőrzéseket, amelyek alapján eldőlt, hogy szóba állnak-e vele. Azt vizsgálták, hogy van-e olyan információ, amely ezt lehetetlenné teszi.

– És Laborc azt jelentette, hogy nincs ilyen adat?
Sz. Gy.: – Az, hogy szóba álltak vele, azt mutatta, nem találtak ilyen információt.

Haraszti Gyula, Swendt Pál

A teljes interjúkat a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.

Mint ismert, a Laborc–Portik-találkozókon készült hangfelvétel leirata nyilvánosságra került. Ebből kiderült: Portik felajánlotta a titkosszolgálat vezetőjének, hogy terhelő adatokat szerez vagy kreál jobboldali politikusokról. A Portik–Laborc-találkozókról készült hanganyagok minőségével ugyan gondjuk van az ellenzéki politikusoknak, de azt ők sem állítják, hogy manipulálták a felvételeket. Az egykori titokminiszter, Szilvásy György saját maga és Laborc felelősségét mentegette a találkozók megjelent leirataival kapcsolatban a Hír TV április 25-ei Rájátszás című műsorában.

Túl régi történet ez ahhoz, hogy nyomára lehessen jutni, hány alkalommal beszélhetett egymással a kilencvenes évek olajos bűncselekményeiről elhíresült Portik Tamás és a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója azon a számon, amelyet második találkozójukon a bűnöző kapott a polgári elhárítástól. Ezt több, neve elhallgatását kérő nemzetbiztonsági szakember mondta a Magyar Nemzetnek; úgy vélik, a 2008 júliusában átadott hívószámról mára legfeljebb azt lehet kideríteni, hogy használták-e valaha is kapcsolattartásra.