Az Ipsos összegzése szerint a biztos pártválasztók, azaz a 2014 tavaszi választáson bizonyosan voksolók körében a Fidesz – némi csökkenést mutatva az előző hónaphoz képest – 47 százalékkal vezet. Az MSZP 27 százalékkal a második, a Jobbik 12 százalékkal a harmadik. Az Együtt–PM 6 százalékkal valamivel a bejutási küszöbérték felett van, a DK 3 százalékot ér el, az LMP 2 százalékot.
A felnőtt lakosság 43 százaléka nem választ a pártok közül, amely arány megegyezik a négy évvel korábbival, tehát jelenleg ugyanolyan mértékű a politika szereplőitől való távolságtartás, mint az előző ciklus hasonló időszakában – mérte az Ipsos.
A biztos pártválasztók csoportjába jelenleg a választásra jogosultak egyharmada, több mint 2,5 millió szavazópolgár tartozik. A Fidesz 1,2 millió elszánt szavazóval indíthatja a választási kampányt, az MSZP-nek 700 ezer stabil támogatója van. A Jobbik 300-350 ezer voksolóval vehet startot, az Együtt–PM bő 150 ezer főre biztosan számíthat, a DK-nak közel százezer híve van, az LMP pedig nagyjából 50 ezres biztos szavazói táborral rendelkezik az Ipsos szerint.
A cég elemzése kitér arra: kihívás a pártok számára az a csoport, amelynek tagjai a választás biztos résztvevőjének tekintik magukat, de nincs olyan politikai erő, amelyre most voksolnának.
A polgárok 8 százalékára jellemző ez az „aktív bizonytalanság”. Főképpen a negyvenes-ötvenes éveikben járók, a kistelepüléseken élők várnak a pártok jelzéseire. Inkább az ellenzéknek látszik nagyobb esélye az aktív bizonytalanok megszerzésére, hiszen 58 százalékuk szerint rossz irányba mennek a dolgok, 26 százalékuk elégedett az aktuális helyzettel; 37 százalékuk szerint kormányváltásra lenne szükség, 22 százalékuk szerint a mostaninak kellene maradnia.
Ugyancsak fontos szavazói közeg a mozdítható bizonytalanoké – olvasható az Ipsos kutatásában. A választókorúak 9 százalékának az a sajátossága, hogy valószínűsíti, de nem tartja biztosnak a részvételét, s emellett híján van a pártpreferenciának is. Velük kapcsolatban – jegyzi meg az Ipsos – kettős feladat vár a politika szereplőire: felerősíteni az aktivitás érzését és eközben maguk mellé állítani őket.