„Demokratikus nemzetünk nagylelkű volt velük szemben, és jó lett volna, ha ezt a nagylelkűséget legalább egy bocsánatkéréssel viszonozzák" – fogalmazott a Rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában tartott megemlékezésen.
Az államfő emlékeztetett arra, hogy 25 évvel ezelőtt, 1989. február elején az MSZMP Központi Bizottságának egyik ülésén, amikor Nagy Imre és társai kihantolása és újratemetése volt a téma, Grósz Károly pártfőtitkár arra hívta fel a figyelmet: vigyázni kell, a kegyeleti gesztus nehogy tápot adjon a változást követelőknek, a demokratikus folyamatoknak. Hozzátette még az akkori idők dohszagú, cinkos és sunyi szóhasználatával, hogy az esemény éppen ezért „politikai gondozást" igényel – idézte fel Áder.
A köztársasági elnök szerint Magyarországot 1989-ben az újratemetés erkölcsi felelőssége, a nyilvánosan megélt gyász, a kimondott szó igazsága ébresztette föl több évtizedes tetszhalott állapotából. „Akkor értettük meg igazán, hogy nekünk azokért is, akik a halált választották miértünk, nekünk a szabadságot kell választanunk" – hangsúlyozta.
Áder azt mondta, „emlékük megtartó erő, erkölcsi mérce, nemzetünk lelkiismeretének tükre. Olyan tükör, amibe újra és újra bele kell néznünk, ha szabad Magyarországot akarunk". Úgy folytatta, 1989-ban éreztük: ha ezen a kegyeleti úton végigmegyünk, az felér a megtisztulással, és a gyászmenet éppen oda visz, ahová 1956 óta igyekeztünk. „Oda, ahol már mindannyian úgy véljük, hogy a sírokat nem politikával kell gondozni, hanem emlékezéssel" – fogalmazott.
Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke elmondta, azok, akik itt nyugszanak, mindnyájunkból ki kell, hogy váltsák a tiszteletet. Közölte, a 300-as parcellában most az a nyolc mártír talált végső nyughelyet, akik eddig méltatlan körülmények között nyugodtak.
A gyászszertartáson áldást mondott Berta Tibor, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, Jákob János protestáns tábori püspök, fejet hajtott az áldozatok sírhelye előtt Totha Péter vezető tábori rabbi, majd virágot helyezett el a nyolc mártír sírjánál az államfő és a megemlékezők is.
A megemlékezésen részt vettek az 1956-os szervezetek képviselői, valamint Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Antall Józsefné, Antall József volt kormányfő özvegye, Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai államfő özvegye.
A volt kormányfő szerint a köztársasági elnök újévi köszöntőjében megjelölt egy célt és egyben feladatot azzal a szóval, hogy hazaszeretet. „Azok, akik itt nyugszanak, azok vezéreljenek bennünket és töltsön el emlékük ezzel a nemes érzéssel, ami ezer év óta megtartotta ezt az országot a mai napig" – mondta.
Fegyverrejtegetés és szervezkedés volt a „bűnük”
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság honlapján az olvasható, hogy az 1956-os magyar forradalmat követő politikai megtorlás áldozatai közül Bartók János, Bencsik József, Dudás József, Léderer Jenő Tibor, Pintér József, Pólya Ferenc Sándor, Szabó János, Szívós Géza a temető 233-as parcellájában méltatlan körülmények között nyugodtak. A szabadságharc hőseinek hamvait a Szabadságharcosokért Közalapítvány és a Nemzeti Örökség Intézete január második hetében áthelyeztette társaik mellé, az ’56-os hősök 300-as parcellájába.
A www.magyarforradalom1956.hu adatai szerint a férfiak többségét fegyver- és lőszerrejtegetés miatt végezték ki; Dudás Józsefet, aki a Szabad Nép-székházban Magyar Függetlenség címmel indított lapot, szervezkedés vezetésének vádjával ítélték halálra, ugyancsak ez volt a vád a Széna téri Szabó bácsiként ismert Szabó János ellen is, akit 1957. január 19-én végeztek ki.
A gyászszertartást a Nemzeti Örökség Intézete szervezte.
