A balliberális sajtó Kína súlyos megsértéséről, „visszatetsző gesztusról” (Népszabadság) cikkezett, amikor Orbán Viktor miniszterelnök nyáron Brüsszelbe utazott, lemondva Kína legfelső vezetésével esedékes, régóta tervezett találkozóját. Ismert, Orbán a Tavares-jelentés vitájában állta az ütéseket július elején – hazánk az EP házszabálya értelmében csak akkor kaphatott szót, ha a miniszterelnök beszél, ezért tehát Orbán útra kelt: „Ott leszek, és megvédem Magyarországot.” Novemberben Bukarestben egyébként alkalma is nyílt a magyar miniszterelnöknek kínai kollégájával, Li Ko-csianggal találkozni, ahol a Magyarország és Szerbia közti infrastrukturális fejlesztések ügyében megállapodást kötött a kínai kormányfővel, és már akkor készpénznek lehetett tekinteni, hogy a külön találkozó nem marad el, még a nálunk esedékes választások előtt meglesz.
A Népszava éles hangú kormánykritikája akkor ment mellé, amikor maga a kínai külügyminiszter-helyettes, Szung Tao nyomatékosította július 4-én, hogy „Magyarország továbbra is megbízható partnere Pekingnek”, hangsúlyozva azt is, hogy kínai részről továbbra is számítanak Orbán Viktor pekingi látogatására. Orbánt jobbról is támadták az út elhalasztásáért, „tíz évig kihúzhatatlan tüskéről” írt az Alfahir.hu portál, illetve arról, hogy mivel nem lesznek gazdasági megállapodások Kínával, versenyhátrányba kerülünk Romániával és Szlovákiával. A Gépnarancs blog azon élcelődött, hogy a kínai út elhalasztásának bejelentése éppen 20 perccel azután történt, hogy a kínai külügy közölte: jön Orbán.
A magyar kormányfő ezekben a napokban az eddigi legnépesebb delegáció kíséretében tartózkodik Kínában, és egyebek mellett a Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztéséről tárgyal a világ második legnagyobb gazdaságának képviselőivel, illetve több fórumon is előadást tart, és természetesen találkozik Kína miniszterelnökével is. Orbán Viktor kínai kollégájának nyilatkozata egyébként összhangban van Szung Taoéval: a kínai-magyar kapcsolatok igen szorosak.
