A köztársasági elnök csütörtökön Pécsen, a 210 évvel ezelőtt született államférfi, politikus és jogtudós bronz mellszobrának avatása alkalmából mondott beszédet. Hangsúlyozta: Deák Ferenc jellemével, tehetségével, minden idegszálával és tudásával a hazáért, a hazának élt, és munkája nyomán életté vált az, amiért 1848–49-ben olyan sokan meghaltak.
Áder János a Kossuth téren, Trischler Ferenc szobrászművész alkotásánál megjelent több száz ember előtt utalt rá, hogy Deákot már a kortársai is a haza bölcsének tekintették, azóta pedig a magyarok egymást követő nemzedékei tisztelik így. „Ma már pontosan tudjuk, hogy higgadt személyisége, jurátus alapossága kellett a szabadsághoz” – mondta.
Az államfő megjegyezte, Deák Ferenctől távol állt mindennemű hiúság. A kéretlen népszerűséget a politikai pálya kellemetlen velejárójának tekintette, a közszereplésből csak a köz érdekelte, a szereplést meghagyta másoknak. „Szeretett elvonulni, magányosan elmélkedni, de a nemzet ügyei nem engedték el maguktól: visszahívták mindig, ahogy ma is újra meg újra keressük szellemi társaságát, segítségül hívjuk bölcsességét” – tette hozzá Áder János.
A köztársasági elnök szavai szerint Deák higgadtsága már fiatalon, pályája elején megmutatkozott. Tudta, hogy „a szabadság másokkal is megosztva nem fogy, hanem erősödik, és annál bizonyosabban áll, minél többen lehetnek részesei”.
„Ezért vallotta, hogy Magyarország jövője a szabadságjogok kiterjesztésén, a törvény előtti egyenlőségen múlik, ezek a célok pedig sosem valósulhatnak meg pusztán forradalmi hangos szóval. Jogi megalapozás, intézményi és gondolkodásbéli változás kell hozzá” – jegyezte meg Áder János.
Áder János emlékeztetett rá: Deák formálta olyanná a forradalmi törvényeket, hogy azokat a szabadságharc leverése után sem lehetett már figyelmen kívül hagyni. Ő képviselte olyan hatásosan az úrbéri viszonyok felszámolását, hogy azt visszafordítani már nem, csak kiteljesíteni lehetett.
„Deák fogalmazott olyan pontosan a szólás szabadságáról, hogy a nyilvánosságot többé nem lehetett a cenzúrával elbarikádozni, ő volt, aki tényleg nem engedett a 48-ból, aki a kiegyezésben az együttélés szabályaiba szerkesztette a forradalom vívmányait” – tette hozzá.