Az ország ekkor már hetek óta forrongott. Előző nap, október 22-én éjszakába nyúló gyűlésén fogadta el a Műegyetem ifjúsága a szabad választásokat, Nagy Imre rehabilitálását, a többpártrendszert, a szovjet csapatok kivonását, a politikai és gazdasági függetlenséget, március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását, a Kossuth-címer visszaállítását, a szovjet mintájú egyenruha megváltoztatását követelő 16 pontját. A forradalmi helyzetben az ország vezetői – így Gerő Ernő első titkár, Hegedüs András miniszterelnök, Kádár János, a központi vezetőség (KV) titkára – külföldön voltak: Titóval tárgyaltak Belgrádban, majd jugoszláviai körútra indultak. A küldöttség október 23. reggelén érkezett a Keleti pályaudvarra.
Még aznap délelőtt összeült az MDP kibővített politikai bizottsági (PB) ülése; személyeskedő hangvételű vita után délben a tüntetés betiltása mellett döntöttek. Miután látták, hogy nem tudják megakadályozni a felvonulást, visszavonták döntésüket, engedélyezték a tüntetést.
Kattintson a nagyobb képért!
1 A Műegyetemen javában szervezkedő és a felvonulásra készülő fiatalokkal Fekete Mihály belügyminiszter-helyettes közli a tilalom feloldását. A sorba állított, egymásba karoló egyetemisták három órakor indulnak el a Szent Gellért rakparton a Bem-szobor felé, élükön a diákbizottság koszorújával. A Magyar Nemzet október 24-i tudósítása szerint „nemzetiszínű zászlókkal, néma csendben vonultak fel a hallgatók. A budai Duna-parton végig a Bem József térig sokan csatlakoztak a menethez, amelynek a rendőrség motorosai biztosítottak szabad utat.
2 A szolidaritási tüntetésre időközben összegyűlnek az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatói az akkori Duna-parti épületben. Előbb a díszteremben hangzik el az ifjúság követelése, majd a Petőfi téren, a Petőfi-szobor talapzatáról Sinkovits Imre elszavalja a Nemzeti dalt. Innen indulnak el a Kossuth Lajos utca, a Tanács körút (ma: Károly körút), a Marx tér (ma: Nyugati tér) érintésével a Margit hídon át a Bem-szoborhoz.
3 A Bem téren már 800 fős tiszti csoport is csatlakozik a több tízezres tömeghez. A Petőfi Kör időközben befutó kocsija hangosbemondón a 16 pontot ismételi. Csatlakoznak a munkából hazainduló gyári munkások, tisztviselők. Veres Péter felolvassa az írószövetség kiáltványát, Bessenyei Ferenc elszavalja a Szózatot. A tüntetés az előzetes tervekkel ellentétben nem oszlik fel: a tömeg nagy része a Kossuth hídon és a Margit hídon át a Parlament elé vonul. „Új vezetést akarunk, Nagy Imrében bizalmunk!”, „Aki magyar, velünk tart!”, „Ruszkik, haza!”, „Vesszen Gerő!” – skandálják. Az emberek kivágják a nemzeti zászlókból a Rákosi-címert.
4 A Parlament előtt lekapcsolják a közvilágítást, az immár több mint kétszázezres tömeg fáklyát készít az aznapi újságokból. Nagy Imre este kilenckor lép ki az erkélyre. Beszéde csalódást okoz, már a megszólítás („Elvtársak!”) miatt is. Nyolc órakor a rádióban elhangzik Gerő Ernő militáns hangvételű beszéde, amelynek híre gyorsan elterjed. Sokan a rádióhoz vagy a Sztálin térre (ma: Ötvenhatosok tere) indulnak.
5 Délután hat óra óta próbálkoznak a Sztálin-kolosszus ledöntésével, a teherautókhoz kötött kábelek azonban elszakadnak. Ezután lángvágóval lazítják meg a nyolcméteres szobor talapzatát. Este kilenc óra után megadja magát a diktátor.
6 Benke Valéria rádióelnök felső utasításra nem engedélyezi a Bródy Sándor utcai stúdió elé gyűltek követeléseinek beolvasását. A rádió épületéből eldördülnek az Államvédelmi Hatóság lövései. Az épületegyüttes hajnalra a felkelők kezére jut. A Kossuth és a Petőfi rádió ideiglenesen a Parlament alagsorából sugározza műsorát. Este a tömeg megostromolja a Szabad Nép Blaha Lujza téri székházát.
Pethő
Kattintson a nagyobb képért!
