A főigazgató arra is látott esélyt, hogy akár az időközben elkallódott vagy valamilyen módon nyilvánosságra került kincsekkel egészüljön ki a páratlan lelet. Baán László elmondása szerint a kincseket szárazföldi úton, a Terrorelhárítási Központ közreműködésével szállították Londonból Magyarországra, de további részleteket nem közölt. Azt azonban megerősítette, hogy a szállítást rendkívüli biztonsági intézkedések kísérték. Kifejtette: egy angol testvérpárral tárgyaltak, „akik a birtokosai voltak” a múlt hét végéig a kincseknek. Hangsúlyozta: velük „ a magyar félnél való jelentkezésük után” – másfél évvel ezelőtt – vették fel a közvetlen kapcsolatot. A kincseket védett helyen tartották Londonban, és jelezték: szeretnék, ha az értékes darabok köztulajdonba kerülnének.
Mint ismert, Orbán Viktor szerdai rendkívüli sajtótájékoztatóján jelentette be a Seuso-kincsek hazahozatalát. A miniszterelnök tájékoztatása szerint „Magyarország családi ezüstjének” visszaszerzési költsége 15 millió euró volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada. „Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról”, amely a múlt hét végén történt meg – fogalmazott Orbán Viktor, aki azt mondta: ha egy országnak van ereje és tekintélye, akkor képes visszaszerezni azt, ami az övé.
Baán László elmondása szerint többször meg tudták vizsgálni a műtárgyakat, kellő dokumentációval rendelkeztek róluk, kétség nem férhet eredetiségükhöz és valódiságukhoz. Mint felidézte, magyar kutatók eddig soha nem férhettek hozzá a kincsekhez. Ő azon kevesek közé tartozott, akik nagyon hamar kézbe vehették a lelet egyes darabjait. Abban a pillanatban, hogy a tárgyalások a megfelelő vágányra kerültek „a legteljesebb nyíltsággal” kerültek elé a kincsek, amelyeket minden szempontból megvizsgálhattak – fogalmazott.
A testvérpár nem vitatta a magyar állam tulajdonjogát és így egy 15 millió eurós kompenzációs összegben tudtak megállapodni a tárgyalások végén. A kincsek kikiáltási ára annak idején 40 millió font volt, ami mai áron 100 millió eurónak felel meg – emlékeztetett. A most visszakerült kincsek – köztük a Seuso-tál – a lelet magyar szempontból értékesebb felét teszik ki – mutatott rá a főigazgató, aki hozzátette: az 1990 óta tartó rendőrségi nyomozás során felgyűlt eredmények nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy végül a magyar tulajdonjogot ne vitassák. Fontosnak tartotta azt is, hogy a brit hatóságok kiengedték a kincset az országból, ami bonyolult engedélyezési folyamat volt. Baán László hozzátette: az engedéllyel elfogadták Magyarország tulajdonjogát, ez a későbbiekre nézve is nagyon biztató.
A kincsek értéke felbecsülhetetlen – jegyezte meg, hozzátéve: a további hét kincsnek Lord Northampton a tulajdonosa, és ahogy eddig is folytak tárgyalások, úgy a jövőben is lesznek ilyenek. Mától kezdve más a helyzet, és Magyarország tárgyalási pozíciói egész mások, „ide lejt a pálya” – fogalmazott Baán László, hozzátéve: fontos volt, hogy a mostani tárgyalásokat bizalmas keretek között folytatták le. Az időzítésre vonatkozó felvetésre a főigazgató azt mondta: az a történések véletlenszerűségén múlott, a megállapodást tavaly decemberben írta alá. Ezt követően az engedélyezési folyamat zajlott, ennek a múlt héten került pecsét a végére. Az időzítés a brit hatóságok kezében volt – mutatott rá. Felidézte az 1993-as pert is, amelyet a magyar állam elveszített, és azt mondta: úgy látják abban a perben lehetett volna jobb pozíciókat elérni, de sajnos Magyarországnak nagyon hátrányos pozíciói voltak.
Ahhoz képest nem került elő semmilyen olyan döntő bizonyíték az elmúlt több mint 20 évben, hogy a siker reményében a pert újra kezdeményezhették volna – fejtette ki, hozzátéve, hogy Magyarországnak érdeke volt elkerülni egy újabb vesztes pert.
