A szakértő elmondta, hogy egy fotókkal illusztrált brit tanulmánynak köszönhetően a tudományos világ – hozzá hasonlóan – a Seuso-kincsről már eddig is sokat tudhatott, de a tanulmány készítőin kívül más kutatók még soha nem láthatták közelről ezeket a tárgyakat.
A francia szakember szerint a Seuso-kincs egy nagyon fontos gyűjtemény a kései antikvitás korából, ehhez hasonló jellegű nagy kollekció megközelítőleg tíz létezhet a világban. Közülük mindegyik nagyon egyedülálló és különböző az összetételük, illetve a tárgyak díszítései miatt. Az értékük felbecsülhetetlen.
Azok a szakértők, akik már korábban is láthatták közelről a Seuso-kincs tárgyait, megállapították, hogy egy jelentős leletről van szó, hiszen ez egy olyan kollekció, amelynek nagy értéke volt a saját korában, ezáltal nagyon sok információt hordoz a korabeli értéktárgyakról, az étkezési edényekről és a kor díszítéseiről. Miután azonban eddig egy magángyűjtemény része volt, hozzáférhetetlen volt az anyag – hangsúlyozta Baratte.
Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű, páratlan Seuso-kincs hét darabját – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök szerdán rendkívüli sajtótájékoztatón, a Parlamentben. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint idő kérdése, hogy a többi darab is visszakerüljön Magyarországra.
Tudjon meg többet a Seuso-kincsekről!
A professzor reményét fejezte ki, hogy mostantól a szakértők pontosabban megvizsgálhatják az egyes darabokat és végre bizonyíthatják a tárgyak pontos eredetét is. Ha erre megnyílik a lehetőség, ő maga is szívesen ellátogatna Budapestre – jelentette ki.
Béatrice Caseau-Chevallier, a párizsi Sorbonne egyetem bizánci korral foglalkozó történésze kiváló hírnek nevezte, hogy „ennek a csodálatos gyűjteménynek egy része kiállításra kerül”.
A történész emlékeztetett arra, hogy a kincs eredete vitatott. Szerinte nehéz megállapítani a pontos származását, miután az ókor végén a római elit a birodalom teljes területén hasonló ízlésvilággal rendelkezett. Szerette magát értéktárgyakkal, elsősorban ezüstfélékkel körülvenni, és mitológiai jelenetekkel díszítette edénykészletét. Ugyanaz a közös kultúra volt jellemző mindenhol, miután a kereszténység a 4. század alatt terjedt el az arisztokrata körökben. Vagyis nem létezett olyan regionális stílus, amely alapján a Seuso-kincset a Római Birodalom valamelyik régiójához közvetlenül hozzá lehetne kötni.
Mint mondta, a hadsereg magas rangú tisztjeinek lehettek ilyen tárgyai, amelyek a gazdaságukra és társadalmi státuszukra utaltak, valamint az egyháznak is voltak ezüsttárgyai. Az, hogy a kincseket a 4-5. század fordulóján egy barbár katonai betörés alkalmával elrejtették, ennek a korszaknak a bizonytalanságára utal és azt mutatja, hogy a tulajdonosok nem élték túl a támadást.
Ez esetben két dolog lehetséges: a tulajdonos veszélyben látta a kincseket az invázió miatt és elásta a saját házában, ő maga pedig nem élte túl a támadást, vagy pedig a tárgyakat ellopták és egy új tulajdonos rejtette el őket, aki később nem ásta ki azokat. Miután nem ásatás során került elő a Seuso-kincs, ezt nem lehet pontosan megállapítani – hangsúlyozta a történész. Hozzátette: a 4. században Pannónia területén több invázió is történt, mielőtt a terület a hun birodalom része lett, így többször is adódott alkalom arra, hogy a kincseket elrejtsék ezen a vidéken.
