Békemenet: túllépni a békétlenségen

Minden eddiginél nagyobb tömegeket megmozgató békemenetet tervez a Civil Összefogás Fórum szombaton.

– Nem volt még ennél is rosszabb a helyzet? Mert aki nem szabályszerűen földre, hanem szemre, az valójában fejre céloz. Vagyis a célba vett személy életének elvételétől sem riad vissza.
– Kétségtelen, hogy a gumilövedék emberi élet kioltására alkalmas. Ezért óriási szerencse, hogy nem vesztette senki sem az életét a lakosság elleni terrortámadások idején 2006-ban. A mi szempontunkból az agresszivitásuk azért lényeges momentum, mert ez is közrejátszott abban, hogy az emberek elementáris erővel utasították el az antidemokratikus, ellenük irányuló hatalmi arroganciát. Arra sarkallta őket, hogy a civil, polgári összefogásban lássák a kiutat. A jobbközép pártszövetség pedig megérezte, hogy erre az önálló gondolkodásra építhet a kormányzás során is.

– De akkor nincs mégis valami igazság abban, hogy felülről szerveződtek, s inkább politikai célokat követnek?
– Nincs, mert már a békemenet is úgy jött létre 2012 januárjában, hogy egyre-másra kaptuk a leveleket, e-maileket, telefonokat: tenni kellene végre valamit az országot és kormányzatát érő összehangolt itthoni és nemzetközi támadások kivédésére. Ez az eredettörténet az egész CÖF-ről is elmondható. Alulról jövő kezdeményezés a miénk, szemben az álbaloldali, álliberális és álcivil szervezetekkel, amelyeknek a gyökerei kimutathatóan a pártállami összeköttetésekre építenek. Miért kellene védekeznünk amiatt, ha a jelenlegi kabinetet támogatjuk? Hiszen éppen azon fáradoztunk évekig, hogy ez a fajta konzervatív, jobbközép kormányzati gyakorlat jusson demokratikusan érvényre az országban, amit most építenek ki. Azt valljuk, hogy a polgárság és az értelmiség, a kreatív dolgozók sokasága együtt sokra lehet képes, a haza gyorsabban tud fejlődni.

– Pedig az értelmiséget sokan még mindig automatikusan a balliberális oldalhoz kötik. Amely mintha nem is ismerné el, hogy a jobbközép értelmiség, szellemiség egyáltalán a világon lenne.
– Ez a szemlélet is egyfajta posztkommunista maradvány. A CÖF éppen azt bizonyítja, hogy az értelmiség nem feltétlenül baloldali liberális. Igaz, ők a jobboldalnak a létjogosultságát is kétségbe vonják. Számukra mi egyszerűen nem létezünk. Mi ezzel szemben tényleg a hagyományos magyar befogadó, toleráns álláspontot képviseljük, és nem vitatjuk a baloldali alapállás létjogosultságát. Már ha ez a kirekesztő beállítódás valóban baloldali és nem pusztán a pártállami hozzáállás meghosszabbítása. És itt van a legfőbb gondunk ezzel a politikai szemlélettel. Hogy saját hazája ellen az internacionalista külső erőket is felhasználja, segítségül hívja. Ezért a kormány megvédése nem pártpolitikai indíttatású, hanem egyértelműen nemzeti érdek. A felelős magyar értelmiségi ilyenkor félretesz minden egyéni, önös megfontolást és a saját hazája mellé áll.

A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában találja.