A táblabíróság nem változtatott a Gál Györgyre kiszabott nyolc és fél év, valamint a Hunvald Györgyre kirótt másfél év szabadságvesztésen, de az elsőfokú ítélethez képest több vádpontban felmentette, illetve bűnösnek mondta ki őket. Az ügyészség valamennyi olyan vádlott esetében, akinél az elsőfokú bíróságtól eltérően felmentő ítéletet hozott a táblabíróság fellebbezést jelentett be. Fellebbezett a táblabíróság ítéletével szemben Gál György, Hunvald György és több más vádlott is, így a per harmadfokon a Kúrián folytatódik.
A táblabíróság megállapította, hogy Hunvald György előzetes letartóztatása során már kitöltötte a rá kiszabott büntetést. Gál Györgynek az előzetes letartoztatásban és házi őrizetben töltött időt, valamint a lehetséges kedvezményeket beszámítva – a döntés jogerőre emelkedése esetén – mintegy egy évet kell még börtönben töltenie. Mezőlaki Erik tanácsvezető bíró az ítélet több mint háromórás indoklása során kifejtette, az elsőfokú eljárás során számos eljárásjogi hiba történt, ezek azonban nem indokolják a hatályon kívül helyezést.
Az önkormányzati tulajdonú ingatlanok értékesítésével okozott kár nagyságát a táblabíróság úgy határozta meg, hogy az épületek – szakértő által megállapított – tényleges forgalmi értékét az adásvétel során kifizetett összeggel vetette össze. A táblabíróság nem vizsgálta, mennyibe került a lakók kiköltöztetése, és azt sem, hogy később mennyiért kerültek új tulajdonoshoz az ingatlanok. Volt azonban olyan ingatlan is, amely reális áron kelt el, így itt bűncselekmény nem történt – indokolta a bíróság egyes vádpontokban hozott felmentő ítéletét Mezőlaki Erik.
A táblabíróság ítélete szerint, amennyiben valamennyi, az ügyben érintett önkormányzati épületet értékesítenek, 951 millió forint kár érte volna Erzsébetvárost. A ténylegesen okozott kár nagysága 232 millió forint. A tanácsvezető bíró kifejtette, az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés nem volt megállapítható. Hunvald György nem tudott a Gál György által megvalósított csalási cselekményről, illetve a negyedrendű vádlott értékbecslő – akinek büntetését két és fél évre súlyosbították – sem volt tisztában azzal, az elsőrendű vádlott miként használta fel az általa készített valótlan tartalmú szakvéleményeket.