Tiffán Zsolt, a Baranya Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, az Ős-Dráva program összehangolásáért felelős kormánybiztos az esemény alkalmából mondott beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország a tavalyi dunai árvíz idején az egész világ előtt bizonyította: bármilyen összefogásra képes, de emellett elengedhetetlen, hogy megfelelően felkészüljön a természeti erők pusztítása ellen.
A politikus a Dráváról megjegyezte, Magyarország egyik leggyorsabb folyású folyója, amely az elmúlt évek áradásai alkalmával többször meglepte a környékén élőket és sodorta veszélybe az életüket.
„Ha védekezésről van szó, ugyanúgy, ahogy tavaly a Duna mellett, a Drávánál élő dél-baranyaiak is képesek megvédeni otthonaikat, terményeiket, de a megmagasított töltés még nagyobb biztonságot nyújt nekik” – tette hozzá. Tiffán Zsolt hangoztatta: a Dráva töltésének erősítése a folyó más szakaszain is kiemelten fontos feladat annak érdekében, hogy sikerüljön megvédeni a dél-baranyai Ormánság felzárkóztatása érdekében az elmúlt években elért eredményeket.
Márk László, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője a szerdán átadott beruházás részleteiről elmondta, hogy a mintegy 20 kilométer hosszan elvégzett töltésmagasítás és -erősítés egy 2010-ben átadott 5,1 kilométeres töltésszakasz-fejlesztés folytatásaként valósult meg.
Az európai uniós támogatást élvező munkálatok keretében korszerűsítették a töltéshez tartozó gátőrtelepeket, raktárakat, javítva a védekezők munkakörülményeit, feladatellátásuk hatékonyságát. Szólt arról is hogy a töltéskoronán épített 3 méter széles aszfaltos út egyaránt biztosítja a mentési munkálatokban részt vevők és a kerékpáros turisták közlekedését.
Az eseményen kiosztott sajtóanyagban szerepel, hogy a Dráva bal parti töltéseivel kapcsolatos beruházásra legutóbb az 1980-as években került sor, a most megerősített szakaszon a töltések az előírtnál alacsonyabbak voltak. A fejlesztés szükségességét indokolta az is, hogy a Dráván levonuló árvizek hevessége miatt rövid az előrejelzés nyújtotta időelőny, a védekezési lehetőségek korlátozottak, miközben a vízgyűjtő területek nagy része a határon túl található.
